Elkerülendő hogy tök jól elfelejtsem, jobb ha leírom, mi is történt akkoron...
A MÜPA Mahlerbe borult ünnepének alkalmából, mindenütt fotók voltak kiaggatva életéből, hogy a lelkesebbek még több fun facts-szel gazdagodjanak... meg persze volt egy kb. átlagnál magasabb ember hosszúságú portré is a zeneteremben, nehogy elfelejtsék az idetévedők, miért vannak itt (az valamiért szerintem egy kicsit olyan "tudd, ki figyel téged" aurát árasztott magából)... na jó, nekem dobott ez az egész a hangulatomon, mert ebből is látszik, milyen fontosnak tartják a szervezők ezt az eseményt.
Még mielőtt megjelentek volna a zenészek, levetítettek egy rövid kisfilmet, amiben jelenetek voltak a Budapesti Fesztiválzenekar családias próbáiról, hallhattunk néhány gondolatot Fischer Ivántól, amiben előrevetítette a mű hangulatát, és hogy mire helyezte a hangsúlyt amikor levezényelte azt.
Ezen kívül Gyöngyösi Levente is szólt pár szót saját alkotásáról, mivel felkérték, hogy írjon ide illő zenét.
Az estét vele kezdték, a születéssel kapcsolatos eseményeket járta körbe 3. szimfóniájával.
Ez érdekes volt, mert egyértelműen hallatszott, hogy kortárs komolyzenéről van szó (Nálam két kategória van a kortárs vonalon, az egyik a bátor-kísérletező kalandorok tábora pl.: Stockhausen, a másik a modernebb, de megszokott formájú, közönségbarátibb tábor pl.: Michael Nyman... mindkettő kategóriához méltán nagy nevek köthetőek, szóval ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármelyiket is preferálnám a másikkal szemben, csak a kortársnál úgy tűnik, felerősödtek a szélsőséges stíluselemek...mindegy, a lényeg, hogy ezt is mindenképp a közönségbarát csoportba tenném), nekem gyakran beugrott, milyen filmzenés a hangulata... sőt, pontosítva: olyan karácsonyi-családi-kalandfilmes betétdalos volt.
Így nem tűnik valami biztatónak, de hangzásra nem volt nekem akkora probléma ez, mert tetszett több részlete is, a bajom inkább a szerkezettel volt... nem éreztem, hogy egy egybefüggő darabról van szó, nem vettem észre benne az összekötő motívumokat.
Ráadásul a kis füzetben, (amit érdemes gyorsan levadászni a programfüzetállványról kezdés előtt, és így még extra háttérinfókat lehet megtudni, meg előtted van, hogy mi után mi következik, és jobban át lehet látni a dolgokat...sztem)négy tételt soroltak föl ehhez a szimfóniához, én viszont vagy valami hiperidőugrást hajtottam végre, úgy, hogy az senkinek nem tűnt fel, vagy valóban nem volt egyértelmű jelzés hogy újabb tétel következik, mert csak 3-mat számoltam előadás közben... ez nem akkora katasztrófa, csak még mindig nem tudom, hogy az a negyedik fantomtétel hova illesztendő...
Vagyis egy darabig még tudtam követni, szóval kb. az utolsó harmadánál lehetett az összeolvasztás. Mindegy.
Amúgy személy szerint nekem az első tétel annyira nem jött be, de a második elejétől kezdve már egyre jobban tetszett, és a végén az éneknél megint visszaesett... szóval eléggé vegyesen viszonyulok ehhez a darabhoz. De mert ilyen változó volt, szerintem utána nézek más műveinek, azok milyenek lehetnek, talán a témaválasztás okolható ezért a kettősségért, vagy valami más... minden esetre kíváncsi vagyok, miket hozott még össze.
Aztán következett Mahler 5. szimfóniája, amit nem tudom, mennyire kell taglalnom, majd beszúrok egy videót egy másik előadásról, abból láthatjátok, miről van szó.
De azért az a nagyszabású kezdés megér egy ódát... igazából gyászindulóról van szó, mégis olyan ünnepélyes és magabiztos, hogy még epikus hősök is vonulhatnának rá... legalábbis az én fejemben.
Egyébként még a kisvideóban mondta Fischer Iván, hogy a műben megjelenő szélsőséges érzelmi hullámzásokra nagy figyelmet fordított, ez hallatszott is az előadásmódon, volt, aki ezt negatívumként tapasztalta meg, szerintem teljesen rendben volt... nem figyelmetlenségből lett ilyen, a karmester tudta, mit csinál és így még jobban erősített a karakterességen.
Fogalmam sincs, miért csak most mentem először Mahler koncertre... emberek, ne halogassatok ilyeneket, mert nagy csodákról lehet így lemaradni!
Egyébként a zenekarról még érdemes tudni, hogy egy elég neves csapat, nemzetközileg elismertek és a videóból úgy tűnt, elég családias hangulata van egy próbának (bár ki tudja, fogalmam sincs, hogy megy náluk a tagok cserélődése...), a karmester pedig teljes összhangban volt a zenészekkel... ez alap, de nem hiszem, hogy egyből kialakulhat ilyen.
Ráadásul ha valaki figyelte az arcokat, látszott, mennyire élvezték a zenészek a játékot... úgy általánosságban remek hangulata volt ennek a koncertnek.
Éééééés, már említettem, de megint szólok, november 19-én pedig a mindenkori kedvencemet, Mahler első szimfóniáját láthatom az Operaházban... persze majd ha itt az ideje, arról is lesz beszámoló.
Ez pedig egy másik koncert másoktól, más időben, de ugyanazt adták elő... vagyis nem, ha úgy vesszük, minden előadás más valamiben... nagy szerepe van a karmesteri interpretációnak.
Majd minden ilyen koncertes beszámolómnál lesz videó, mert így sokkal szemléletesebb... Szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése