Mert elég feltűnően nem megy a dolog, év vége felé nem tudok annyit írni, mint szeretnék, nem tudom soha betartani azt, amit ígérek, és miután ez a blog szórakozásból/hobbiból készült, nem lenne az igazi, ha csak azért írnék, hogy letudjam az 1 film/nap dolgot. Fogalmam sincs, hogy tavaly hogy ment ez nekem május-június környékén...
Tehát csak szólok, hogy addig nem nagyon lesz újabb bejegyzés, amíg a sulival csesződöm, a következő bejegyzés kb. június közepétől várható, és onnantól kezdve már normálisan tudok írni, ahogy elterveztem... bocsi.
Addig lehet Modest Mouse-ot hallgatni... újra és újra és újra....
Forrás
2011. május 23., hétfő
2011. május 19., csütörtök
A szerdáról (ssszínházzz)
A szerdai napom elég érdekesen alakult (suli+szakkör+japánóra+színház), és most annak is a színház része a lényeg.
Az előadás címe Három nővér, Csehov ugyanezen című munkája alapján készült, ami baromi unalmas... az előadás kb. 3 és fél órás volt (19:00-22:30), és ha a hagyományos rendezésben látom, biztos nagyon jót aludtam volna rajta, főleg, hogy eleve fáradtam mentem. De nem az volt, ez egy teljesen modern verzió, nagyon érdekes látvánnyal, hangulattal. Irtó jó volt nézni, szerintem kizárt, hogy bárki is unalmasnak találta volna a nézők közül...
A rendező Andrei Şerban, és ha erre a másmilyen színű szövegre kattintotok, elolvashatjátok a Nemzeti Színház (mer' ott volt) honlapján az infókat az előadásról, kik játszottak benne, meg minden egyebet...
Nem tudom, mikor adják legközelebb (nem találtam meg a honlapon), de szerintem érdemes megnézni, mert egy nagyon különleges darab ez... Ja, és vicces!
Az előadás címe Három nővér, Csehov ugyanezen című munkája alapján készült, ami baromi unalmas... az előadás kb. 3 és fél órás volt (19:00-22:30), és ha a hagyományos rendezésben látom, biztos nagyon jót aludtam volna rajta, főleg, hogy eleve fáradtam mentem. De nem az volt, ez egy teljesen modern verzió, nagyon érdekes látvánnyal, hangulattal. Irtó jó volt nézni, szerintem kizárt, hogy bárki is unalmasnak találta volna a nézők közül...
A rendező Andrei Şerban, és ha erre a másmilyen színű szövegre kattintotok, elolvashatjátok a Nemzeti Színház (mer' ott volt) honlapján az infókat az előadásról, kik játszottak benne, meg minden egyebet...
Nem tudom, mikor adják legközelebb (nem találtam meg a honlapon), de szerintem érdemes megnézni, mert egy nagyon különleges darab ez... Ja, és vicces!
2011. május 17., kedd
Noboru Iguchi elmebeteg csodái #2 - Umezu Kazuo: Kyofu gekijo - Madara no shoujo
Ez az egy film eléggé kilóg a sorból, de gondoltam érdemes megemlíteni, hiszen Noboru Iguchitól készült ám ilyen is( és annyira a bejegyzés címe sem passzol hozzá, de ennek keretén belül csináltam, szóval az marad)... Amúgy a rendezőn kívül a másik szál ami összeköti ezt a filmet a listámon szereplőkkel, az a zeneszerző, Takashi Nakagawa, aki többek közt a Machine girl zenéjét is csinálta, de ez nem akkora dolog...
Év: 2005
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma,
Rendező: Noboru Iguchi
Szereplők: Arisa Nakamura, Ruriko Narumi, Shoko Nakahara,
Speciális effektek: Taichi Ito
Yumiko barátosnéi intelmére nem hallgatva be akar menni az elátkozottnak tartott osztályterembe, ahol korábban egy diáklány kinyírta egy tanárát... Csak akkor tesz le tervéről, amikor meglátja a teremből kikúszó kígyót.
Nyáron leutazik vidékre unokatestvéréhez, de ahogy megérkezik, feltűnően furán viselkednek vele, és a kígyókkal sem stimmel valami a környéken... Meg persze azzal a félig ember, félig kígyó szörnnyel...
Személyes vélemény:
Ez egy rövidebb, kb 1 órás film az Umezu Kazuo mangáit feldolgozó sorozaton belül készült. Igazából semmi extra, tanmese arról, hogy mennyire nem szép dolog gyűlölködni (annak ellenére, hogy bizonyos mértékig tök normális gyűlölni a dolgokat... szóval ezt egy kicsit túlzásnak tartottam), az egész nagyon gyerekes, az ijesztő részek sem annyira ijesztőek, olyan, mintha pl. a Nickelodeon egyik korábbi filmje lenne (ez egy gyerekcsatorna, ahol néha olyan filmeket is adtak, amik egy gyerekcsatornához mérve túl ijesztőek voltak, de attól még gyerekfilmek voltak)
Végig lehet ülni, nincs vele akkora problémám, de semmi olyan nincs benne, amitől az ember még évek múlva is emlékezne rá...
A színészek nem tűntek ki, sőt, voltak nagyon rosszak is. Az egyetlen, ami bejött nekem az a film hangulata és a kígyószörny kinézete volt, de annyira nem hasonlított kígyóra...
Mint mondottam vala, időrendben haladok, ami azt mutatja, hogy Noboru Iguchi ekkor még nem nagyon készített horrorfilmeket (a '90-es évek eleje óta több, mint 25 pornót gyártott le... de miután elkezdi csinálni azokat az eszement horrorokat, nem is nagyon tér vissza a másik műfajhoz), ez az elsők között volt, de nem nagyon látszik rajta a rendező stílusa, talán azért, hogy ne lógjon ki az Umezu Kazuo sorozatból...
Umezu Kazuo: Kyofu gekijo - Madara no shoujo
Év: 2005Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma,
Rendező: Noboru Iguchi
Szereplők: Arisa Nakamura, Ruriko Narumi, Shoko Nakahara,
Speciális effektek: Taichi Ito
Yumiko barátosnéi intelmére nem hallgatva be akar menni az elátkozottnak tartott osztályterembe, ahol korábban egy diáklány kinyírta egy tanárát... Csak akkor tesz le tervéről, amikor meglátja a teremből kikúszó kígyót.
Nyáron leutazik vidékre unokatestvéréhez, de ahogy megérkezik, feltűnően furán viselkednek vele, és a kígyókkal sem stimmel valami a környéken... Meg persze azzal a félig ember, félig kígyó szörnnyel...
Személyes vélemény:
Ez egy rövidebb, kb 1 órás film az Umezu Kazuo mangáit feldolgozó sorozaton belül készült. Igazából semmi extra, tanmese arról, hogy mennyire nem szép dolog gyűlölködni (annak ellenére, hogy bizonyos mértékig tök normális gyűlölni a dolgokat... szóval ezt egy kicsit túlzásnak tartottam), az egész nagyon gyerekes, az ijesztő részek sem annyira ijesztőek, olyan, mintha pl. a Nickelodeon egyik korábbi filmje lenne (ez egy gyerekcsatorna, ahol néha olyan filmeket is adtak, amik egy gyerekcsatornához mérve túl ijesztőek voltak, de attól még gyerekfilmek voltak)
Végig lehet ülni, nincs vele akkora problémám, de semmi olyan nincs benne, amitől az ember még évek múlva is emlékezne rá...
A színészek nem tűntek ki, sőt, voltak nagyon rosszak is. Az egyetlen, ami bejött nekem az a film hangulata és a kígyószörny kinézete volt, de annyira nem hasonlított kígyóra...
Mint mondottam vala, időrendben haladok, ami azt mutatja, hogy Noboru Iguchi ekkor még nem nagyon készített horrorfilmeket (a '90-es évek eleje óta több, mint 25 pornót gyártott le... de miután elkezdi csinálni azokat az eszement horrorokat, nem is nagyon tér vissza a másik műfajhoz), ez az elsők között volt, de nem nagyon látszik rajta a rendező stílusa, talán azért, hogy ne lógjon ki az Umezu Kazuo sorozatból...
2011. május 16., hétfő
Naoyuki Tomomatsu elmebeteg csodái #1 - Stacy: Attack of the schoolgirl zombies
Azt már az előző bejegyzés végén megemlítettem, hogy a blog szülinapja alkalmából minden napra jön egy ismertető Yoshhihiro Nishimura/Naoyuki Tomomatsu/ Noboru Iguchi ide illő filmjeiről...
Ez egy elég szép masszív lista, még úgy is, hogy nem vettem hozzá a romantikus vígjátékokat, pornókat és egyebeket, amik a lista harmadát tennék ki...
Amúgy azért érdekesek ezek a rendezők, mert nagyon hasonló témájú/stílusú filmeket csinálnak, (néha együtt dolgoznak, néha külön), és nem csak rendezésben, de a jelmezek/speciális effektek/maszkok, és az ilyesmi munkákban is gyakran részt vesznek, hiszen ezeknél a filmeknél a speciális effektek és a jelmezek majdnem olyan fontosak, mint maga a rendezés, sőt, talán néhány filmnél sokkal többet is dolgoztak a szörnyeken, mint a történeten...
Lehet jönni azzal, hogy milyen gusztustalanok, és aberráltak, meg hasonlók azok, akik ilyen filmeket csinálnak, de az igazság az, hogy csak szimplán bátrak, és van annyi fantáziájuk, hogy megvalósítsák agymenéseiket... valszeg rengeteg ilyesmi film készülne világszerte, csak a rendezők gyakran nem mernek olyan dolgokkal előállni, amikkel ezekben a filmekben sokkolják a népet...
Ja, és az egész csak szórakoztatás céljából készült, felesleges mély filozófiai mondanivalót belemagyarázni, vagy logikát keresni benne, komolyan venni meg végképp nem szabad... vagyis szabad, de akkor a lényeget figyelmen kívül hagyja az ember, és csak egy hihetetlen rossz filmet fog látni (legalábbis annak fogja látni).... gondolom.
Talán feltűnik majd valakinek (ha előre megírom, valszeg fel fog tűnni...) de vannak visszatérő nevek a stáblistán, ami nem csoda, az évek során rendesen összegyűlt egy kisebb csapat, ami részt vesz majdnem minden film készítésében... tiszta családias az egész.
Igyekszem időrendi sorrendben haladni, bár ettől néha eltérhetek....
Év: 2001
Ország : Japán
Műfaj: horror, gore, vígjáték
Rendező: Naoyuki Tomomatsu
Szereplők: Norman England, Hinako Saeki, Tomoka Hayashi, Natyuki Kato, Yukijiro Hotaru
Speciális effektek: Hiroshi Sagae, Takashi Oda
Az I. sz. végére a 15 és 17 év közötti lányok egytől egyig meghalnak, majd vérszomjas zombiként feltámadva Stacyké válnak. Ezeknek a Stacyknek megölésére a leghatásosabb mód, ha 165 darabra vágják őket, és emiatt új, divatosabb kiszerelésekben dobják piacra a cégek a fegyvereket.
Senki sem tudja már, hogy miért történik ez, de a családtagok kezdenek belenyugodni, a lányok meg csak annyit akarnak, hogy szívük választottja darabolja föl őket, ha itt az idő...
Amúgy amikor az ember már azt hinné, hogy az egész sehová sem vezet, végül is kidolgoznak valamiféle magyarázatot, ami tekintettel a film szellemiségére, egészen elfogadható...
Személyes vélemény:
Gyomorforgatóan érzelgős, a főszereplő kiscsaj folyamatosan röhögcsél, az egész túldramatizált és pózolós, de ettől függetlenül remekül elszórakoztatja az embert, hozza mindazt, amit a későbbi ilyesmi kategóriás filmek gore terén, bár még enyhén prototípus érzetű...
Alapból nincs nagyon történet, csak valami alapötlet, és a lényeg, hogy sok-sok zombikiscsaj legyen benne, akiket különböző módszerekkel, látványosan nyírnak ki... ja, és baromi vicces fröcsögős hangeffektekkel.
Eddig nem írtam a filmről túl sok jót, de jobb, ha tud ezekről az ember mielőtt megnézné...
Azért is választottam ezeknek a filmeknek bemutatását időrendi sorrendben, hogy látsszon a fejlődés, hogyan kezdődött, és milyen változások történtek a sablonokon, amikre épülnek a későbbi filmek (igen, sablonok, mert szinte mindegyik szörnyen leegyszerűsítve majdnem ugyan azokat az elemeket tartalmazzák... pölö: A főszereplő egy (vagy több) csaj, aki(k) valami miatt elszántan harcol(nak), a rendszerint mutáns/gépiesített gonoszok ellen. (ilyen például: Tokyo gore police, Machine girl, Vampire girl vs. Frankenstein girl, stb))
Miután ez a film az első a listámon, mondhatjuk, hogy valahol itt kezdődhetett ez a folyamat...
Ez még messze nem olyan cool, mint a későbbi alkotások, de hangulatban már közel jár, és szép mennyiségű darabolás/belezés van benne, igaz, az egész nagyon műnek látszik(, de ezen később sem fognak annyit változtatni).
Vicces, de nem annyira, hogy bárki belehalna a röhögésbe, csak a látvány nevetséges, valószínűleg van valami szándékos is abban, hogy ez ennyire "gagyinak" tűnjön.
A színészek nem túl érdekesek, nem valami jók, de nem is számít annyira, hiszen ezek a filmek teljesen más szellemiségben készülnek, bár később jobbak is szerepelnek majd (pl Eihi Shiina, aki feltűnik több filmben is, őt naggyon szeressük).
A lényeg annyi, hogy ez végképp a szórakoztatásra megy rá, hiszen itt még a látvány sem olyan, hogy ott tartaná a nézőt, aki meggondolná magát... szimplán viccesen bugyuta, rengeteg művérrel/ember darabokkal, és jó nézni a rendező találékonyságát. Ha az ember egy agyatlan filmet keres kikapcsolódásra, ez tökéletes.
Ez egy elég szép masszív lista, még úgy is, hogy nem vettem hozzá a romantikus vígjátékokat, pornókat és egyebeket, amik a lista harmadát tennék ki...
Amúgy azért érdekesek ezek a rendezők, mert nagyon hasonló témájú/stílusú filmeket csinálnak, (néha együtt dolgoznak, néha külön), és nem csak rendezésben, de a jelmezek/speciális effektek/maszkok, és az ilyesmi munkákban is gyakran részt vesznek, hiszen ezeknél a filmeknél a speciális effektek és a jelmezek majdnem olyan fontosak, mint maga a rendezés, sőt, talán néhány filmnél sokkal többet is dolgoztak a szörnyeken, mint a történeten...
Lehet jönni azzal, hogy milyen gusztustalanok, és aberráltak, meg hasonlók azok, akik ilyen filmeket csinálnak, de az igazság az, hogy csak szimplán bátrak, és van annyi fantáziájuk, hogy megvalósítsák agymenéseiket... valszeg rengeteg ilyesmi film készülne világszerte, csak a rendezők gyakran nem mernek olyan dolgokkal előállni, amikkel ezekben a filmekben sokkolják a népet...
Ja, és az egész csak szórakoztatás céljából készült, felesleges mély filozófiai mondanivalót belemagyarázni, vagy logikát keresni benne, komolyan venni meg végképp nem szabad... vagyis szabad, de akkor a lényeget figyelmen kívül hagyja az ember, és csak egy hihetetlen rossz filmet fog látni (legalábbis annak fogja látni).... gondolom.
Talán feltűnik majd valakinek (ha előre megírom, valszeg fel fog tűnni...) de vannak visszatérő nevek a stáblistán, ami nem csoda, az évek során rendesen összegyűlt egy kisebb csapat, ami részt vesz majdnem minden film készítésében... tiszta családias az egész.
Igyekszem időrendi sorrendben haladni, bár ettől néha eltérhetek....
Stacy: Attack of the schoolgirl zombies
Év: 2001
Ország : Japán
Műfaj: horror, gore, vígjáték
Rendező: Naoyuki Tomomatsu
Szereplők: Norman England, Hinako Saeki, Tomoka Hayashi, Natyuki Kato, Yukijiro Hotaru
Speciális effektek: Hiroshi Sagae, Takashi Oda
Az I. sz. végére a 15 és 17 év közötti lányok egytől egyig meghalnak, majd vérszomjas zombiként feltámadva Stacyké válnak. Ezeknek a Stacyknek megölésére a leghatásosabb mód, ha 165 darabra vágják őket, és emiatt új, divatosabb kiszerelésekben dobják piacra a cégek a fegyvereket.
Senki sem tudja már, hogy miért történik ez, de a családtagok kezdenek belenyugodni, a lányok meg csak annyit akarnak, hogy szívük választottja darabolja föl őket, ha itt az idő...
Amúgy amikor az ember már azt hinné, hogy az egész sehová sem vezet, végül is kidolgoznak valamiféle magyarázatot, ami tekintettel a film szellemiségére, egészen elfogadható...
Személyes vélemény:
Gyomorforgatóan érzelgős, a főszereplő kiscsaj folyamatosan röhögcsél, az egész túldramatizált és pózolós, de ettől függetlenül remekül elszórakoztatja az embert, hozza mindazt, amit a későbbi ilyesmi kategóriás filmek gore terén, bár még enyhén prototípus érzetű...
Alapból nincs nagyon történet, csak valami alapötlet, és a lényeg, hogy sok-sok zombikiscsaj legyen benne, akiket különböző módszerekkel, látványosan nyírnak ki... ja, és baromi vicces fröcsögős hangeffektekkel.
Eddig nem írtam a filmről túl sok jót, de jobb, ha tud ezekről az ember mielőtt megnézné...
Azért is választottam ezeknek a filmeknek bemutatását időrendi sorrendben, hogy látsszon a fejlődés, hogyan kezdődött, és milyen változások történtek a sablonokon, amikre épülnek a későbbi filmek (igen, sablonok, mert szinte mindegyik szörnyen leegyszerűsítve majdnem ugyan azokat az elemeket tartalmazzák... pölö: A főszereplő egy (vagy több) csaj, aki(k) valami miatt elszántan harcol(nak), a rendszerint mutáns/gépiesített gonoszok ellen. (ilyen például: Tokyo gore police, Machine girl, Vampire girl vs. Frankenstein girl, stb))
Miután ez a film az első a listámon, mondhatjuk, hogy valahol itt kezdődhetett ez a folyamat...
Ez még messze nem olyan cool, mint a későbbi alkotások, de hangulatban már közel jár, és szép mennyiségű darabolás/belezés van benne, igaz, az egész nagyon műnek látszik(, de ezen később sem fognak annyit változtatni).
Vicces, de nem annyira, hogy bárki belehalna a röhögésbe, csak a látvány nevetséges, valószínűleg van valami szándékos is abban, hogy ez ennyire "gagyinak" tűnjön.
A színészek nem túl érdekesek, nem valami jók, de nem is számít annyira, hiszen ezek a filmek teljesen más szellemiségben készülnek, bár később jobbak is szerepelnek majd (pl Eihi Shiina, aki feltűnik több filmben is, őt naggyon szeressük).
A lényeg annyi, hogy ez végképp a szórakoztatásra megy rá, hiszen itt még a látvány sem olyan, hogy ott tartaná a nézőt, aki meggondolná magát... szimplán viccesen bugyuta, rengeteg művérrel/ember darabokkal, és jó nézni a rendező találékonyságát. Ha az ember egy agyatlan filmet keres kikapcsolódásra, ez tökéletes.
2011. május 15., vasárnap
Hujhé hurrá, a Predatorcake már kb.31561200 másodperce műxik!!!
Szóóóval a blog szülinapos... egy teljes éve kezdődött.
Most egy jó hosszú, hihetetlen megható és érdekfeszítő pofázás következik arról, hogy eddig mi történt a bloggal, velem, meg a többi hülyeségről (igazából nagyon unalmas az egész, csak leírtam, mert miért ne)... akit ez nem érdekel, ugorjon az uccsó pár sorra, mert ott van a lényeg.
Az egész sok-sok éve kezdődött, mer' ugyebár aki szereti a horrorfilmeket, az általában már gyerekkora óra próbálja megkapni a maga adagját belőle, de azért ennyire nem akarok visszamenni... tehát mondjuk 4 éve (azért mondjuk, mert nálam az évek mindig összefolynak...) odáig jutottam, hogy majdnem minden nap megnéztem egy horrorfilmet... valamiért szinte mindegyik érdekelt, és azon voltam, hogy minél tájékozottabb legyek a témával kapcsolatban... a környezetemet ez nem nagyon izgatta, vagy cseszegettek miatta, vagy nem foglalkoztak vele. Én emiatt feleslegesnek éreztem sokszor, hogy ennyi időt töltök horrornézéssel, listákat írtam, összefüggéseket kerestem a filmek között, de ha már ennyi hülyeséget csinálok, akkor mi értelme annak, hogy ezek az infók a baromi rendetlen és sötét szobám mélyén elzárva porosodjanak? Arra gondoltam, hogy kéne csinálni egy oldalt... akkor még azt hittem, hogy csak azok tehetik ezt meg, akik képesek rendesen írni, és meg tudják fizetni... Majd kiderült, hogy blogot bárki írhat(még én is), és tökre ingyé' van! (szal ha nem tetszik a Predatorcake, tessék jobbat írni...)
Eltelt kb. 3 év (ami alatt volt legalább egy költözés, egy évismétlés matek miatt (ekkor süllyedtem földszint alá a környezetem szemében), meg egyebek), és már nagyon elegem volt, tehát annak érdekében, hogy valami hasznosat csináljak, elkezdtem írni ezt a blogot... azóta már sok minden változott. A fő célom ezzel a boggal az, hogy legyen a neten valami magyarul azokról a dolgokról, amikkel általában nem foglalkoznak túl sokat az emberek, vagy nem ismerik eléggé, és pont ezért nem is írnak róla nagyon... Igyekszem megkönnyíteni azok dolgát, akik valamiféle infót keresnek mondjuk egy horrorfilmmel kapcsolatban, de vagy nem találnának semmit róla, mert szinte senki sem látta, vagy nem magyarul van az írás... Meg persze az is benne van, hogy ha már filmekről írok, inkább olyanokról, amikről eddig nem írtak igazán, hiszen tudom, hogy nem valami high-tech a stílusom, és ha valaki elolvasná egy bejegyzésemet, akkor inkább a tartalma érdekelné, egy olyan filmről, amiről máshol nem talált semmit (ez hasonlít az előzőhöz, de mégsem ugyan azt írtam...). A harmadik ok meg az egóm növelése, de ezt most hagyjuk...
Az egy év során a blog kinézetre és tartalmilag is sokat változott, és ha úgy látom alakítok még rajta... Nagyjából kezdek rájönni, hogyan lehet jó ismertetőket írni, bár még messze vagyok attól, hogy témától függetlenül bárki számára jó legyen olvasni a blogot... majd egyszer odáig is eljutok.
Nem tudom, hogy mennyire vannak rendszeres olvasóim, mert eddig van 2 követőm, és egy ember, aki többször is írt már megjegyzést, nekik hálás vagyok, de igazán fogalmam sincs, hogy mit gondolnak az emberek a Predatorcake-ről... szal ha valakinek valamelyik bejegyzést olvasva valami eszébe jut, amit megosztana, nyugodtan tegye meg, mert a visszajelzés baromi fontos... Erről korábban nagyon sokat írtam, túl sokat, de jobb, ha nem emlegetem annyit, mert az olvasóknak elegük lesz belőle... annyit tudok, hogy jönnek, és olvassák amit írok, egy nap akár húszan is, ami elég jó ahhoz képest, hogy az első hónapokban én voltam az egyetlen olvasóm szinte...
Már fél tizenkettő van (a bejegyzés ideje azt mutatja mindig, amikor elkezdem írni..), úgyhogy abbahagyom... Tehát egy éve megy a blog, és többé-kevésbé rendesen... (inkább kevésbé, de egy ilyen link embertől mit én, már ez is nagy dolog...)
Az ajándék holnapra marad, amúgy csak annyi, hogy pár hétig minden nap jön egy Noboru Iguchi/Yoshihiro Nishimura/Naoyuki Tomomatsu film (meg a többi ilyesmi kategóriás), ha valaki nem tudja, hogy kik ők, segít a Google, holnap mindent elmagyarázok, addig el lehet dönteni, hogy érdekel-e valakit a dolog :D...
Most egy jó hosszú, hihetetlen megható és érdekfeszítő pofázás következik arról, hogy eddig mi történt a bloggal, velem, meg a többi hülyeségről (igazából nagyon unalmas az egész, csak leírtam, mert miért ne)... akit ez nem érdekel, ugorjon az uccsó pár sorra, mert ott van a lényeg.
Az egész sok-sok éve kezdődött, mer' ugyebár aki szereti a horrorfilmeket, az általában már gyerekkora óra próbálja megkapni a maga adagját belőle, de azért ennyire nem akarok visszamenni... tehát mondjuk 4 éve (azért mondjuk, mert nálam az évek mindig összefolynak...) odáig jutottam, hogy majdnem minden nap megnéztem egy horrorfilmet... valamiért szinte mindegyik érdekelt, és azon voltam, hogy minél tájékozottabb legyek a témával kapcsolatban... a környezetemet ez nem nagyon izgatta, vagy cseszegettek miatta, vagy nem foglalkoztak vele. Én emiatt feleslegesnek éreztem sokszor, hogy ennyi időt töltök horrornézéssel, listákat írtam, összefüggéseket kerestem a filmek között, de ha már ennyi hülyeséget csinálok, akkor mi értelme annak, hogy ezek az infók a baromi rendetlen és sötét szobám mélyén elzárva porosodjanak? Arra gondoltam, hogy kéne csinálni egy oldalt... akkor még azt hittem, hogy csak azok tehetik ezt meg, akik képesek rendesen írni, és meg tudják fizetni... Majd kiderült, hogy blogot bárki írhat(még én is), és tökre ingyé' van! (szal ha nem tetszik a Predatorcake, tessék jobbat írni...)
