Új gép (laptop), új képernyőméret... Az előző képernyő jóval kisebb volt, így fel sem tűnt, hogy ha nagyobbal nézi valaki a blogot akkor a háttéren lévő muksó becsúszik a fő szövegrész alá, és éppen hogy kilóg alóla... szóval kreténül néz ki. De ez már a múlté, mert végre leszedtem a másik gépről a háttérképhez a firkámat, és kiokoskodtam hogy hogyan tudná mindenki normálisan látni a dolgokat a gépén.... egy kicsit pszichedelikus lett, de ez van.... MUKSÓK MINDENÜTT GWÁHÁHÁHÁHÁÁÁÁÁ!!!!!!!
Ja, mellesleg sikerült leküzdenem a lustaságomat, és a másik gépről a filmeket is átpakoltam erre... megint tok rendesen filmet nézni, anélkül hogy meghalna a gép hell yeah!!!
SZÓVAL A BEJEGYZÉS LÉNYEGE: aki gondolja, hogy írna, írja meg, hogy ez a háttér rendben van-e, vagy legyen inkább az előző mert az nem volt ilyen túlzsúfolt, vagy inkább csináljak valami egészen mást?.... nem, inkább csinálok ilyen szavazóscuccost ennek a kérdésnek, de azért ide is lehet írni, esetleg ha van, javaslatot megosztani.... Előre is köszönet!
Btw. kb. 5 órája küldtem útjára a felvételi jelentkezőlapot... hát ilyen öreg vagyok én már...
És már scanner is van (rám szakadt az ég elektronikai üzlete...) szóval mostantól az idetévedőket még a firkáimmal is fáraszthatom :D
Pl. ezzel (én vagyok rajta egy pénteki angolórán... és olyan agyhalott voltam, hogy elszúrtam a jobbszélső padot...): Egy kicsit ferdére sikerült a scannelés. Ha nagyobb verzióban meg akarod nézni, kattints rá.
Év: 2012 Ország:USA Műfaj: horror, thriller, dráma, gore (uccsó 20 percben) Rendező: Jay Lee Szereplők: Jade Dornfeld, James Duval, Tamara Feldman, Eddie Rouse és még sokan mások...
A történet: Alyce kissé szétcsúszott, persze attól majd biztos sokkal jobban össze tudja szedni magát, ha az öribarijával bulizni mennek, leisszák magukat a sárga földig, jól bedrogoznak, majd felmennek egy épület tetejére random hülyeségeket ordibálni... de hoppá, ez mégsem segít, mert ugyan ki gondolta volna, hogy ha egy tök részeg embert, aki egy rohadt magas lakóház tetejének legszélén áll, hátulról megijesztünk, esetleg lezuhanhat... Alyce eliszkolt a helyszínről, de miután a rendőrség kérdezgeti, hogy mi történt azon az éjszakán, ő meg az egészről hazudik, a főnöke (ja, azt elfelejtettem mondani, hogy nem egy tiniről, hanem egy felnőtt nőről van szó...) azzal fenyegeti, hogy kirúgja, ha továbbra sem dolgozik normálisan, és még a bűntudat is kísérti legjobb barátja meggyilkolása miatt, a csajnak nem csoda hogy megszűnik minden mentális stabilitása, és csúnyán szétcsap az undok népek közt...
Személyes vélemény: Másfél óra hosszú film, amiből az utolsó 20 perc volt csak élvezhető... A maradék több mint egy óra nem kötött le egyáltalán, ugyanis kb. semmi nem történt egész idő alatt... na jó, ez így nem igaz, de be tudom mutatni, miről szólt:
Alyce kávét készít
brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok
Alyce-szel genyázik a főnöke
brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok
Alyceék bulizni mennek
brrr-fsss-fuáááá-extraszuperhightech kameraállások és fókuszok + színes villogások az epilepsziás nézők kedvéért
Alyceék megható részeg párbeszéde
...és így tovább. Jó, látszik, hogy a készítők nagyon élvezték a filmezést, és a nem megszokott kamerakezelés és fókusz érdekesebbé tudja tenni a film képi világát, de ez nyilvánvalóan túlzás volt... mintha ezzel akarták volna ellensúlyozni a történet sekélyességét... a karakterek unalmasak voltak, és oké, végül is el lehet gondolkozni a dolgokon, hogy "mi lett volna ha.... " meg hogy "ki az igazi felelős a csaj haláláért?" "Alyce tényleg bűnös-e?" stb... de nekem nem úgy tűnik, mintha a filozofálás lenne a film lényege... Igazából annyira nem rossz film, gondolom sokat dolgozhattak rajta, de ahhoz képest, hogy nem is volt semmilyen elvárásom, már kb. az első 10 perc után felmerült bennem a "beletekerek, mert minek pazaroljak az életemből értékes perceket" vs. "végig kell néznem normálisan, ha már eldöntöttem hogy írni akarok róla" dilemma. Nagyon sok minden zavart, mert egyszerűen az egészet úgy elcseszte a főszereplő, hogy többet kellett dolgoznia az elcseszésen mint azon, ha nem cseszi el... Először is, mi lett volna, ha véletlenül mondjuk összeszedi magát, és nem kezd el drogozni, és lefeküdni olyan emberekkel, akikkel amúgy baromira nem is akar??? Ez a szerencsétlen Alyce olyan, mint egy felhúzható kisautó, ami előtt a 2 km-es út végén egy fal van, tud a falról, és arról, hogy beleütközhet, simán megtehetné, hogy elkanyarodik, de egyszerűen túl lusta ahhoz, és inkább úgy viselkedik, mint egy tini, akinek a csúnya ismerősei "tönkretették" az életét... hát ezaz, Alyce a saját életét tette tönkre a hülyeségével és lustaságával.
