2011. december 31., szombat
The Tunnel
A filmet a készítők ingyenesen letölthetővé tették torrenten, kattints erre a szövegre, keresd meg az oldalon , és így a film már 1-2 óra alatt nézhető lesz... Tiszta jó dolog ez!
Év: 2011
Ország: Ausztrália
Műfaj: horror, paranormális, áldokumentum
Rendező: Carlo Ledesma
Szereplők: Bel Deliá, Steve Davis, Andy Rodoreda, Luke Arnold, Ben Maclaine, Goran D. Kleut
A történet dióhéjban:
Sydney elhagyatott alagútrendszerében néha hajléktalanok húzzák meg magukat, graffitisek/duhaj kölykök randalíroznak ott, néha rejtélyesen eltűnnek emberek, néha meg csak elsírják magukat a hely gondolatától... Ez úgy tűnik nem sokakat érdekel a helyi önkormányzatban, így egy újságíró csaj és stábja lemegy megnézni, mi a helyzet. Igyekeznek nyomokat találni, bizonyítékokat az eltűnésekre, és úgy tűnik, sikerül megtalálni a leghihetetlenebbet...
Személyes vélemény:
Jó, de láttam már jobbat... Talán azért gondolom így, mert amikor megtaláltam ezt a filmet, mindenhol azt olvastam, hogy ez az év egyik legijesztőbb filmje, én meg arra számítottam, hogy majd hű-de-meg fogok ijedni, azért voltak parás részek, de sokkal több volt a drámázás, mert a film nagy részét a felvételeket készítő emberekkel való 'interjú' tette ki, szerintem ebből jóval kevesebb is lehetett volna... valamiért azt hiszik, hogy a nézők majd hű-de meghatódnak rajta, ha az interjú alany elmondja, mennyire borzalmas volt az egész, és a társa elvesztése milyen fájdalmas számára hatezerszer, csak a szórend egy kicsit más mindig... Ezek nagyon unalmasak voltak egy idő múlva, de szerencsére maguk a felvételek már sokkal érdekesebbek voltak.
A helyszínt jól eltalálták, hiszen metróalagút minden országban van (feltételezem..), és lévén, hogy elég nyomasztóak tudnak lenni, eleve, ha az ember belegondol, mennyit lát az egészből nap mint nap, és mekkora területet takar sötétség az utazás alatt, akár még el is lehetne hinni (ha naggggyon akarjuk) hogy valami olyan élhet ott, amiről szinte senki nem tud...
Éééés, akkor most jön egy bazinagy spoiler, amit feketével írok, szal ha látni akarod, jelöld ki a részt...
A 'szörny' kinézete talán a legjobb szinte az egész filmben, mert olyan, mint egy ember (ok, egy nagyon furcsa ember), és mi lehet ijesztőbb annál, egy lénynél, ami majdnem olyan, mint mi? De csak majdnem olyan, és a különbség nem is olyan nagy, éppen csak akkora, hogy az ember halálra rémül, amikor meglátja, részben azért, mert rohadtul nem érti mivan, teljesen ismeretlen számára az egész... Egy másik dolog, amit nem tudok hova tenni, az az a rész volt, amikor megkongatta a csaj a harangot, a hangmérnök meg fura hangot hallott, amit a többiek nem... ez valahogy túl misztikus volt ahhoz képest, hogy ezek után meg egy kézzel fogható szörny után menekültek, a hangok nem illettek a képbe... igaz, félelmetes volt, csak kakukktojás. Nem tudom, más is megemlítette a hasonlóságot a filmbéli 'szörny' és a louisianai szörny között, amit még 2010-ben fotóztak le, és a kép megfordult a világ minden paranormális dolgokkal foglalkozó oldalon, mint 'igazi' szörny, majd végül is kiderítették, hogy hamis... Íme egy cikk példaként, elég rendesen felnagyítva a szörny képét, és szerintem ez, meg az a lény amit a filmben éjszakai kamerával vettek szinte teljese ugyan úgy néztek ki (néhány apróbb különbség volt), elképzelhető, hogy a film készítői is látták a fotót... talán. Kattints erre a szövegre a cikkhez!
Ennyit a spoilerezésről...
Szóval nem alaptalan az a kijelentés, hogy ez az év legijesztőbb horrorfilmje, de azért túlzásnak tartom. Talán annyiban igaz lehet, hogy idén valamiért nem készült annyi igazán ijesztő horrorfilm...
Szeretem az áldokumentumfilmeket, sokaknak már nagyon elegük van belőle, de én bírom, hogy igyekeznek a lehető leghihetőbben előadni rejtélyes/ijesztő dolgokat, és lezáratlanul hagyják a végét... ha jól csinálják tényleg félelmetes tud lenni, a probléma az, hogy rengetegen próbálkoznak vele, így tömeggyártásban jönnek ki a gagyik is, és emellett csak kevés az igazán jól sikerült darab...
Év: 2011
Ország: Ausztrália
Műfaj: horror, paranormális, áldokumentum
Rendező: Carlo Ledesma
Szereplők: Bel Deliá, Steve Davis, Andy Rodoreda, Luke Arnold, Ben Maclaine, Goran D. Kleut
A történet dióhéjban:
Sydney elhagyatott alagútrendszerében néha hajléktalanok húzzák meg magukat, graffitisek/duhaj kölykök randalíroznak ott, néha rejtélyesen eltűnnek emberek, néha meg csak elsírják magukat a hely gondolatától... Ez úgy tűnik nem sokakat érdekel a helyi önkormányzatban, így egy újságíró csaj és stábja lemegy megnézni, mi a helyzet. Igyekeznek nyomokat találni, bizonyítékokat az eltűnésekre, és úgy tűnik, sikerül megtalálni a leghihetetlenebbet...
Személyes vélemény:
Jó, de láttam már jobbat... Talán azért gondolom így, mert amikor megtaláltam ezt a filmet, mindenhol azt olvastam, hogy ez az év egyik legijesztőbb filmje, én meg arra számítottam, hogy majd hű-de-meg fogok ijedni, azért voltak parás részek, de sokkal több volt a drámázás, mert a film nagy részét a felvételeket készítő emberekkel való 'interjú' tette ki, szerintem ebből jóval kevesebb is lehetett volna... valamiért azt hiszik, hogy a nézők majd hű-de meghatódnak rajta, ha az interjú alany elmondja, mennyire borzalmas volt az egész, és a társa elvesztése milyen fájdalmas számára hatezerszer, csak a szórend egy kicsit más mindig... Ezek nagyon unalmasak voltak egy idő múlva, de szerencsére maguk a felvételek már sokkal érdekesebbek voltak.
A helyszínt jól eltalálták, hiszen metróalagút minden országban van (feltételezem..), és lévén, hogy elég nyomasztóak tudnak lenni, eleve, ha az ember belegondol, mennyit lát az egészből nap mint nap, és mekkora területet takar sötétség az utazás alatt, akár még el is lehetne hinni (ha naggggyon akarjuk) hogy valami olyan élhet ott, amiről szinte senki nem tud...
Éééés, akkor most jön egy bazinagy spoiler, amit feketével írok, szal ha látni akarod, jelöld ki a részt...
A 'szörny' kinézete talán a legjobb szinte az egész filmben, mert olyan, mint egy ember (ok, egy nagyon furcsa ember), és mi lehet ijesztőbb annál, egy lénynél, ami majdnem olyan, mint mi? De csak majdnem olyan, és a különbség nem is olyan nagy, éppen csak akkora, hogy az ember halálra rémül, amikor meglátja, részben azért, mert rohadtul nem érti mivan, teljesen ismeretlen számára az egész... Egy másik dolog, amit nem tudok hova tenni, az az a rész volt, amikor megkongatta a csaj a harangot, a hangmérnök meg fura hangot hallott, amit a többiek nem... ez valahogy túl misztikus volt ahhoz képest, hogy ezek után meg egy kézzel fogható szörny után menekültek, a hangok nem illettek a képbe... igaz, félelmetes volt, csak kakukktojás. Nem tudom, más is megemlítette a hasonlóságot a filmbéli 'szörny' és a louisianai szörny között, amit még 2010-ben fotóztak le, és a kép megfordult a világ minden paranormális dolgokkal foglalkozó oldalon, mint 'igazi' szörny, majd végül is kiderítették, hogy hamis... Íme egy cikk példaként, elég rendesen felnagyítva a szörny képét, és szerintem ez, meg az a lény amit a filmben éjszakai kamerával vettek szinte teljese ugyan úgy néztek ki (néhány apróbb különbség volt), elképzelhető, hogy a film készítői is látták a fotót... talán. Kattints erre a szövegre a cikkhez!
Ennyit a spoilerezésről...
Szóval nem alaptalan az a kijelentés, hogy ez az év legijesztőbb horrorfilmje, de azért túlzásnak tartom. Talán annyiban igaz lehet, hogy idén valamiért nem készült annyi igazán ijesztő horrorfilm...
Szeretem az áldokumentumfilmeket, sokaknak már nagyon elegük van belőle, de én bírom, hogy igyekeznek a lehető leghihetőbben előadni rejtélyes/ijesztő dolgokat, és lezáratlanul hagyják a végét... ha jól csinálják tényleg félelmetes tud lenni, a probléma az, hogy rengetegen próbálkoznak vele, így tömeggyártásban jönnek ki a gagyik is, és emellett csak kevés az igazán jól sikerült darab...
2011. december 29., csütörtök
Insidious
Év: 2010
Ország: USA
Műfaj: horror/dráma/thriller/paranormális
Rendező: James Wan
Író: Leigh Whannell
Szereplők: Ty Simpkins, Rose Byrne, Lin Shayne, Patrick Wilson, Leigh Whannell,
A történet dióhéjban:
Egy a legtöbb szabványnak megfelelő család (anyuka fiatal háztartásbeli, aki még jól is néz ki, apuka tanárembör, a 3 gyerek meg tök normális, nem túl genya, és nem is túl rendes) új rezidenciába költözik, és nagyban fedezik fel annak előnyös adottságait, amikor is sajnálatos baleset történik ama gyermekkel, amelyik egy random kinyíló ajtajú padlásfeljárón felmerészkedvén tapasztalta a borzongató setétséget és ennek elkergetése érdekében lámpavilágot akaródzott gyújtani, de elkerülte figyelmét az a törött létrafok, melyet édesanyja galád módon nem javított meg, ennek következtében a kölyök zuhan egy pár decimétert, de különösebb sérülések nélkül megússza... Azonban ekkor valami olyan történik, amire senki sem számított... Másnap reggel apuka megy ébreszteni a fiát, de az alig mutat életjelet, az orvos is megvizsgálja, mondja: 'Hát ez kómába' van, e.'(ok, nem pont így mondta...), a család tehetetlen, ráadásul a házban is egyre furább dolgok történnek, mintha nem csak ők laknának ott.
Anyuka hisztériás állapotba kerül, mikor már nagyon eldurvul a helyzet, ezért azonnal lakást váltanak, de az sem segít... Ekkor utolsó reménysugárként egy misztikusnénit kérnek, mondja meg, mit csináljanak az átokkal, erre meg azt mondja a misztikusnéni : 'Hát ez a fiába' van, e.' (ok, nem szó szerinti fordításban...)
Na hát most már aztán jó nagy galibában vannak ám!
Személyes vélemény:
Remélem, hogy James Wan és Leigh Whannell több olyan filmet fog készíteni, mint ez vagy a Dead silence (Halálos hallgatás), mert ezek mérföldekkel jobbak, mint a Fűrész sorozat, (amiből mindig kijön egy újabb 'ez már tényleg az uccsó' rész, és mindegyikben majdnem ugyan az történik) és a készítőknek látszik, bőven van fantáziájuk.
Látványra nagyon kellemes, jók a színek, sok az érdekes kameraállás, ráadásul néhány apróság még szórakoztatóbbá tette a filmet.
ha nem látod, mi az, kattints a képre és akkora lesz, hogy már mindenhol ezt fogod látni...Hangulatra szerintem sikerült eltalálni a 'kísértetházas' vonalat és sok félelmetes rész volt benne, de annyira valamiért nem találtam ijesztőnek, csak inkább megjegyeztem, hogy 'hmmm... ez cool volt' vagy valami hasonló... végig olyan érzésem volt, hogy valami családi film halloweeni kiadását látom, attól eltekintve, hogy a gyerekek hetekig a szemüket sem mernék becsukni este a látottak miatt... ez eléggé ellentmondásos. Lehet, hogy azért, mert erőszakosabb részek alig voltak, inkább csak a vége felé, és egy jelenetet kivéve egy csepp vért nem látni egész idő alatt... ez azért elég ritka mostanában a horrorfilmek terén...
Ezek után egyértelmű, hogy nagyon fontos a megfelelő hangulat elérése, a színészek teljesen hihetően játszottak, főleg a kisgyerek (Ty Simpkins) meg az anyuka (Rose Byrne), és a kísértet/kísértetház dizájn is elég hatásosra sikerült... igazából nem értem, miért nem tudtam megijedni filmnézés közben, hiszen így belegondolva ez egy teljesen jó és félelmetes horrorfilm...
Mindenképp ajánlom megtekintésre!
2011. december 28., szerda
5 nagyon jól sikerült játékzene
Most főleg horror sz.gépes játékokról van szó, és azon belül azokról, amikhez olyan jó zenét sikerült összedobni, hogy az önmagában is simán hallgatható.
The Path - Forest Theme
Eleve a játék maga is nagyon szép/művészi/hangulatos, remekül illik hozzá a zenéje.
Alice: Madness Returns - Shadow scroll
A dalok egyetlen hibái, hogy baromi rövidek... max. 3 percesek (de inkább 2), az ember pedig legszívesebben valami végtelenített verziót hallgatna belőlük... amúgy a játék bármelyik zenéje itt lehetne.
American McGee's Alice - Time to die
Ööö... szóval az Alice játékoknak jók a zenéik és kész.
Penumbra Black Plague - Danger is near
Félelmetes játék, félelmetes zenével... nagyon hatásos, főleg amikor az ember egyedül van otthon egy sötét, viharos napon...
The Neverhood - Weasel chase
Ez a videóval együtt van... Gyerekkorom egyik meghatározó eleme ez a játék, és persze kívülről tudom minden zenéjét... Áááá!!! Mostan aztán igazán játszanom köllene ismét véle!
Ha nektek is van olyan játékzene ami tetszik, osszátok meg!
The Path - Forest Theme
Eleve a játék maga is nagyon szép/művészi/hangulatos, remekül illik hozzá a zenéje.
Alice: Madness Returns - Shadow scroll
A dalok egyetlen hibái, hogy baromi rövidek... max. 3 percesek (de inkább 2), az ember pedig legszívesebben valami végtelenített verziót hallgatna belőlük... amúgy a játék bármelyik zenéje itt lehetne.
American McGee's Alice - Time to die
Ööö... szóval az Alice játékoknak jók a zenéik és kész.
Penumbra Black Plague - Danger is near
Félelmetes játék, félelmetes zenével... nagyon hatásos, főleg amikor az ember egyedül van otthon egy sötét, viharos napon...
The Neverhood - Weasel chase
Ez a videóval együtt van... Gyerekkorom egyik meghatározó eleme ez a játék, és persze kívülről tudom minden zenéjét... Áááá!!! Mostan aztán igazán játszanom köllene ismét véle!
Ha nektek is van olyan játékzene ami tetszik, osszátok meg!
2011. december 24., szombat
2011. december 21., szerda
Sokminden
Ma volt az utolsó tanítási nap ebben az évben (és most legyen oly szíves mindenki fölidézni magában valami jól sikerült előadás utáni tapsot és újongást), tehát sokkal több időm lesz kb.... minden értelmes dologra egy teljes hétig!!!!!!! Ezzzazzz!!!!
A filmnézős probléma már nagyjából megoldva, és mostanságos filmek ismertetői lesznek itten megjelenve hamarosan... (ez az új kedvenc mondatom ezen a blogon)(még egy zárójeles megjegyzés: bár a helyesírás-ellenőrző nem húzta alá, de sztem nincs ilyen szó, hogy mostanságos, úgyhogy jobb, ha megmagyarázom, mit is értek alatta: a 2010-2011-es években készültek.)
Amúgy arról sem lenne rossz írnom, hogy mi történt mostanáig, szóval majd lesz egy ilyen bejegyzés is...
Ennyi, minden jót, és
A filmnézős probléma már nagyjából megoldva, és mostanságos filmek ismertetői lesznek itten megjelenve hamarosan... (ez az új kedvenc mondatom ezen a blogon)(még egy zárójeles megjegyzés: bár a helyesírás-ellenőrző nem húzta alá, de sztem nincs ilyen szó, hogy mostanságos, úgyhogy jobb, ha megmagyarázom, mit is értek alatta: a 2010-2011-es években készültek.)
Amúgy arról sem lenne rossz írnom, hogy mi történt mostanáig, szóval majd lesz egy ilyen bejegyzés is...
Ennyi, minden jót, és
BOLDOG HANUKÁT!!!
2011. december 20., kedd
2011. november 23., szerda
Anilogue 2011
Már tavaly is írtam, hogy ez egy mennyire fontos esemény azoknak, akik szeretik az animációs filmeket, én személy szerint amikor még jó pár éve elmentem az első animációs fesztiválra (akkor még asszem másképp hívták..) eldöntöttem, hogy ezentúl az összesre el kell mennem.
A fesztivál honlapján láthatjátok a teljes programot, és egy kis infót a filmekről, erre a szövegre kattintva mehettek az oldalra.
Amire menni fogok:
A rabbi macskája (The rabbi's cat)(francia)
Alois Nebel (cseh)
Rövidfilmek versenye 'B' (Short film awards 'B')(vegyes)
Égi dal (Sky song) (észt)
Levél Momónak (A letter to Momo) (japán)
A program szerdától vasárnapig tart, Mo.-n az Urániában és a Toldi moziban vetítenek, ezzel párhuzamosan lesz Bécsben is.
A fesztivál honlapján láthatjátok a teljes programot, és egy kis infót a filmekről, erre a szövegre kattintva mehettek az oldalra.
Amire menni fogok:
A rabbi macskája (The rabbi's cat)(francia)
Alois Nebel (cseh)
Rövidfilmek versenye 'B' (Short film awards 'B')(vegyes)
Égi dal (Sky song) (észt)
Levél Momónak (A letter to Momo) (japán)
A program szerdától vasárnapig tart, Mo.-n az Urániában és a Toldi moziban vetítenek, ezzel párhuzamosan lesz Bécsben is.
2011. november 11., péntek
Üdv infoteremből a beragadó billentyűzetek hazájából!
Csak egy fontoskodás, amiről majd még bővebben fogok írni
ANILOGUE FESZTIVÁL NOV.23-30
AZ ANIMÁCIÓS FESZTIVÁL OLDALÁRA ÚGY MEHETSZ, HA ERRE A SZÖVEGRE KATTINTASZ!
ANILOGUE FESZTIVÁL NOV.23-30
AZ ANIMÁCIÓS FESZTIVÁL OLDALÁRA ÚGY MEHETSZ, HA ERRE A SZÖVEGRE KATTINTASZ!
2011. november 9., szerda
Anime: Yondemasu yo, Azazel-san - 2-13, azaz az uccsó részig
Van már új anime amiről szeretnék írni, majd el is kezdem, de előbb befejezem azokat, amikről eddig írtam. Mindegyik ilyen nagyobb adagban lesz.
Most csak azért van pár kép fönt, hogy lássam, mekkorára kell kicsinyíteni őket... mingyá' fönt lesz az összes!
2. rész
Sakuma tanára segítséget kér a kutyája megkereséséhez, ehhez Akubate megidéz egy démont, Belzebubot, ami úgy néz ki, mint egy kacsa, és az emberek igazi személyiségét tudja előhozni.
Mellesleg gyerekkori barátok Azazellel...
Azazel viszont totális depresszióba süllyed használhatatlansága miatt, és csak úgy lehet visszahozni az életkedvét, ha besegít a tanár leleplezésében...
3. rész
Megjelenik egy újabb démon, ami egy gyíkra hasonlít, és képes megváltoztatni az emberek értékrendjét.
Egy Okada nevű fickó kéri Sakumáékat, hogy segítsenek összehozni őt a szerelmével, akit még előző életében szakított el tőle a családja.
Csakhogy a fickó ronda, kövér és öntelt, a csaj meg egy sztár, aki pont Akubatét kérte a zaklatója távol tartásához...
4.rész
Az előző részben megidéztek egy halcsajt, aki a féltékenység démona, és erejével mindent a fordítottjára tud változtatni, amire csak féltékeny.
Sakumáé azon tanakodnak, miként tudják elérni, hogy Okada bevágódjon a nőnél, miközben a halnő emberi alakot öltött, és kb. mindenkire baromi féltékeny.
Ezt kihasználva végülis sikerül megoldani a helyzetet.. úgy-ahogy.
5. rész
Akubate utasítására Sakumának át kell tanulmányoznia egy varázsigés könyvet.
Feltűnik egy fickó, aki valójában egy angyal, és a rossz ellen küzd(ene, de az angyalok csak a jelenlétükkel segítenek, semmibe nem avatkoznak bele), de fő ellenségük a démonokat, amiket el kell pusztítaniuk, mert nem tartoznak a Földre.
Sakuma megkapja az első igazán komoly feladatát, és ehhez meg is idéz egy Moloch nevű tehén kinézetű démont, aminek az erőszak a specialitása...
6. rész
Kiderül, hogy Sakuma részegen baromi coolan viselkedik...
És az Angyalunk a démoni jelenlétet követve pont abba a bárba tér be, ahol a többiek is vannak.
Sikerül megszereznie a Molochot megidéző könyvet, és kinyírja a tehenet... ez egy szomorú befejezés :(...
7. rész
Felbukkan egy gyerek, akit Akubate az új asszisztensnek szán, és a kölyökkel jön egy majomszerű démon is, ami emberi emlékeket eszik.
A halcsaj masszív szerelmi bánattal küzd, de mégis segít a gyereket suliba kísérni.
Az iskolában megtalálja újabb áldozatát az osztályfőnök személyében, de úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki a fickóra pályázik.
8. rész
A gyerek megkezdi új iskolájában az évet... az überronda osztálytársai között.
Ráadásul a tanárra mindenki rá akar mászni, az meg persze hagyja magát, emiatt a halcsaj mindent még durvábbra változtat.
És mikor meghallja a tanártól, hogy mennyire szereti az ezt a nyugodt légkörű sulit, pokollá teszi a helyet...
9. rész
Sakuma furcsán viselkedik...
Hogy kiderítsék, miért, Belzebub emberi alakjában megy kémkedni utána.
És fény derül a csaj titkára: NYORIN!!!!!
10.rész
Láthatjuk, milyen egy átlagos animecon (amúgy elég valós képet adnak...), és hogy milyen az epres curry (baromi gusztustalan)
Belzebub meg persze oda is követi Sakumát.
De legalább a végére sikerül elérnie, hogy a csaj ismét normálisan járjon dolgozni...
11. rész
Sakuma cosplaykedése kitudódik, csakúgy mint Belzebub igazi alakja is, amit félő, hogy az angyalok is észrevesznek...
Ez persze be is következik.
Ráadásul a házinéni is zaklatja őket a bérleti díjjal.
12. rész
Sakumáéknak nagy erőfeszítés árán sikerült rendessé változtatni a nyanyát...
Aki már annyira kedves, hogy még szép, hogy segít egy angyalfickónak megszereznie egy könyvet...
Ami történetesen Belzebub megidéző könyve.
13. rész
Mindenki Belzebubot gyászolja :(.
Ezalatt a hegyi angyal fickó az isten előtt éppen bemutatni készül, mit hozott a földről...
Ééééééééés, befejezésképp valami olyan, amitől az ember agya fél órára lefagy.
Most csak azért van pár kép fönt, hogy lássam, mekkorára kell kicsinyíteni őket... mingyá' fönt lesz az összes!
2. rész
Sakuma tanára segítséget kér a kutyája megkereséséhez, ehhez Akubate megidéz egy démont, Belzebubot, ami úgy néz ki, mint egy kacsa, és az emberek igazi személyiségét tudja előhozni.
Mellesleg gyerekkori barátok Azazellel...
Azazel viszont totális depresszióba süllyed használhatatlansága miatt, és csak úgy lehet visszahozni az életkedvét, ha besegít a tanár leleplezésében...
3. rész
Megjelenik egy újabb démon, ami egy gyíkra hasonlít, és képes megváltoztatni az emberek értékrendjét.
Egy Okada nevű fickó kéri Sakumáékat, hogy segítsenek összehozni őt a szerelmével, akit még előző életében szakított el tőle a családja.
Csakhogy a fickó ronda, kövér és öntelt, a csaj meg egy sztár, aki pont Akubatét kérte a zaklatója távol tartásához...
4.rész
Az előző részben megidéztek egy halcsajt, aki a féltékenység démona, és erejével mindent a fordítottjára tud változtatni, amire csak féltékeny.
Sakumáé azon tanakodnak, miként tudják elérni, hogy Okada bevágódjon a nőnél, miközben a halnő emberi alakot öltött, és kb. mindenkire baromi féltékeny.
Ezt kihasználva végülis sikerül megoldani a helyzetet.. úgy-ahogy.
5. rész
Akubate utasítására Sakumának át kell tanulmányoznia egy varázsigés könyvet.
Feltűnik egy fickó, aki valójában egy angyal, és a rossz ellen küzd(ene, de az angyalok csak a jelenlétükkel segítenek, semmibe nem avatkoznak bele), de fő ellenségük a démonokat, amiket el kell pusztítaniuk, mert nem tartoznak a Földre.
Sakuma megkapja az első igazán komoly feladatát, és ehhez meg is idéz egy Moloch nevű tehén kinézetű démont, aminek az erőszak a specialitása...
6. rész
Kiderül, hogy Sakuma részegen baromi coolan viselkedik...
És az Angyalunk a démoni jelenlétet követve pont abba a bárba tér be, ahol a többiek is vannak.
Sikerül megszereznie a Molochot megidéző könyvet, és kinyírja a tehenet... ez egy szomorú befejezés :(...
7. rész
Felbukkan egy gyerek, akit Akubate az új asszisztensnek szán, és a kölyökkel jön egy majomszerű démon is, ami emberi emlékeket eszik.
A halcsaj masszív szerelmi bánattal küzd, de mégis segít a gyereket suliba kísérni.
Az iskolában megtalálja újabb áldozatát az osztályfőnök személyében, de úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki a fickóra pályázik.
8. rész
A gyerek megkezdi új iskolájában az évet... az überronda osztálytársai között.