Eltelt kb. 3 év (ami alatt volt legalább egy költözés, egy évismétlés matek miatt (ekkor süllyedtem földszint alá a környezetem szemében), meg egyebek), és már nagyon elegem volt, tehát annak érdekében, hogy valami hasznosat csináljak, elkezdtem írni ezt a blogot... azóta már sok minden változott. A fő célom ezzel a boggal az, hogy legyen a neten valami magyarul azokról a dolgokról, amikkel általában nem foglalkoznak túl sokat az emberek, vagy nem ismerik eléggé, és pont ezért nem is írnak róla nagyon... Igyekszem megkönnyíteni azok dolgát, akik valamiféle infót keresnek mondjuk egy horrorfilmmel kapcsolatban, de vagy nem találnának semmit róla, mert szinte senki sem látta, vagy nem magyarul van az írás... Meg persze az is benne van, hogy ha már filmekről írok, inkább olyanokról, amikről eddig nem írtak igazán, hiszen tudom, hogy nem valami high-tech a stílusom, és ha valaki elolvasná egy bejegyzésemet, akkor inkább a tartalma érdekelné, egy olyan filmről, amiről máshol nem talált semmit (ez hasonlít az előzőhöz, de mégsem ugyan azt írtam...). A harmadik ok meg az egóm növelése, de ezt most hagyjuk...
Az egy év során a blog kinézetre és tartalmilag is sokat változott, és ha úgy látom alakítok még rajta... Nagyjából kezdek rájönni, hogyan lehet jó ismertetőket írni, bár még messze vagyok attól, hogy témától függetlenül bárki számára jó legyen olvasni a blogot... majd egyszer odáig is eljutok.
Nem tudom, hogy mennyire vannak rendszeres olvasóim, mert eddig van 2 követőm, és egy ember, aki többször is írt már megjegyzést, nekik hálás vagyok, de igazán fogalmam sincs, hogy mit gondolnak az emberek a Predatorcake-ről... szal ha valakinek valamelyik bejegyzést olvasva valami eszébe jut, amit megosztana, nyugodtan tegye meg, mert a visszajelzés baromi fontos... Erről korábban nagyon sokat írtam, túl sokat, de jobb, ha nem emlegetem annyit, mert az olvasóknak elegük lesz belőle... annyit tudok, hogy jönnek, és olvassák amit írok, egy nap akár húszan is, ami elég jó ahhoz képest, hogy az első hónapokban én voltam az egyetlen olvasóm szinte...
Már fél tizenkettő van (a bejegyzés ideje azt mutatja mindig, amikor elkezdem írni..), úgyhogy abbahagyom... Tehát egy éve megy a blog, és többé-kevésbé rendesen... (inkább kevésbé, de egy ilyen link embertől mit én, már ez is nagy dolog...)
Az ajándék holnapra marad, amúgy csak annyi, hogy pár hétig minden nap jön egy Noboru Iguchi/Yoshihiro Nishimura/Naoyuki Tomomatsu film (meg a többi ilyesmi kategóriás), ha valaki nem tudja, hogy kik ők, segít a Google, holnap mindent elmagyarázok, addig el lehet dönteni, hogy érdekel-e valakit a dolog :D...
2011. május 14., szombat
Anime: Yondemasu yo, Azazel san. - 1. rész
Na tessék, egy újabb anime, miután mondtam, hogy nem akarok annyi animéről írni... filmekről akarok írni! Csak ami jó, amellett nem könnyű szó nélkül elmenni... tehát ez is fölkerül, még úgy is, hogy a többivel is van lemaradásom... 12 perces egy rész... szerencsére, ugyanis ha hosszabb lenne, talán nem bírná az emberek agya, és mindenkié egymás után robbanna szét a hihetetlen mennyiségű abszurd, beteges baromságtól... legalábbis szerintem. Ezek után szörnyű bűn lenne eltitkolni ezt az animét erről a blogról! Kicsivel lejjebb (főleg a képeken látszik, hogy mire gondolok...) ti is megbizonyosodhattok róla, hogy itt a helye ennek a szutyoknak...
Éééés, sok-sok pofázás következik (nyugi, holnap még több jön :P):
Ma részt vettem a Mammut II-ben megszervezett buborékfújó flash mobban, volt ott egy rakás gyerek, bohócdoktorok, meg meglepődött vásárlók... és sikerült otthon felejtenem a fényképezőgépem... pedig jó lett volna.
Hazafelé menet betértem apámmal egy teljesen hétköznapi angol turkálóba, hogy az nézzen magának kabátot... én addig céltalanul bolyongtam az épületben, amíg el nem jutottam egy asztalig, ahova ki volt rakva egy csomó cucc, amit valszeg a ruhákkal együtt hoztak... Ééés hoppá, így került hozzám ma 2 horror DVD, ami 2-2 filmet tartalmaz (Carnival of souls, Don't look in the basement, The dead one, Silent night bloody night), a DVD-ket kissé le kellet tisztítani de igazán csak a tok néz ki nyúzottan, amúgy a négy filmért összesen 600 forintot hagytam ott, és még beszereztem a There is no darkness c. katonai/sci-fi könyvet (persze angolul, de még nem sok mindent tudok róla, majd nyilatkozom, ha elolvastam, 400 ft volt) Joe Haldeman/Jack C. Haldeman II -től...
Ezekről majd bővebben írni fogok valamikor... A turkáló helyét pontosan nem tudom, de a Moszkva térnél van, a Mc Donald's és a Burger King között, könnyű felismerni... néha érdemes lehet benézni, hátha valami érdekes dolog kerül oda, mostanában nem ajánlom, hogy bárki megnézze mivel elvittem a 3 megvételre legérdemesebb dolgot az üzletből (mellesleg a könyvek angolul vannak, és a filmeknél sincs magyar felirat, miután mind Angliából érkezik)... Ja, és ha valaki szörnyen kíváncsi lenne rá, az apán nem talált kedvére való öltözéket.
Yondemasu yo, Azazel-san.
1. rész
Sakuma, részmunkaidős csaj, aki egy Akubate nevű detektívnél alkalmazott...
Akubate igazából egy démon detektív, aki démonokat idéz meg a munkájához... és nincs szemöldöke!
Megidézi Azazelt, aki leginkább egy kövér, kos alsótestű oroszlánra hasonlít, és a masszív perverzióból nyeri energiáját (specialitása a szexuális zaklatás...)
Ezúttal egy asszony keresi fel őket, hogy véget vessenek férje afférjának, de Azazel enyhén szólva alkalmatlan az ilyen komolyabb feladatokhoz...
----------------------------------------
Nemtom, ki hogy van vele, de én animék terén a spontán baromságokra mindig vevő vagyok... Egyszerűen irtó jól tudnak sikerült, és ez alól a Yaas sem kivétel (rövidítettem... hülyén néz ki.). A grafika nagyon szép, aprólékos, remélem, hogy ilyen marad, és akkor szinte tökéletes anime az epizodikus vígjáték/természetfeletti/abszurd hülyeség kategóriában... az 1. rész alapján... de még bárhogy alakulhatnak a dolgok.
Most azt hiszem a 6. résznél tartanak, úgyhogy feltehetőleg lesz, amikor több részről fogok írni egyszerre, hogy beérjem az adást...
Éééés, sok-sok pofázás következik (nyugi, holnap még több jön :P):
Ma részt vettem a Mammut II-ben megszervezett buborékfújó flash mobban, volt ott egy rakás gyerek, bohócdoktorok, meg meglepődött vásárlók... és sikerült otthon felejtenem a fényképezőgépem... pedig jó lett volna.
Hazafelé menet betértem apámmal egy teljesen hétköznapi angol turkálóba, hogy az nézzen magának kabátot... én addig céltalanul bolyongtam az épületben, amíg el nem jutottam egy asztalig, ahova ki volt rakva egy csomó cucc, amit valszeg a ruhákkal együtt hoztak... Ééés hoppá, így került hozzám ma 2 horror DVD, ami 2-2 filmet tartalmaz (Carnival of souls, Don't look in the basement, The dead one, Silent night bloody night), a DVD-ket kissé le kellet tisztítani de igazán csak a tok néz ki nyúzottan, amúgy a négy filmért összesen 600 forintot hagytam ott, és még beszereztem a There is no darkness c. katonai/sci-fi könyvet (persze angolul, de még nem sok mindent tudok róla, majd nyilatkozom, ha elolvastam, 400 ft volt) Joe Haldeman/Jack C. Haldeman II -től...
Ezekről majd bővebben írni fogok valamikor... A turkáló helyét pontosan nem tudom, de a Moszkva térnél van, a Mc Donald's és a Burger King között, könnyű felismerni... néha érdemes lehet benézni, hátha valami érdekes dolog kerül oda, mostanában nem ajánlom, hogy bárki megnézze mivel elvittem a 3 megvételre legérdemesebb dolgot az üzletből (mellesleg a könyvek angolul vannak, és a filmeknél sincs magyar felirat, miután mind Angliából érkezik)... Ja, és ha valaki szörnyen kíváncsi lenne rá, az apán nem talált kedvére való öltözéket.
Yondemasu yo, Azazel-san.
1. rész
Sakuma, részmunkaidős csaj, aki egy Akubate nevű detektívnél alkalmazott...
Akubate igazából egy démon detektív, aki démonokat idéz meg a munkájához... és nincs szemöldöke!
Megidézi Azazelt, aki leginkább egy kövér, kos alsótestű oroszlánra hasonlít, és a masszív perverzióból nyeri energiáját (specialitása a szexuális zaklatás...)
Ezúttal egy asszony keresi fel őket, hogy véget vessenek férje afférjának, de Azazel enyhén szólva alkalmatlan az ilyen komolyabb feladatokhoz...
----------------------------------------
Nemtom, ki hogy van vele, de én animék terén a spontán baromságokra mindig vevő vagyok... Egyszerűen irtó jól tudnak sikerült, és ez alól a Yaas sem kivétel (rövidítettem... hülyén néz ki.). A grafika nagyon szép, aprólékos, remélem, hogy ilyen marad, és akkor szinte tökéletes anime az epizodikus vígjáték/természetfeletti/abszurd hülyeség kategóriában... az 1. rész alapján... de még bárhogy alakulhatnak a dolgok.