Szóval elég irritáló film... legalábbis szerintem. Az utolsó 20 perc viszont valamennyire kárpótol az előző több mint egy óráért, és nem azért, mert hű-de véres, hanem mert ötletes és vicces (spoiler: eleve, a gondolat, hogy "na hát van itten egy hulla, lássuk, mennyit visz le belőle a konyhamalac?" és még sok ilyen van benne)... olyan, mintha egy egészen más filmet nézne az ember... ha az egésznél sikerült volna ezt a színvonalat hozni, akkor szuperlatívuszokban beszélnék erről a filmről... De sajnos nem így alakult. Azt ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a film, hogy olvassanak más ismertetőket is róla, mert nemtom, hogy csak szerintem lett-e ez ennyire rossz, vagy csak nem vettem észre hogy mekkora kincs ez az alkotás (pedig igyekeztem...), minden esetre, ha más filmeket is meg akar nézni az illető, akkor előbb nézze meg azokat, vagy ha úgy dönt, hogy nem fogja végignézni az Alyce-t, az utolsó 20 percbe azért belenézhet, mert azt érdemes látni...
Most éppen évekkel ezelőtti matek érettségi feladatokat oldogatnék, ha lenne olyan együttműködő az open office, hogy megnyitná magát a feladatsort.... de neeeeem, miért is tenné, ehelyett újra akarja telepítetni magát... már túl sokáig szórakoztam ezzel eredménytelenül, és olyan ideges vok, hogy hányingerem van, szóval feladtam... ennyi. Már az sem érdekel, ha a tanár holnap a 45 percét arra áldozza, hogy az osztály előtt süssön meg, és fogyasszon el rokokó étkészleten tálalva, miközben míves ezüstkésével vág fel és feltartott kisujjal kritizál...
szóóóval befejezem egy már túl régen megírt és feledékenységből nem közzétett ismertetőt egy nem éppen a legjobb filmről, majd addig fogok nagyon csúnya és gusztustalan horrorfilmeket nézni, amíg olyan fejem nem lesz, hogy holnap ne merjenek belém kötni... ez a terv... ja, és persze akkor a fent említett kategóriás filmekről is gyünni fognak az ismertetők!
(De a szép gondosan összeállított listámon, amin a mostanság készült horrorfilmek szerepelnek még mindig sok a cím, tehát olyanokra is lehet majd számítani... majd.)
Ööö.... hát igen, ez most ilyen kiborító dolog vagy mi... oh, de szörnyű problémáim vannak!!! (na jó, azért vannak "normális" problémáim is, mielőtt még valaki azt hinné, hogy olyan az életem, mint Spongyabobé... jaaaa, mellesleg majd valszeg hamarosan lesz róla is valami... remélem, ezzel most jól összezavartam vkit.)
És új gépem van, mert a másik már gonosz, zöld és mászik...
A lényeg: egy-két hónapja megjelent Emilie Simon új lemeze, a címe: Franky Knight. Az első pár CD-je nagyon jól sikerült, aztán valamiért egy rosszul sikerült stílusváltáson ment át, a The Big Machine c. lemez inkább plázazenék gyűjteménye szerintem, és már nagyon tartottam tőle, hogy ilyen is marad, vége az eredetiségének... DE NEM! szerencsére (vagy nem szerencsére, ugyanis a lemez fő témája szerelmének pár évvel ezelőtt bekövetkezett halála, de mégsem a gyászról szól a dolog...) valamennyire visszatért a korábbi stílusához, amitől a dalai tényleg "Emilie Simonosak" de azért változott is egy kicsit, nem teljesen olyan, mint régen, de ez a változás teljesen rendben van... (amíg nem plázásít, remek dolgokat tud alkotni!). A korábbi dalaiban sok szokatlan hangeffekt épült be a dallamokba (pl. az egyik koncerten egy fickó pálcákat húzott végig egy olyan fa bordás ruhamosó cuccon, amit régen használtak az asszonyok a mosásnál, vagy amikor egy vízzel megtöltött borospoharat ütögettek kanállal.... érdemes megnézni a koncertfelvételeket, mert szórakoztatóak, ráadásul maga Emilie Simon is baromi jó énekel élőben!) most viszont inkább igazi hangszereket hallhatunk, sok rézfúvóst és egyebet, kevesebb elektronikus beavatkozást, amitől valamivel elegánsabb/felnőttebb lett valamiért az egész... de persze a csajnak még mindig gyerekhangja van, és ez mindig is így lesz.
Egy szám a lemezből példának... ha teljes képet akarsz kapni, hallgasd végig a többit is, mert rá nagyon nem jellemző, hogy ugyanolyan számokat csinálna....:
