2012. március 31., szombat

Zene, Könyv, Színház

Zene: mostanában rengeteg remek együttesre bukkantam, ezért kitaláltam, hogy kb. 3 naponta lesz egy bejegyzés egy együttesről/zenészről, amit 1-2 mondatban bemutatok, és 3-4 számot idepasszintok a youtube-ról (azért ilyen sokat, mert 1 számból nem lehet igazán megtudni, hogy milyen zenéket csinál az adott banda), remélem, valami újat is tudok majd mutatni, vagy legalább érdekes lesz valakinek valami belőle...

És voltam gordonkakoncerten a Fugában vasárnap, Rohmann Ditta játszott Bachot és Kodályt (nem annyira a népdalos, inkább kamarazenés korszakából). Bach c-moll szvitje (BWV 1011) nekem kissé kaotikus volt, Kodály Szólószonátája, op.8, jobban tetszett, néha olyan volt, mintha egy történetet mesélt volna el, gyakran voltak benne random pengetős elemek.
Rohmann Ditta nevével még több koncertnél lehet találkozni, érdemes megnézni, nagyon jól játszik.

Könyv: Az Ulysses mellett most 4 újabb könyv került a listámra, ezeket könyvtárból vettem ki, szal nem ártana 1-2 héten belül kiolvasni őket (nem nagy terjedelműek, szóval ez nem nagy feladat)
Szabó Ervintől kaptam kölcsönbe:
  • Emile M. Cioran: A bomlás kézikönyve
  • Hahn István: Zsidó ünnepek és népszokások

Japán Alapítvány könyvtárából kölcsönöztem 2 könyvet még, gyakorlás céljából.

Majd mindegyikről írok többet vagy kevesebbet.

Színház: Gondolom, már mindenki tudja, hogy ma van a Színházak Éjszakája, még csütörtökön mentünk, hogy majd hű-de megvesszük a jegyet rá, de már baromi régen elfogytak... de azért még tudtunk olcsóbban előadásra jegyet venni, úgyhogy ma este az Örkény Színházban megnézem a Kasimir és Karoline-t (Ödön von Horváth darab, Bagossy László rendezőtől).

Még sok hónapja voltam a Nemzeti Színházban, megnéztem az Ember tragédiáját (Alföldi Róbert rendezés). Hááát... öszintén: magát az eredeti művet nagyon nem szeretem. Sokadszor kellett nekiállnom olvasni, hogy végigérjek rajta, mert nagyon nem bírtam a főszereplőket (Éva: sablonos, kiszámítható, egyszerű, általában hülye. Ádám: öntelt. ) Persze megértem, hogy miért olyan nagy jelentőségű ez a mű, de én nem szeretem... azt nem mondom, hogy rossz, nyilvánvalóan nem az, csak nekem nem jön be. Ennyi. Ehhez képest az előadás jó volt, nagyon ötletes és eredeti, bár nem sikerült megkedveltetnie velem az írást.

Ezen kívül ugyanott láttam még a Magyar ünnepet. Nézzétek meg. Kötelező.

Kattints ERRE a szövegre, ha az Ember tragédiája oldalára akarsz jutni a Nemzeti Színház honlapján.

Kattints ERRE a szövegre, ha a Magyar ünnep oldalát akarod megnézni.

Kattints ERRE a szövegre, ha a Kasimir és Karoline-ra vagy kíváncsi.

2012. március 22., csütörtök

Ulysses 1,5

Egy kis módosítás...
Mert tudtam hogy megvan csak azt nem, hogy hol, pár perce elkezdtem keresni az angol verzióját mert kíváncsi voltam rá... elég hamar megtaláltam, és beleolvasva rájöttem, hogy a szövege egész egyszerű (ahhoz képest, amit feltételeztem... valamiért az én fejemben az volt, hogy angolul biztos ilyen cifra, régies szavakat használnak benne és ha belenézek, a sokktól kiszáll belőlem a lélek... de ez nem történt meg.), ezért nagy valószínűséggel áttérek arra... még tartok egy próbaidőt, pár napig azt fogom olvasni, és ha nem nehezebb úgy, akkor vele folytatom.
Nemcsak kíváncsiságból, praktikusságból is, mert a fontosabb iratokat mindig az éppen olvasott könyvekbe szoktam rakni, akkor az egyrészt mindig nálam van, másrészt nem hagyom el/gyűröm össze, minden egy helyen van... a magyar verziójú könyv kemény borítású, sokkal merevebb, és könnyebben esnek ki a belerakott papírok. Ráadásul utazás közben szoktam főleg (meg suliban... meg otthon) olvasni, és a papírkötésű könyvet (amilyen az angol verzióm) egyszerűbb akár fél kézzel is nyitva tartani, a papírok stabilabban szorulnak az oldalak közé, és a táskámba is nagyobb sikerrel tudom begyűrni...
Ennyi volt a kemény vászonkötéses vs. puhább papírkötéses könyv küzdelme... ez aztán izgalmas bejegyzés volt, gratulálok Somorej...