Most azt hiszem a 6. résznél tartanak, úgyhogy feltehetőleg lesz, amikor több részről fogok írni egyszerre, hogy beérjem az adást...
2011. május 11., szerda
Egy viszonylag felesleges bejegyzés
Yay! Három óta matekozom... vagyis kb. 3 és fél óra kellett ahhoz, hogy rájöjjek, semmi értelme az egésznek, és abba kell hagynom, mielőtt bekattanok... remek.
BOLDOG MADARAK ÉS FÁK NAPJÁT tegnapra és BOLDOG ÁPOLÓK NEMZETKÖZI NAPJÁT holnapra... ma asszem nincs semmilyen akció/emléknap.
És hétvégén meglepi (vasárnap, remélem...) nem nehéz kitalálni hogy miért.
Joy Division, hogy mindenkinek vidáman induljon a napja :p
BOLDOG MADARAK ÉS FÁK NAPJÁT tegnapra és BOLDOG ÁPOLÓK NEMZETKÖZI NAPJÁT holnapra... ma asszem nincs semmilyen akció/emléknap.
És hétvégén meglepi (vasárnap, remélem...) nem nehéz kitalálni hogy miért.
Joy Division, hogy mindenkinek vidáman induljon a napja :p
2011. május 6., péntek
Anime: Deadman wonderland - 3. rész
Deadman Wonderland
3. rész: G-Block
A hű-de-irdatlan rendes Yoh adott Gantának egy cukrot, így a kölyök egyenlőre életben marad...
A piros szerkós fickó ismét feltűnt, néhány rabot széttépett, majd Gantából kijött egy csomó vér, amivel lelőtte a fickót (dióhéjban ez a gyerek high-tech ereje... de később még ezt úgyis bővebben meg fogják magyarázni...)
Órák múlva Gantának is feltűnik, hogy valami nem stimmel vele, de hogy elkaphassa a fickót (aki elmenekült), el kell mennie a G-blokkba, azonban a nyomában van egy gonosz robot, amit Necro Macrónak hívnak (hát nem aranyos?), és mindenkit kinyír, aki az útjába kerül...
Ja, és feltűnik egy újabb fontos szereplő...
--------------------------------------
Ééés, behoztam a lemaradást... ha jól emlékszem, a következő rész címe végre olyan rímelő lesz, mint a manga fejezeteinek címe szokott lenni... Már hiányoltam, remélem, hogy a többi cím is olyan lesz mostantól...
3. rész: G-Block
A hű-de-irdatlan rendes Yoh adott Gantának egy cukrot, így a kölyök egyenlőre életben marad...
A piros szerkós fickó ismét feltűnt, néhány rabot széttépett, majd Gantából kijött egy csomó vér, amivel lelőtte a fickót (dióhéjban ez a gyerek high-tech ereje... de később még ezt úgyis bővebben meg fogják magyarázni...)
Órák múlva Gantának is feltűnik, hogy valami nem stimmel vele, de hogy elkaphassa a fickót (aki elmenekült), el kell mennie a G-blokkba, azonban a nyomában van egy gonosz robot, amit Necro Macrónak hívnak (hát nem aranyos?), és mindenkit kinyír, aki az útjába kerül...
Ja, és feltűnik egy újabb fontos szereplő...
--------------------------------------
Ééés, behoztam a lemaradást... ha jól emlékszem, a következő rész címe végre olyan rímelő lesz, mint a manga fejezeteinek címe szokott lenni... Már hiányoltam, remélem, hogy a többi cím is olyan lesz mostantól...
2011. május 5., csütörtök
Anime: Honto ni atta! Reibai sensei - 3. rész
Éééés igen, amikor már linkségem fénye elvakítana mindenkit, itt egy újabb bejegyzés.. pont egy hét után... ez is csak az 5 perces animéről... És kb. addig lesz ez így, amíg a magánéletem továbbra is ki akar nyírni (eddig egész jól megy neki a dolog)...
Honto ni atta! Reibai sensei
3. rész
A másik osztály szkeptikus tanára kihívta Jurit és osztályát egy egészségügyi mérés versenyre...
Persze az nyer, akinek az osztálya egészségesebb, de a tanárok mindent megtesznek a győzelemért...
---------------------------------------------
Mint már említettem, a rajzolás nagyon gyenge, de hamar meg lehet szokni, simán megéri ezt az 5 percet rászánni, mert meglepően jó... Ilyen tipikus lényeg/történet nélküli logikátlan baromság, de legalább a poénok nem erőltetettek és elcsépeltek, és van benne ötletesség...
Honto ni atta! Reibai sensei
3. rész
A másik osztály szkeptikus tanára kihívta Jurit és osztályát egy egészségügyi mérés versenyre...
Persze az nyer, akinek az osztálya egészségesebb, de a tanárok mindent megtesznek a győzelemért...
---------------------------------------------
Mint már említettem, a rajzolás nagyon gyenge, de hamar meg lehet szokni, simán megéri ezt az 5 percet rászánni, mert meglepően jó... Ilyen tipikus lényeg/történet nélküli logikátlan baromság, de legalább a poénok nem erőltetettek és elcsépeltek, és van benne ötletesség...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)