2012. január 21., szombat

Akiért a szén-monoxid riasztó szól...

Éppen a szobámban meditatív állapotban pasziánszoztam, amikor hallottam, hogy "pííí". A sütő jelzőjének is pont ilyen a hangja, csak az nem kb. fél percenként csinálja ezt, hanem sokkal erőszakosabban, kb. 1 másodpercenként... szóval a 4. "pííí" után kimentem megnézni, mi történik vajon most a külvilágban, erre apám mondja, hogy hát ez a szén-monoxid riasztó, és nemtuggyamivan, valszeg lemerülőben van az elem... ööö.... hát szerintem ez baromság, de ő úgy gondolja, nincs miért riasszon, mert nincs szén-monoxid forrás a közelben (de van...), mivel idegesítő volt a hangja, apám leszerelte, de a megnyugtatás kedvéért meggyújtott egy gyertyát, az meg égett, szal szerinte minden oké....

Azért annyira nem vagyok benne biztos, hogy ez ilyen egyszerű, bármilyen esélyekkel vitába szállni viszont szinte lehetetlen egy olyan emberrel, aki ennyire csak a saját elképzelésében hisz, és még csak teret sem akar adni más opciónak... ennyi. Nálam minden esetre nyitva van az ablak, és egész éjjel így lesz, mert előbb fáznék meg, mint elpatkolnék... ha már mindenki alszik, kint is ki fogom nyitni az ablakokat.

Ha bárkinél hasonló helyzet lenne a legkevesebb, amit megtehet, az egy nagy szellőztetés és a gázforrások elzárása... meg mondjuk szólni valami gázszerelőnek.

Szén-monoxid mérgezés első jelei (nem túl extrémek...):
  • fejfájás
  • szédülés
  • fáradtság
  • álmosság
  • hányinger

Infó: Wikipédia ide tartozó cikke.

Ez most valami tanulságosszerű dolog akart volna lenni...

De legalább itt van egy baromi jó szám az egyik kedvenc együttesemtől...

2012. január 19., csütörtök

Nem túl vidám, de zseniális zenét játszó együttesek /zenészek

Már hatszorosára kerekedett szemekkel ültem a tévé elé, hogy végre megnézzem a várva várt snooker meccset, de mikor arra a bizonyos sportcsatornára kapcsoltam, láttam, hogy ezek még ott sielnek, szal utána néztem, hogy mikor is kezdődik, erre kiderült, hogy már volt is (de nemmmm mondom el, hogy ki nyert!)...szóval fogtam az előre begyűjtött nagy csomag kedvenc kekszet és a nagyon burzsuj ír vörös sörömet, és inkább ide írok (meccs lesz ma még, élőben, Graeme Dott és John Higgins fognak játszani...)

XIU XIU (amerikai, nem kínai, csak a név eredete az)

Néha (nagyon ritkán) van olyan, hogy rákattanok egy együttesre, és napokig csak azt hallgatom, egész nap annak a számai mennek a fejemben, és a füzeteimbe is annak dalszövegeit firkálom órák alatt... a Xiu Xiu is ide tartozik, szinte véletlenül bukkantam rá, és azóta sem bírom kiheverni.
Ők csinálják a legszebb zajokat, a hiperérzékeny Jamie Stewart kegyetlen szövegeket ír, és énekel, a többi tag változó, hol sokan vannak, hol csak egy-kettő, mindenesetre remek zenéket tudnak összerakni... Valamiért a legtöbb szám nagyon személyesnek tűnik (valszeg az is), eleinte talán nem fog tetszeni, nekem is szoknom kellett 1-2 óráig...

Műfaját tekintve kb. valami experimental rock és szinti pop keveréke, sok csörömpöléssel és egyéb zajokkal, és gyakran a sírás határán álló énekkel.

Ja, és a klipek általában eléggé alacsony költségvetésűek...


The Paper Chase

Alternatív noise rockbanda, általában horrorisztikus témákkal és érdekes hangeffektekkel, disszonáns dallamokal (egyik kedvencem az ollócsattogtatás a We know where you sleep elején)



Chad VanGaalen

Először azt hittem, hogy egy együttesről van szó, de nem, ez egyetlen ember, aki énekel, zenél, és ő maga is készíti a klipeket (tekintélyes helyen szerepelnek a top legbetegebb animációs klip ranglistámon), sokféle zenét csinál, ha műfaji besorolást kéne mondanom.... indie rock folk elemekkel...vannak vidámabb számai is, de azért akad jó pár komorabb hangulatú is.



Supercar

Elektronikus/alternatív rockegyüttes Japánból. Még 2005-ben feloszlott, de amit hátra hagyta, arra még 2105-ben is azt fogják mondani, hogy remek muzsika... A zenéjük hangulata olyan, mint amikor valaki éjjel vonatozik, minden csendes, az ember valami nyugis zenét hallgat, közben néz ki az ablakon, kint esik a hideg eső, a vonatban viszont megy a fűtés...



Mimicking Birds

A Modest Mouse Isaac Brockja egyengette az együttes útjait megalakulásakor, nyilván, mert felismerte, milyen tehetséges csapatról van szó. Indie rockot játszanak, gyakran hallani az akusztikus gitárt, lassabb számaik vannak, az ének pedig olyan, mintha valami hősi eposzt mesélne... nagyon érdekes.

Snooker már megint

Londom Masters negyeddöntő ----> Ronnie O'Sullivan vs. Judd Trump epic fight!!!! MA!!!!(asszem)
Csak legyen élő közvetítés...

2012. január 16., hétfő

Kyofu (The Sylvian Experiments)


Év: 2010
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma, paranormális
Rendező: Hiroshi Takahashi
Szereplők: Mina Fujii, Yoko Chosokabe, Momoko Hatano, Tomohiro Kaku

A történet:
Egy idegsebész házaspár régi felvételt néz: 3 embernél, mint kísérleti nyulaknál, furcsa módszerekkel sikerül elérnie pár orvosnak, hogy kilépjenek a testükből...
Évekkel később egy csaj kórházi ágyban ébred, de hamar kiderül, hogy nem ott van, ahol gondolja.
Egy nővér ruhás nő érkezik, és közli a lánnyal, hogy ő már halott, majd elvezeti, hogy bizonyítékként megmutassa neki a testét...
Vissza ugorva pár nappal korábbra láthatjuk, ahogy 5 idegen találkozik egy vonatállomáson, majd elmennek egy erdőhöz, hogy csoportos öngyilkosságot kövessenek el. A dolgok viszont egészen másképp alakulnak, mint ahogyan azt négyük sejtette volna...
Az eszméletlen kölyköket ezután egy kórháznak tűnő épületbe viszik és kísérleteket végeznek rajtuk, mert milyen izgalmas már, hogy ha a halántéklebenybe közvetlenül áramot vezetnek, akkor az illető kívülről látja önmagát (és így akár egy sokkal high-techebb spirituális szintre is léphet!)

Személyes vélemény:
Az első gondolatom az volt, hogy milyen régen nem láttam ennyire furcsa filmet... Mert ok, az ember sok fura dologra számíthat egy japán filmben, pl.: egy lassú iskolás gyerek csigává változik (Uzumaki), a csajok szoknyája alá való befotózást sportként is lehet űzni (Love exposure), egy üzletember úgy éli le az életét, hogy madárnak képzeli magát, mert a hipnotizőr nem tudta visszaalakítani (Survive style 5+), és még jó sokáig lehetne sorolni... Ez a film számomra még ezeknél is furcsább volt, és nem a történet miatt (pedig az sem szokványos), hanem a hangulata miatt. Nagyon súlyos, nyomasztó volt, részben a színészek játéka miatt (szinte soha senki sem mosolygott, majdnem végig le vagy a távolba néztek), részben, mert szinte semmi szokványos, random társalgás nem volt az emberek között, ha beszélgettek, akkor az valami fontosabb információcsere céljából történt, még a családtagok is úgy viselkedtek egymással, mintha idegenek lettek volna...
Nem valami kiszámítható, sok minden történt ami a film nézése közben meglepett, egy-két jelenet eléggé véres volt (az agyműtéteket jóóóóó közelről mutatják), de azokon kívül nem lehetett vért látni, és a semmiből a kamerába ugró riogatós lények sem voltak, nem ijesztő volt a film, hanem félelmetes inkább, és nem volt semmi 'szünet', könnyedebb jelenet.
Ami egyesek számára negatívum lehet az a sok számítógépes speciális effekt, amiket én is nagyon utálok, mert kb. annyira hatásosak, mintha valaki magára húzna egy fehér lepedőt, és azt mondaná: 'hurrrrgwuáááá éééén eggggy szelllem vagyoooook!', és az ember nem is érti, miért nem látják a készítők, hogy ez mennyire mű... sajnos itt sem sikerültek jól ezek az extrák, de valahogy itt nem tűntek olyan idegesítően rossznak... talán csak én gondolom így, de ez van... amúgy sem éreztem a filmen azt az 'új'ságot, nemtom, más hogy van ezzel, de ha 1-2 éven belül készült filmet látok, végig ott van ez az új film hangulat (ez igazából sem jót, sem rosszat nem jelent, csak ott van és kész), ennél meg valamiért nem volt ott, gondolatban nem kötöttem időhöz, talán mert annyira elrugaszkodott a valóságtól a történet...
Az egész nagyon lassan indul, fokozatosan adagolják az infókat, és kb. a kétharmada után gyorsul fel igazán a cselekmény, (Kiyoshi Kurosawa horrorfilmjei jutottak néha eszembe erről, meg a film által teremtett hangulatról) szerencsére nincsen túlcsavarva a történet.
A zene gyakran elég feltűnő volt (de nem volt harsány), a legtöbb esetben alig szoktam emlékezni a horrorfilmzenékre, mert majdnem mindegyik ugyan olyan, de ezt nem a szokásos kaptafára készítették, nagyban segített a hangulatteremtéshez, csakúgy mint a színészek játéka, ami remek volt, és a maszkmesterek is elég jó munkát végeztek, főleg az agyműtétes részeknél (bár gondolom igazi (állati) agyat és egyebet használtak...)

Amúgy érdekes, hogy egyes embereket mennyire hajtja az "újat, még nagyszerűbbet, eddig sosem látottakat és tapasztaltakat" felfedezni való vágy, és ezért baromi sok mindent képesek feláldozni...
TRAILER (az első pár másodperc valamiért (reklám a reklámban?)egy csomó más japán horrorfilmből (Kansen, Sakebi, Rinne, stb...)részlet)