2012. március 16., péntek

Kész az új háttér

Ez újabb szavazósdit jelent... most több lehetőséggel.

Az előző verzió így nézett ki:

Továbbra is szívesen fogadom a javaslatokat, ha valakinek bármi ötlete lenne, hogy mi nézne ki jól a háttérben.

2012. március 15., csütörtök

Új Xiu Xiu lemez: Always

Ma történt egy-két rejtélyes véletlen, de azért BOLDOG MÁRCIUS 15-ÉT!
És BOLDOG 200. BEJEGYZÉST!

Későn tudtam meg, hogy mi lesz és esélyem sem volt elmenekülni itthonról...
A nővérem és barátosnéja elfoglalták a lakás 3/4-ét, hogy pár órán át tartó "Ki tud hangosabban Lady Gagát énekelni, miközben az eredeti szám is ordít?" versenybe kezdjenek, és mostanra lett csend, erősen valószínű, hogy egy bazinagy adag parfümfelhővel féreglyukat nyitottak a fürdőszobatükrön keresztül és egy pillanat múlva már a szokásos szórakozóhelyükön gyártják a partifotókat...

Tehát volt elég időm, hogy a masszívan szigetelt fülhallgatóm segítségével körbenézzek néhány kedvenc együttes háza táján.

Azt tudtam már elég régóta, hogy lesz/van új lemezük, mert gyakran voltam az együttes honlapján,-amit ha erre a piros (mert a link színe itt mindig piros) szövegre kattinthatsz magad is megnézhetsz-, csak egyszerűen lusta voltam hozzá hogy meghallgassam/egy kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz olyan jó, mint a többi... és óóóóóóóó basszus... (mindegy, már korábban úgyis megemlítettem, hogy hülye vagyok)

Amúgy február 28-án jelent meg elvileg, örökké való hallgatásra teremtetett.

2012. március 14., szerda

Ulysses #1

Röpke több, mint egy hetet késtem...
Mondjuk csoda, hogy most fent vagyok (annyira nem az...) mert mostanság átálltam fordított napokra, és miután hazaérek a suliból hullaságom miatt késődélután már alszom, éjfél után 1-2 órával felkelek és akkor csinálok mindent amit amúgy előző nap délután/este csinálnék... persze emiatt most sem bírtam ébren maradni (pedig ha már úgyis itt van a hosszúhétvége...), szal most keltem föl, mert egy nagyon furát álmodtam, és semmi kedvem visszaaludni.
Ééés most...

Utólag is
BOLDOG NŐK NAPJÁT mindenkinek, aki nőnek tartja magát, és
BOLDOG PURIMOT (szintén utólag), mára pedig:
BOLDOG NEMZETKÖZI π NAPOT

Ulysses

James Joyce írta, 1918 és 20 között jelent meg.A nálam lévő kiadást 1986-ban adta ki az Európa Könyvkiadó és 948 oldalas, ha az utószót nem vesszük hozzá.

Azért kezdtem el olvasni, mert még korábban láttam egy interjúban, de ott csak megemlítették, semmi köze nem volt magához az interjú témájához, csak annyit mondtak róla, hogy sokan hallottak róla, de nagyon kevesen olvasták... és meg emlékeztem, hogy mivel elég masszív könyv (tudtam, hogy megvan nekünk, valahol az angol verzió is megvan...), és egy időben ezzel volt kitámasztva az ablak szellőztetéskor, szóval itt volt a közvetlen közelemben, és gondoltam, hogy ok, akkor most eggyel több ember lesz, aki olvasta... Amúgy még azt sem tudtam, hogy miről szól.

Eddig kb. 100 oldalt olvastam belőle, a második résznél tartok.

Azzal kezdődik, hogy egy Buck Mulligan nevű fickó és 2 barátja (Stephen Dedalus, Haines) egy toronyban van, reggeliznek fürdenek, stb. Mulligan kissé bunkó, szeret belekötni az emberekbe, de amúgy elég nagy tudású, Stephen szintén értelmes, általában ő kapja a legtöbb ugratást Mulligantől, Haines pedig... hát ő annyira nem egy érdekes ember.Aztán Stephent követi a regény, aki iskolában tanít, de a gyerekek már nagyon menni akarnak focizni, később beszél az igazgatóval, aki megkéri hogy adja ki írását a lapjában. Az igazgató egy megkeseredett embernek tűnik, erősen antiszemita. Stephen később a tengerparton sétál, mindenfélén elgondolkozik.