Ráadásul a tanárra mindenki rá akar mászni, az meg persze hagyja magát, emiatt a halcsaj mindent még durvábbra változtat.
És mikor meghallja a tanártól, hogy mennyire szereti az ezt a nyugodt légkörű sulit, pokollá teszi a helyet...
9. rész
Sakuma furcsán viselkedik...
Hogy kiderítsék, miért, Belzebub emberi alakjában megy kémkedni utána.
És fény derül a csaj titkára: NYORIN!!!!!
10.rész
Láthatjuk, milyen egy átlagos animecon (amúgy elég valós képet adnak...), és hogy milyen az epres curry (baromi gusztustalan)
Belzebub meg persze oda is követi Sakumát.
De legalább a végére sikerül elérnie, hogy a csaj ismét normálisan járjon dolgozni...
11. rész
Sakuma cosplaykedése kitudódik, csakúgy mint Belzebub igazi alakja is, amit félő, hogy az angyalok is észrevesznek...
Ez persze be is következik.
Ráadásul a házinéni is zaklatja őket a bérleti díjjal.
12. rész
Sakumáéknak nagy erőfeszítés árán sikerült rendessé változtatni a nyanyát...
Aki már annyira kedves, hogy még szép, hogy segít egy angyalfickónak megszereznie egy könyvet...
Ami történetesen Belzebub megidéző könyve.
13. rész
Mindenki Belzebubot gyászolja :(.
Ezalatt a hegyi angyal fickó az isten előtt éppen bemutatni készül, mit hozott a földről...
Ééééééééés, befejezésképp valami olyan, amitől az ember agya fél órára lefagy.
~FIN~
2011. november 7., hétfő
Zenék, amiket valamiért szinte senki nem ismer #1
Több is lesz ebből... sok ilyen van :(.
Red Snapper
Acid jazz, Massive Attackhoz hasonlóan sok a vendégénekes, de több számban nincs ének.
Husky Rescue
Elektronikus, Eléggé finnek, és 2 énekesük van (egy férfi és egy nő).
Robbers
Nem annyira új együttes, de ők aztán tényleg alulértékeltek... pontosabban nem is értékeltek, mert alig tud róluk vki... Műfaját tekintve kb. alternatív/indie rock, és érdemes odafigyelni a dalszövegekre mert zseniálisak.
Alpine
Ausztrál indie pop banda.
Red Snapper
Acid jazz, Massive Attackhoz hasonlóan sok a vendégénekes, de több számban nincs ének.
Husky Rescue
Elektronikus, Eléggé finnek, és 2 énekesük van (egy férfi és egy nő).
Robbers
Nem annyira új együttes, de ők aztán tényleg alulértékeltek... pontosabban nem is értékeltek, mert alig tud róluk vki... Műfaját tekintve kb. alternatív/indie rock, és érdemes odafigyelni a dalszövegekre mert zseniálisak.
Alpine
Ausztrál indie pop banda.
Sooook-sok megjegyezni és bejelenteni való
Igazából most a délutáni töri OKTV-re kéne átnéznem a dolgokat, de már majdnem elegem van belőle... (amúgy tök jó dolog, aki teheti menjen rá meg minden, végülis honnan máshonnan tudna meg valaki olyat, ha pl. egy nap valamelyik haverod azzal jön, hogy menj vele nyári táborra, ahol a középkori módszerekkel gyakoroljátok a bőrcserzés mesterségét, baromira el kell kerülni az illetőt, nagyon messzire....)
Először is pár napja készült egy új blog, amit az a gyerek vezet aki ezen az oldalon eddig F.-el volt jelölve. Szóval F. mostantól Roslin, és itten van van a blogjának linkje, olvassátok!
Ez után a bejegyzés után jön még egy zenés, és utána jönnek az animések, úgy tervezem, hogy ezen a héten nagyobb tömbökben minden animét végigveszek, de erről majd akkor bővebben (amúgy estére várható YAS, igen, a rövidítés baromi hülyén néz ki...)
Filmekről azért nincs írás, mert a szerencsétlen gépem mindentől meghal... attól még persze igyekszem megoldani a dolgot, de még egy darabig nem valószínű, hogy lesz filmismertető.... vagyis hogy lehet, hogy lesz, csak a módját kell megtalálnom... ok, lesz kb. jövő hétre, ha nem is a saját gépemen, akkor a nővéremén írom (ez valami végső terv, nem szívesen megyek a gépe közelébe)...ööö... de jó, hogy most tök feleslegesen leírtam az egész gondolatmenetem... ha ennyire kretén bejegyzések vannak, azok azt jelentik, hogy az előtte lévő pár napban nem aludtam... nem ígérem, hogy nem lesznek később ilyenek (@)_(¤)...ez a fej nagyon idegbetegnek néz ki...
Először is pár napja készült egy új blog, amit az a gyerek vezet aki ezen az oldalon eddig F.-el volt jelölve. Szóval F. mostantól Roslin, és itten van van a blogjának linkje, olvassátok!
Ez után a bejegyzés után jön még egy zenés, és utána jönnek az animések, úgy tervezem, hogy ezen a héten nagyobb tömbökben minden animét végigveszek, de erről majd akkor bővebben (amúgy estére várható YAS, igen, a rövidítés baromi hülyén néz ki...)
Filmekről azért nincs írás, mert a szerencsétlen gépem mindentől meghal... attól még persze igyekszem megoldani a dolgot, de még egy darabig nem valószínű, hogy lesz filmismertető.... vagyis hogy lehet, hogy lesz, csak a módját kell megtalálnom... ok, lesz kb. jövő hétre, ha nem is a saját gépemen, akkor a nővéremén írom (ez valami végső terv, nem szívesen megyek a gépe közelébe)...ööö... de jó, hogy most tök feleslegesen leírtam az egész gondolatmenetem... ha ennyire kretén bejegyzések vannak, azok azt jelentik, hogy az előtte lévő pár napban nem aludtam... nem ígérem, hogy nem lesznek később ilyenek (@)_(¤)...ez a fej nagyon idegbetegnek néz ki...
2011. november 3., csütörtök
2011. november 1., kedd
2011. október 31., hétfő
Halloweeni muzsika
Ha valaki szeretne az ünnephez illő háttérzenét, íme 2 tipp:
Ernst Krenek:
Karlheinz Stockhausen (tőle bármit):
Ernst Krenek:
Karlheinz Stockhausen (tőle bármit):
Érdekességek #2 (igazolhatóan megtörtént esetek)
Egy újabb lista bizarr dolgokról...
- Tanganyikai röhögési járvány (Tanganyika laughter epidemic): A '60-as években egy lányiskolában 95 tanuló kapott röhögőgörcsöt(volt, aki cak pár óráig nevetett, volt, aki 16 napig...), ahogy a járvány terjedt, már a környéken sokkal többen is elkapták, és vagy egy évig tartott, hogy teljesen elmúljon. A megállíthatatlan nevetés következtében az emberekre a következő tünetek voltak jellemzők: fájdalom, ájulás, kiütések, sírás, sikoltozás.
- Salish Sea Human Foot Discoveries: A kanadai tengerparton összesen 11 darab emberi lábfejet találtak 2007 óta (az utolsót 2011 augusztus 30-án... nem is olyan régen....), ebből csak párat tudtak azonosítani, többségét nem lehet tudni, kié lehetett. Azt sem lehet tudni, hogyan kerültek oda, csak random felbukkan időnként egy újabb ... a rendőrség is tehetetlen.
- Stanfordi börtönkísérlet: A '70-es években 24 jelentkezőt pénzért cserébe egy börtönszimulációs kísérletnek vetettek alá: elvitték őket egy börtönbe, rabruhát kaptak, és olyan bánásmódot, amiben a rabok részesülnek (itt most a durvább börtönök mintájára kell gondolni) . A "rabok" pár nap múlva teljesen bekattantak, és elég csúnya dolgok történtek...
- Aokigahara: Egy erdő Japánban: kevés állattal, rengeteg fával, és sok hullával (pl. 2002-ben 78-at találtak)
- Pezsgő Öböl (Bubbly Creek): A Chicagói folyó déli ága hulladéktárolóként szolgált a 20. század elején egy vágóhídnak, ennek köszönhetően az egész tele van bomlott vérrel és belsőséggel.
- Carl Tanzler: Az 1800-as és 1900-as évek fordulóján élt orvos annyira rajongott egy pácienséért, hogy miután az meghalt, két évvel később kiásta a testet és 7 évig élt vele a házában...
- Centraila: Egy kolumbiai települést 1969-ben bányatűz ért, azóta 10-en lakják... Hivatalosan is szellemváros.
- Fejátültetés: Az '50-es években kísérleteztek sokat vele, kutyákon sikerült (lásd: a nem túl boldog 2 fejű német juhász a cikkben szereplő képen), állítólag embereken még nem próbálták..
- Who put Bella in the Wych Elm?:A '40-es években az egyik fában találtak egy csontvázat, ami már vagy másfél éve ott feküdt, ne tudták megállapítani sem kilétét, sem a halál okát, de azóta valaki krétával a Wychbury dombon álló obeliszkre időnként ráírja: "Ki rakta Bellát a wych (nemtom mi az..) szilfába?" A nő kezeit eltemetve találták a fa közelében
2011. október 30., vasárnap
Néhány érdekesség (legendák, megmagyarázhatatlan dolgok)
Néhány érdekes dolog, amit találtam, a wikipediáról ... vannak ott ám ijesztő dolgok.
A következő érdekességekről szóló bejegyzés is ilyen lesz, csak az az igazolhatóan megtörtént dolgokról fog szólni, ami persze még ezeknél is zavaróbb....
- Boszorkányok órája: éjjel 03:00 és 04:00 között, szörnyek és kísértetek ekkor a legerősebbek, a fekete mágia ilyenkor a leghatásosabb.
- Rugóláb Jack: "Rugóláb Jack a tanúk leírása alapján ördögszerű, izzó szemű, karmos kezű, fekete köpenyes lény. Állítólag hihetetlen ugrásokra volt képes (innen a név); legalább két tanúvallomás alátámasztja, hogy érthetően beszélt angolul – de szokatlanul mély hangon." (az oldalról)
- Belchen alagút: Egy nő a semmiből tűnik fel, autósokat állít meg, és fuvart kér. Néha beszél is a vezetőkhöz, de mire azok a hátsó ülésre pillantanak, a nő sehol.
- Boy Scout lane ("Cserkészfiú út"): Az '50-es/'60-as években egy elhagyatott amerikai kisúton néhány cserkészfiú meghalt, de hogy hogyan, azt csak találgatni lehet... állítólag lehet látni éjjelente a lámpásaik fényét, és hallani lehet a gallyak törését lábaik alatt, ahogy a társaik után kutatnak segítségért.
- Bunny Man (Nyúlember): Egy férfi nyúljelmezben (illetve már csak a szelleme), baltával a kezében tör rá az emberek életére egy bizonyos hídnál, és állítólag minden halloweenkor visszajár megemlékezni a saját halálára...
- Mellified man: Egy elképzelés szerint, ha valaki nagyon sok ideig csak mézet eszik, és semmi mást, és mézben is fürdik addig, amíg mézet nem izzad, és az ürüléke is az nem lesz, halála után egy mézzel teli koporsóba kell zárni. 100 évvel később olyan anyaggá válik, amit törött csontok, és egyéb sérülések gyógyíthatóak.
- Rober the Doll (Robert a baba): Az 1900-as évek elején egy kisfiú kapott egy babát egy afrikai dolgozótól. A legenda szerint a szolga jártas volt a fekete mágiában, és nem nagyon kedvelte a családot. A fiú szülei sejtették, hogy valami nincs rendben játékkal, miután látták a gyereküket társalogni vele. Egyik éjjel Robert életre kelt, és riogatni kezdte a gyereket, ekkor már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a baba gonosz. Sok évvel később egy másik család költözött be a lakásba, és egy kislány kapta meg Robertet, a baba viszont a lány életére tört... Ma már múzeumban van Robert, és a dolgozók azt állítják, a baba él. A kislány, akit Robert meg akart ölni azóta felnőtt, és gyakran nyilatkozik az esetről.
A következő érdekességekről szóló bejegyzés is ilyen lesz, csak az az igazolhatóan megtörtént dolgokról fog szólni, ami persze még ezeknél is zavaróbb....
2011. október 24., hétfő
Egy újabb éjszakai játék szabályai (The midnight game)
Mához egy hétre lesz halloween, a visszaszámláláshoz pedig gondoltam jól jönne egy-két olyan bejegyzés, ami persze az ijesztőbb témák mellett marad, de inkább ismeretterjesztő jellegű... majd lesz filmismertető is, meg mindenféle más dolog is, de ezek most érdekesebbnek tűnnek...
Ezeket nem én találtam ki, csak lefordítottam magyarra, az eredeti verzió megtalálható a creepypasta.com-on, vagy a wikipedián. (Mondjuk ezt majd úgyis minden ilyen bejegyzés elején ki fogom jelenteni, eszem ágában nincs mások írását lenyúlni, és sajátként menőzni vele, ha valahonnan lefordítok magyarra vmit, és ide fölrakom, akkor azt főleg azért teszem, mert jó lenne ha többen tudnának róla/érdekesnek találom.) Szóval a lényeg: fogalmam sincs, ki írta, a következő írás a creepypastáról származik, nem saját agyból van, én csak lefordítottam!!! Ja, és a fentebb említett oldalt érdemes olvasgatni, mert rengeteg érdekes/ijesztő történet és egyéb dolog van rajta... ez egy jó hely a neten (főleg, ha valakinek nem probléma az angol).
------------------------------------
Ez egy a már korábban közölt hitori kakurenbo játékhoz hasonló dolog, és ahogy ott is írottam vala, most is megírom, hogy ha valaki van akkora idióta, hogy ilyen dolgokkal szórakozzon, én semmiféle felelősséget nem vállalok mások mentális egészsége megromlásának esetén, SEMMIKÉPP sem ajánlom SENKINEK sem, hogy bármit is megidézzen a házába, majd az éjszaka közepén az elől rohangáljon össze-vissza, egyrészt, mert sosem lehet teljesen kiszámítani, hogy mi lesz a vége, másrészt mert kreténség...
-------------------------------------
Az éjféli játék
"Az éjféli játék" egy régi pogány rituálé, amit főleg büntetésként alkalmaztak azokon, akik megszegték az adott pogány vallás szabályait. Bár főleg elijesztő módszerként használták az embereken, hogy azok engedelmeskedjenek az istenüknek, attól még elég nagy esélyük van a halálra azoknak, akik az "Éjféli játékot" játsszák, és még nagyobb esély a maradandó mentális sérülésre. Erősen ajánlott, hogy NE JÁTSZD AZ ÉJFÉLI JÁTÉKOT!
De annak a néhány embernek, akik borzongásra vágynak, vagy sötét rituálék után kutatnak, íme egy egyszerű útmutató, hogyan játszhatják. Játszd saját felelősségre...
Útmutató
Előkészületek:
Pontosan éjjel 12:00-kor kell megkezdeni a rituálét, másképp nemfog működni.
Szükséges felszerelés:
Első lépés:
Írd le az egész neved (vezeték, kereszt majd harmadik név) a papírdarabra, és csöppents rá legalább egy cseppet a saját véredből, hagyd, hogy beivódjon a papírba.
Második lépés:
Olts le minden fényforrást a lakásban. Menj a bejárati ajtóhoz (aminek mindenképp fából kell lennie), és helyezd el előtte a papírt, amin a neved áll. Fogd a gyertyát, gyújtsd meg azt, és rakd a papírra, amin a neved van
Harmadik lépés:
Kopogj az ajtódon 22-szer (az utolsó koppanásnak pontosan éjjel 12:00-kor kell lennie), nyisd ki az ajtót majd fújd el a gyertyát és csukd be az ajtót. Most engedted be az "Éjfélembert" a házadba.
Negyedik lépés:
Azonnal gyújtsd újra a gyertyád.
Itt kezdődik el a játék. Ezután már a koromsötét házadban kell bujkálnod egy égő gyertyával a kezedben.
A cél az, hogy mindenképp elkerüld az Éjfélembert egészen 03:33 óráig. Ha bármikor kialszik a gyertyád, az azt jelenti, hogy az Éjfélember a közeledben van, és a következő 10 másodpercen belül újra kell gyújtanod a gyertyádat.
Ha nem sikerül a gyertyát újragyújtani, azonnal vedd körbe magad sóval (rajzolj magad köré egy kört sóból...).
Ha mindkét alkalommal sikertelenül jársz, az Éjfélember egészen 03:33-ig fog neked hallucinációkat okozni a legszörnyűbb félelmeidről.
Ha sikerül a gyertya újragyújtása, folytathatod a játékot.
Ha sikerül sóból kört rajzolnod magad köré, 03:33-ig ott kell a körben maradnod.
A játékot 03:33-ig kell játszanod anélkül, hogy az Éjfélember megtámadna, vagy hogy a sókörben kényszerülnél maradni ahhoz, hogy megnyerd az Éjféli Játékot. Az Éjfélember 03:33-kor távozik, és te biztonságban folytathatod a napodat.
Kiegészítés:
Annak előjele, hogy az Éjfélember a közeledben van a hirtelen hőmérséklet csökkenés, ha egy tiszta fekete emberalakot látsz a sötétségben, halk suttogást hallasz meghatározhatatlan irányból. Ha ezen dolgok bármelyikét tapasztalod, tanácsos elhagynod az adott helyet, hogy elkerüld az Éjfélembert.
Egy helyben maradni az egész játék alatt csak ahhoz vezethet, hogy az Éjfélember megtaláljon téged, erősen ajánlott, hogy folyamatosan mozogj, amíg tart a játék.
NE olts föl semmilyen fényt az Éjféli Játék alatt.
NE használj elemlámpát az Éjféli Játék alatt.