Ezután van egy hirtelen váltás, egészen más helyszín, a középpontban Bloom, egy jólelkű muksó áll, aki szereti a macskáját, és a vesét (az utóbbit jóóó undorítóan írja le a könyv), felviszi felesége reggelijét, magának is akar valamit csinálni, de nincs otthon elég étel ezért bevásárol, megbámulja a nőket, és sok mindenen töpreng. Leveleket hoz, magának és feleségének is (a felesége párna alá rejti a maga levelét), majd teát készít, Bloom levele Mollytól, a lányától érkezett.

Szóval itt tartok.

Nem annyira könnyű olvasni, ha valaki neki akar állni, rá kell jönnie, hogy ennél nem működik az "éppen buszon vagyok, fél kézzel kapaszkodom, másikkal papírköteget tartok, a kettő közt egyensúlyozom a könyvvel, mert ugye azt meg olvasni akarom, és fél szemmel a megállókat figyelem mert a franc akar túlmenni" mert ha nem figyel az ember teljesen oda, már el is veszti a fonalat... nem egyszerű olvasmány, főleg, mert gyakran egészen rímelőek a mondatok, részben emiatt több olyan szót használnak, ami kényelemből nincs az ember mindennapos szókészletében, nem szokta meg annyira (bár ez olyan nem zavaró, csak az elején kellett szoknom), a másik pedig az írói stílus, hogy a szereplő éppen csinál valamit, gondol valamire, erről eszébe jut valami (régi emlék, vagy valami a témához kapcsolódó dolog), ebből pedig egy asszociációs játék indul, és a lehető legrandomabb képek ugornak be, minden, ami arról a témáról beugorhat... ha ezt jó sokáig csinálják, és valaki egy kicsit is kizökken az olvasásból, könnyen elvesztheti a fonalat, és akkor az elejétől kell kezdeni újraolvasni a gondolatmenetet, ha érteni akarja valaki, hogy miről is van szó... legalábbis velem ez volt... tudom, hogy több írónak is van ilyen műve, de és még nem olvastam ilyet (vagyis de, csak az nem volt ilyen extrém), és még csak kezdek belejönni.

Van benne több rövid vers is, azok elég szórakoztatóak.

A szövege igencsak modern, könnyen érthető, leszámítva a fentebb említett dolgot, és hogy a könyv hatalmas szókinccsel rendelkezik, egy dolgot képesek hatezerféleképpen hívni (pl.: zsebkendő=fikafityula).

Az egyetlen eléggé zavaró dolog az az, hogy a latin/francia szövegeket nem fordították le (talán azt feltételezték, hogy minden olvasó ért franciául és latinul is... most elég hülyének érzem magam), pedig nem lett volna rossz, ha mondjuk lábjegyzetben vagy egy külön oldalon hátul leírták volna, hogy mit jelentenek. Bár ez inkább a kiadó hibája.

Eddig nagyon tetszik, nem számítottam rá, hogy ennyire érdekes lesz... igazából alig történik egész idő alatt valami, de azt a valamit baromi jól tudja leírni J.J..

2012. március 1., csütörtök

Könyv #1

Már jó régen volt, amikor elhatároztam hogy csinálok olvasónaplószerűséget az éppen olvasott könyvhöz a blogon (vagyis leírom, hogy a könyvben éppen mi történik...hátha így valaki kedvet kap valamelyik elolvasásához), most viszont sikerült eljutnom odáig, hogy elkezdjem, szóval íme a lista, hogy éppen miket olvasok, és miről lesz várható olvasónaplós bejegyzés... (igen, több könyv mert hajlamos vagyok egyszerre vagy ötöt elkezdeni, és aztán azt olvasni többet, ami érdekesebb... idővel mindegyiket befejezem, de ha egy könyv már nem érdekel annyira akár több hónapra is le tudom rakni, aztán amikor megint kedvem lesz hozzá befejezem... nem ígérem, hogy most nem fogok ilyet csinálni, hiszen ha valakit nem érdekel éppen a könyv amit olvas, abban semmi szórakozás nincs, és én szórakozásból olvasom ezeket a könyveket...)

Tehát a lista:
  • Jeff Lindsay - Dexter dicsfénxben (ebben már a 160. oldalnál tartok, ezért nem fogok olyan részletesen írni róla, inkább egy összefoglaló dolog lesz, amikor befejeztem... furcsa lenne a felétől elkezdeni írni róla)
  • James Joyce - Ulysses
  • Janusz Piekalkiewicz - A kémkedés világtörténete (I.kötet)
Igyekszem elkezdeni még ezen a héten az olvasónaplókat.

ÉÉÉS, JÖNNEK A TENGERIMALACOK!!!! (vagy kísérleti nyulak?... egyre megy. Már írtak erről korábban mások is, de én is írni akartam róla, úgyhogy ez van... persze igyekszem elkerülni azokat a filmeket, amikről már van magyar nyelvű írás, néhány kivétel még így is van)

Chad VanGaalen egy zseni...