NE aludj az Éjféli Játék alatt.
NE használd más vérét a neved a saját nevedhez.
NE használd az öngyújtót gyertya helyett, mert nem fog működni.
ÉS SEMMIKÉPP NE kíséreld meg provokálni az Éjfélembert BÁRMILYEN MÓDON.
Ennyi. Jó szórakozást.
Ezeket nem én találtam ki, csak lefordítottam magyarra, az eredeti verzió megtalálható a creepypasta.com-on, vagy a wikipedián. (Mondjuk ezt majd úgyis minden ilyen bejegyzés elején ki fogom jelenteni, eszem ágában nincs mások írását lenyúlni, és sajátként menőzni vele, ha valahonnan lefordítok magyarra vmit, és ide fölrakom, akkor azt főleg azért teszem, mert jó lenne ha többen tudnának róla/érdekesnek találom.) Szóval a lényeg: fogalmam sincs, ki írta, a következő írás a creepypastáról származik, nem saját agyból van, én csak lefordítottam!!! Ja, és a fentebb említett oldalt érdemes olvasgatni, mert rengeteg érdekes/ijesztő történet és egyéb dolog van rajta... ez egy jó hely a neten (főleg, ha valakinek nem probléma az angol).
------------------------------------
Ez egy a már korábban közölt hitori kakurenbo játékhoz hasonló dolog, és ahogy ott is írottam vala, most is megírom, hogy ha valaki van akkora idióta, hogy ilyen dolgokkal szórakozzon, én semmiféle felelősséget nem vállalok mások mentális egészsége megromlásának esetén, SEMMIKÉPP sem ajánlom SENKINEK sem, hogy bármit is megidézzen a házába, majd az éjszaka közepén az elől rohangáljon össze-vissza, egyrészt, mert sosem lehet teljesen kiszámítani, hogy mi lesz a vége, másrészt mert kreténség...
-------------------------------------
Az éjféli játék
"Az éjféli játék" egy régi pogány rituálé, amit főleg büntetésként alkalmaztak azokon, akik megszegték az adott pogány vallás szabályait. Bár főleg elijesztő módszerként használták az embereken, hogy azok engedelmeskedjenek az istenüknek, attól még elég nagy esélyük van a halálra azoknak, akik az "Éjféli játékot" játsszák, és még nagyobb esély a maradandó mentális sérülésre. Erősen ajánlott, hogy NE JÁTSZD AZ ÉJFÉLI JÁTÉKOT!
De annak a néhány embernek, akik borzongásra vágynak, vagy sötét rituálék után kutatnak, íme egy egyszerű útmutató, hogyan játszhatják. Játszd saját felelősségre...
Útmutató
Előkészületek:
Pontosan éjjel 12:00-kor kell megkezdeni a rituálét, másképp nemfog működni.
Szükséges felszerelés:
- gyertya
- fa ajtó
- legalább egy csepp a saját véredből
- egy darab papír
- gyufa vagy öngyújtó
- só
Első lépés:
Írd le az egész neved (vezeték, kereszt majd harmadik név) a papírdarabra, és csöppents rá legalább egy cseppet a saját véredből, hagyd, hogy beivódjon a papírba.
Második lépés:
Olts le minden fényforrást a lakásban. Menj a bejárati ajtóhoz (aminek mindenképp fából kell lennie), és helyezd el előtte a papírt, amin a neved áll. Fogd a gyertyát, gyújtsd meg azt, és rakd a papírra, amin a neved van
Harmadik lépés:
Kopogj az ajtódon 22-szer (az utolsó koppanásnak pontosan éjjel 12:00-kor kell lennie), nyisd ki az ajtót majd fújd el a gyertyát és csukd be az ajtót. Most engedted be az "Éjfélembert" a házadba.
Negyedik lépés:
Azonnal gyújtsd újra a gyertyád.
Itt kezdődik el a játék. Ezután már a koromsötét házadban kell bujkálnod egy égő gyertyával a kezedben.
A cél az, hogy mindenképp elkerüld az Éjfélembert egészen 03:33 óráig. Ha bármikor kialszik a gyertyád, az azt jelenti, hogy az Éjfélember a közeledben van, és a következő 10 másodpercen belül újra kell gyújtanod a gyertyádat.
Ha nem sikerül a gyertyát újragyújtani, azonnal vedd körbe magad sóval (rajzolj magad köré egy kört sóból...).
Ha mindkét alkalommal sikertelenül jársz, az Éjfélember egészen 03:33-ig fog neked hallucinációkat okozni a legszörnyűbb félelmeidről.
Ha sikerül a gyertya újragyújtása, folytathatod a játékot.
Ha sikerül sóból kört rajzolnod magad köré, 03:33-ig ott kell a körben maradnod.
A játékot 03:33-ig kell játszanod anélkül, hogy az Éjfélember megtámadna, vagy hogy a sókörben kényszerülnél maradni ahhoz, hogy megnyerd az Éjféli Játékot. Az Éjfélember 03:33-kor távozik, és te biztonságban folytathatod a napodat.
Kiegészítés:
Annak előjele, hogy az Éjfélember a közeledben van a hirtelen hőmérséklet csökkenés, ha egy tiszta fekete emberalakot látsz a sötétségben, halk suttogást hallasz meghatározhatatlan irányból. Ha ezen dolgok bármelyikét tapasztalod, tanácsos elhagynod az adott helyet, hogy elkerüld az Éjfélembert.
Egy helyben maradni az egész játék alatt csak ahhoz vezethet, hogy az Éjfélember megtaláljon téged, erősen ajánlott, hogy folyamatosan mozogj, amíg tart a játék.
NE olts föl semmilyen fényt az Éjféli Játék alatt.
NE használj elemlámpát az Éjféli Játék alatt.
NE aludj az Éjféli Játék alatt.
NE használd más vérét a neved a saját nevedhez.
NE használd az öngyújtót gyertya helyett, mert nem fog működni.
ÉS SEMMIKÉPP NE kíséreld meg provokálni az Éjfélembert BÁRMILYEN MÓDON.
Ennyi. Jó szórakozást.
2011. október 16., vasárnap
Zenék alváshoz
ÉÉÉÉS, MIVEL 2 HÉT MÚLVA HALLOWEEN, HAMAROSAN RENGETEG EZZEL KAPCSOLATOS BEJEGYZÉS JÖN!!! GUOHÖÁHÁHÁ!! FÉLJÉTEK A CAPS LOCKOT!!!
+ Eszembe jutott, hogy oldalt vezetek ilyen hetente frissülő ajánlót, szal most már az is hetente frissül, és néhány linket hozzáadtam a link és bloglistához, amiket érdemes megnézni...
De egyenlőre következzék néhány agyüttes (ok, véletlenül írtam agyat, de gondoltam így hagyom, mert olyan, mintha direkt lett volna...), melyeknek számai simán hallgathatóak alvás/pihenés közben.
Supercar
A legtöbb számuk remek altatódal...
.................................................................
Interpol
Bár ez a többire is vonatkozik, de Interpolt érdemes alvástól függetlenül is hallgatni, mert egy remek együttes.
Amúgy nem minden száma tartozik a nyugis kategóriába!
...................................................................
Waa Wei
Mert az énekesnőnek baromi szép és nyugtató hangja van.
.......................................................................
Holden
Bárhol, bármikor... ráadásul tökéletes alap a jó álmoknak.
..............................................................................................
Sigur Rós
Jó pár éve karácsonyra megkaptam 2 CDjüket is (csoda, hogy nem olvadtak meg a lejátszóban...), nagyon szép zenéket csinálnak, és tapasztalatból mondom, nagyon jól lehet rá aludni.
.........................................................................................
Emilie Simon
Bár az újabb CD-je nem sikerült szerintem annyira jóra, a korábbiakat nagyon bírom, és egyértelműen itt a helye...
Ha valaki tud még nyugis dalokat szerző együtteseket, vagy van olyan zenét, amire szívesen alszik, írja meg!
+ Eszembe jutott, hogy oldalt vezetek ilyen hetente frissülő ajánlót, szal most már az is hetente frissül, és néhány linket hozzáadtam a link és bloglistához, amiket érdemes megnézni...
De egyenlőre következzék néhány agyüttes (ok, véletlenül írtam agyat, de gondoltam így hagyom, mert olyan, mintha direkt lett volna...), melyeknek számai simán hallgathatóak alvás/pihenés közben.
Supercar
A legtöbb számuk remek altatódal...
.................................................................
Interpol
Bár ez a többire is vonatkozik, de Interpolt érdemes alvástól függetlenül is hallgatni, mert egy remek együttes.
Amúgy nem minden száma tartozik a nyugis kategóriába!
...................................................................
Waa Wei
Mert az énekesnőnek baromi szép és nyugtató hangja van.
.......................................................................
Holden
Bárhol, bármikor... ráadásul tökéletes alap a jó álmoknak.
..............................................................................................
Sigur Rós
Jó pár éve karácsonyra megkaptam 2 CDjüket is (csoda, hogy nem olvadtak meg a lejátszóban...), nagyon szép zenéket csinálnak, és tapasztalatból mondom, nagyon jól lehet rá aludni.
.........................................................................................
Emilie Simon
Bár az újabb CD-je nem sikerült szerintem annyira jóra, a korábbiakat nagyon bírom, és egyértelműen itt a helye...
Ha valaki tud még nyugis dalokat szerző együtteseket, vagy van olyan zenét, amire szívesen alszik, írja meg!
2011. október 3., hétfő
Program két hét múlvára
Pontosabban október 19-én (de lesz egy előadás 18-án is, meg a rá következő hónapban is... lassan egy éve van a programon, nem tudom, még meddig lesz látható.), a Nemzeti Színházban, és a Magyar ünnep c. előadásról van szó, amit Závada Pál írt, és Alföldi Róbert (bírjuk a munkásságát) rendezett. Ha valakit érdekel a dolog, lejjebb megtalálható 2 link, onnan több infóhoz lehet jutni... szerintem érdemes megnézni, mert érdekesnek tűnik... jjjóóóó lessssz!!!
LINK A NEMZETI SZÍNHÁZ IDE TARTOZÓ OLDALÁHOZ
LINK AZ ORIGO KRITIKÁJÁHOZ
Ja, és nem lesz ez sokáig ilyen vérszegény, hamarosan jönnek a normális bejegyzések, pontos időt nem írok, mert azt úgysem tudom betartani, amint sikerült minden szutykot eltakarítanom magam körül, bele fogtok fulladni az ismertetőkbe!!! GWÁHÁHÁHÁ!!!!
És előre szólok, hogy más háttért/betűszíneket állítok be, mert ez baromi unalmas...
+ ajánlom mindenki figyelmébe a The Horrors új lemezét! A címe: Skying, tessék végighallgatni, ha tetszik és belefér, lehet őket CD vásárlással támogatni... mert az jó dolog... de persze mindenki azt csinál, amit akar...
LINK A NEMZETI SZÍNHÁZ IDE TARTOZÓ OLDALÁHOZ
LINK AZ ORIGO KRITIKÁJÁHOZ
Ja, és nem lesz ez sokáig ilyen vérszegény, hamarosan jönnek a normális bejegyzések, pontos időt nem írok, mert azt úgysem tudom betartani, amint sikerült minden szutykot eltakarítanom magam körül, bele fogtok fulladni az ismertetőkbe!!! GWÁHÁHÁHÁ!!!!
És előre szólok, hogy más háttért/betűszíneket állítok be, mert ez baromi unalmas...
+ ajánlom mindenki figyelmébe a The Horrors új lemezét! A címe: Skying, tessék végighallgatni, ha tetszik és belefér, lehet őket CD vásárlással támogatni... mert az jó dolog... de persze mindenki azt csinál, amit akar...
2011. szeptember 23., péntek
Döntések és kérdések (meg egy kis hírszerűség)
Jók ezek a hatásvadász címek...
Sikerült elkapnom valami high-tech arcüreggyulladást, és a hetem kb. 3/4-ét alvással töltöttem emiatt, a maradék 1/3-át meg... hát nagyjából semmivel. Már sokkal korábban eszembe jutott, hogy be kéne szereznem valami újabb játékot, most meg végképp szükségét éreztem a dolognak, a probléma csak az, hogy 3-4 olyan játék van, ami meg akarok venni, viszont eléggé le vagyok égve. Tehát egyenlőre csak egyre tudok beruházni, és döntenem kéne, hogy melyik legyen...
Az opciók:
Szóval ha valaki játszott már valamelyikkel megírhatná, hogy mi a véleménye...
Ha sikerült döntenem, és kipróbáltam a játékot, majd írok róla.
Ééééés, a hír:
Nem tudom, hogy írtam-e már erről, de a John dies at the endből filmet készítenek... Valamikor 2012-ben lesz kész, és megtekinthető, de az imdb-s oldalán már fönt van a színészek listája.
Nagyon remélem, hogy a film legalább majdnem olyan jó lesz, mint a könyv... mert szinte lehetetlen, hogy jobb legyen nála... de azért lehet reménykedni.
Amúgy ha valaki volt olyan balga, és nem olvasta még el a könyvet, ajánlatos sürgősen pótolni a hiányosságát... ok, mondjuk ez nem lesz túl könnyű, mert Mo-n valamiért még nem adták ki... fogalmam sincs, hogy miért, nem is értem.... Az én példányom elég érdekes módon jutott hozzám, ha valaki tud külföldről rendelni, vagy netán van amerikai ismerőse, érdemes meggondolni... Amúgy a könyv megvétele inkább az író támogatásának céljából ajánlott, ha valakinek nincs rá lehetősége, de el akarja olvasni, van még egy kevésbé szép megoldás: egy időben fönt volt a neten az iromány, és úgy lehetett letölteni, és elolvasni. Ha valaki elég kitartó, még most is megtalálhatja talán...
Majd azt hiszem pár hét múlva írok valamit róla (olyan ismertetőszerűséget), mert ez egy irtó jó könyv.
Linkek:
Sikerült elkapnom valami high-tech arcüreggyulladást, és a hetem kb. 3/4-ét alvással töltöttem emiatt, a maradék 1/3-át meg... hát nagyjából semmivel. Már sokkal korábban eszembe jutott, hogy be kéne szereznem valami újabb játékot, most meg végképp szükségét éreztem a dolognak, a probléma csak az, hogy 3-4 olyan játék van, ami meg akarok venni, viszont eléggé le vagyok égve. Tehát egyenlőre csak egyre tudok beruházni, és döntenem kéne, hogy melyik legyen...
Az opciók:
Szóval ha valaki játszott már valamelyikkel megírhatná, hogy mi a véleménye...
Ha sikerült döntenem, és kipróbáltam a játékot, majd írok róla.
Ééééés, a hír:
Nem tudom, hogy írtam-e már erről, de a John dies at the endből filmet készítenek... Valamikor 2012-ben lesz kész, és megtekinthető, de az imdb-s oldalán már fönt van a színészek listája.
Nagyon remélem, hogy a film legalább majdnem olyan jó lesz, mint a könyv... mert szinte lehetetlen, hogy jobb legyen nála... de azért lehet reménykedni.
Amúgy ha valaki volt olyan balga, és nem olvasta még el a könyvet, ajánlatos sürgősen pótolni a hiányosságát... ok, mondjuk ez nem lesz túl könnyű, mert Mo-n valamiért még nem adták ki... fogalmam sincs, hogy miért, nem is értem.... Az én példányom elég érdekes módon jutott hozzám, ha valaki tud külföldről rendelni, vagy netán van amerikai ismerőse, érdemes meggondolni... Amúgy a könyv megvétele inkább az író támogatásának céljából ajánlott, ha valakinek nincs rá lehetősége, de el akarja olvasni, van még egy kevésbé szép megoldás: egy időben fönt volt a neten az iromány, és úgy lehetett letölteni, és elolvasni. Ha valaki elég kitartó, még most is megtalálhatja talán...
Majd azt hiszem pár hét múlva írok valamit róla (olyan ismertetőszerűséget), mert ez egy irtó jó könyv.
Linkek:
- IMDB
- AZ ÍRÓ HIVATALOS OLDALA (amit már csak a képek miatt is érdemes olvasni... meg persze a sok baromság miatt...)
- WIKIPEDIA
2011. szeptember 18., vasárnap
A '90-es évek nyomasztó/ijesztő rajzfilmjei
Ez eléggé szubjektív lesz, de itt egy kisebb lista, hogy én mitől féltem amikor gyerekként beültem a TV elé, valamelyik rajzfilmcsatornára kapcsolva.
1992-es évjáratú vok, körülbelül akkor kezdtem el Nickelodeont és Cartoon Networkot nézni, amikor már kezdett valamilyen fogalmam lenni a körülöttem lévő világ működéséről, és persze az ezeken a csatornákon lévő rajzfilmek rendesen beépültek az akkori világképembe...
Sajnos azóta a Nickelodeonon már egy csomó remek rajzfilm helyett élőszereplős szutykokat adnak, ugyanez igaz a Cartoon Networkre, ami szintén sokkal nézhetőbb volt régebben, még úgy is, hogy kezdetben az egész angolul ment.
Tehát íme pár olyan rajzfilm, amiket nagyon szeretek, de néhány jelenettől rendesen meg tudtam ijedni (vagy csak nagyon nyomasztónak találtam):
Rocko
(Rocko's modern life - 1993-1996->Nickelodeon)
Egy wallaby igyekszik élni a maga átlagos életét... tejesen egyszerű alapszituáció, a hangsúly a karaktereken van, és a nagyon fura fordulatokon.
Ez inkább nyomasztó kategóriába esik, mert apróságok miatt gyakran hatalmas problémák merültek fel, a szereplők pedig elég gyakran kattantak be, vagy szorongtak valami miatt...
LINK EGY JELENETHEZ
Hé, Arnold!
(Hey, Arnold! 1996-2004->Nickelodeon)
Arnold és barátai mindennapi kalandjairól szól, a részek többsége messze áll mindentől, ami nyomasztó vagy félelmetes, de csináltak néhány halloweeni részt, amitől napokig rosszul éreztem magam a sötétben...
LINK EGY JELENETHEZ
Macseb
(CatDog 1998-2001->Nickelodeon)
Egy macska-kutya sziámi ikerpár a főszereplők, ami már így is elég fura, ráadásul hozzá jön még az is, hogy a városban, ahol élnek, majdnem mindenki szemét velük (különösen az a kék patkány, aki a házukban él...)
LINK EGY JELENETHEZ
Ren és Stimpy Show
(The Ren & Stimpy Show 1991-1998->Nickelodeon)
A főszereplők egy kicsi/vékony, idegbeteg csivava, és a haverja, egy nagy/dagadt, hülye macska... minden idők egyik legzseniálisabb rajzfilmje, nagyon elborult poénjai vannak, bár már gyerekként sem voltam biztos benne, hogy ennek egy gyerekcsatornán a helye... de attól még annyit néztem, hogy kívülről vágtam a szöveget...
Ami nagyon ijesztő tud lenni, az az, amikor Ren megőrül... erre még a zene is rá tud tenni egy lapáttal, plusz még a néhol hihetetlenül kidolgozott, máshol meg elnagyolt rajzolás...
LINK EGY JELENETHEZ
Bátor, a gyáva kutya
(Courage, the cowardly dog 1999-2002 -> Cartoon Network)
Egy nap egy aranyos nagyi talál egy kiskutyát, és elnevezi őt Bátornak... nyugalomban élnek a kis világvégi kunyhójukban... vagyis inkább élnének, ha nem akarna mindig az életükre törni valamilyen pszichopata/szörny/beazonosíthatatlan lény...
Ezt a készítők alapból horrorisztikus témájúra tervezték, néha viszont túl jól sikerült igazodniuk ehhez... eddig bárkivel beszélgettem erről a rajzfilmről, rengeteg részt fel tudott sorolni az illető, amitől komolyan megijedt kiskorában.
LINK EGY JELENETHEZ
Hirtelen ennyi jutott eszembe, ha nektek is vannak parás gyerekkori rajzfilmes emlékeitek, írjátok meg!
1992-es évjáratú vok, körülbelül akkor kezdtem el Nickelodeont és Cartoon Networkot nézni, amikor már kezdett valamilyen fogalmam lenni a körülöttem lévő világ működéséről, és persze az ezeken a csatornákon lévő rajzfilmek rendesen beépültek az akkori világképembe...
Sajnos azóta a Nickelodeonon már egy csomó remek rajzfilm helyett élőszereplős szutykokat adnak, ugyanez igaz a Cartoon Networkre, ami szintén sokkal nézhetőbb volt régebben, még úgy is, hogy kezdetben az egész angolul ment.
Tehát íme pár olyan rajzfilm, amiket nagyon szeretek, de néhány jelenettől rendesen meg tudtam ijedni (vagy csak nagyon nyomasztónak találtam):
Rocko
(Rocko's modern life - 1993-1996->Nickelodeon)
Egy wallaby igyekszik élni a maga átlagos életét... tejesen egyszerű alapszituáció, a hangsúly a karaktereken van, és a nagyon fura fordulatokon.
Ez inkább nyomasztó kategóriába esik, mert apróságok miatt gyakran hatalmas problémák merültek fel, a szereplők pedig elég gyakran kattantak be, vagy szorongtak valami miatt...
LINK EGY JELENETHEZ
Hé, Arnold!
(Hey, Arnold! 1996-2004->Nickelodeon)
Arnold és barátai mindennapi kalandjairól szól, a részek többsége messze áll mindentől, ami nyomasztó vagy félelmetes, de csináltak néhány halloweeni részt, amitől napokig rosszul éreztem magam a sötétben...
LINK EGY JELENETHEZ
Macseb
(CatDog 1998-2001->Nickelodeon)
Egy macska-kutya sziámi ikerpár a főszereplők, ami már így is elég fura, ráadásul hozzá jön még az is, hogy a városban, ahol élnek, majdnem mindenki szemét velük (különösen az a kék patkány, aki a házukban él...)
LINK EGY JELENETHEZ
Ren és Stimpy Show
(The Ren & Stimpy Show 1991-1998->Nickelodeon)
A főszereplők egy kicsi/vékony, idegbeteg csivava, és a haverja, egy nagy/dagadt, hülye macska... minden idők egyik legzseniálisabb rajzfilmje, nagyon elborult poénjai vannak, bár már gyerekként sem voltam biztos benne, hogy ennek egy gyerekcsatornán a helye... de attól még annyit néztem, hogy kívülről vágtam a szöveget...
Ami nagyon ijesztő tud lenni, az az, amikor Ren megőrül... erre még a zene is rá tud tenni egy lapáttal, plusz még a néhol hihetetlenül kidolgozott, máshol meg elnagyolt rajzolás...
LINK EGY JELENETHEZ
Bátor, a gyáva kutya
(Courage, the cowardly dog 1999-2002 -> Cartoon Network)
Egy nap egy aranyos nagyi talál egy kiskutyát, és elnevezi őt Bátornak... nyugalomban élnek a kis világvégi kunyhójukban... vagyis inkább élnének, ha nem akarna mindig az életükre törni valamilyen pszichopata/szörny/beazonosíthatatlan lény...
Ezt a készítők alapból horrorisztikus témájúra tervezték, néha viszont túl jól sikerült igazodniuk ehhez... eddig bárkivel beszélgettem erről a rajzfilmről, rengeteg részt fel tudott sorolni az illető, amitől komolyan megijedt kiskorában.
LINK EGY JELENETHEZ
Hirtelen ennyi jutott eszembe, ha nektek is vannak parás gyerekkori rajzfilmes emlékeitek, írjátok meg!
2011. szeptember 16., péntek
...
OK, szal le kell szoknom ezekről a felesleges bejegyzéskről...
Ja, és elképzelhető, hogy néhány szó értelmetlennek fog tűnni, mert a suliból írok (info előtti szünet) és ragadnak a betűk... (Csak gondoltam, jó lenne jelezni hogy nem felejtkeztm el a blogról..)
Hétvégén már értelmesebb dolgok is kerülnek majd ide...
Addig meg egy kis fntoskodás:
TESSÉK LELKILEG KÉSZÜLNI BJÖRK ÚJ LEMEZÉRE, MERT BAROMI JÓ LESZ!!!
Ésss ezt alátámasztandó, íme a link a videóhoz, ami az egyik új számához készült: Kattincsájde
Ja, és elképzelhető, hogy néhány szó értelmetlennek fog tűnni, mert a suliból írok (info előtti szünet) és ragadnak a betűk... (Csak gondoltam, jó lenne jelezni hogy nem felejtkeztm el a blogról..)
Hétvégén már értelmesebb dolgok is kerülnek majd ide...
Addig meg egy kis fntoskodás:
TESSÉK LELKILEG KÉSZÜLNI BJÖRK ÚJ LEMEZÉRE, MERT BAROMI JÓ LESZ!!!
Ésss ezt alátámasztandó, íme a link a videóhoz, ami az egyik új számához készült: Kattincsájde
2011. augusztus 28., vasárnap
Néhány random megjegyeznivaló és 5 nagyon fura klip
Ennél azért hasznosabb bejegyzéssel akartam kezdeni a hosszú kihagyás után, de mivel a pénteki pótvizsgám (ami a suli honlapja szerint egy sima szóbeli lett volna, és egy nap alatt le lehetett volna tudni) csak írásbeli volt, és a tanár ott sem volt, ezért hétfőn még be kell mennem, hátha benn lesz, mert akkor valszeg még meg kell csinálni a szóbeli részét is a dolognak... kezd nagyon elegem lenni az egészből, és az idegeim is szép lassan éesvtuhtnsvrzwevft-é válnak. De legalább megint snooker, Neil Robertson és Ronnie O'Sullivan (egy újabb 147-est lökött!) meg az élen járnak.
Már egy ideje végeztem a "nyári utazós" könyvemmel (mert főleg utazás közben olvasok, és most a korrepre jó sokat utaztam... légkondis busszal--> prímán megfáztam...), a címe: Száll a kakukk fészkére, Ken Kesey írta és gondolom sokan tudják, hogy miről szól/elolvasták/látták a filmet, de miután az egyik kedvenc könyvem lett, majd szentelek neki egy rendes bejegyzést is (úgyis már régóta kellene könyvekről is írnom...).
Éééés, hogy végre legyen valami érdekesség is, íme 5 nagyon fura klip (nem top 5, mert talán vannak ezeknél furábbak is), persze a megítélés szubjektív, ha valaki tud még hasonlóan fura klipeket, írja meg a kommentbe :)
Most csak a linkeket raktam be, bocsi, de így egyszerűbb volt...
Polysics: Black out fall out
Ha kajáldában dolgozol és az étel beszélni kezd hozzád, sürgősen válts munkát!
Kattints ide a kliphez
Björk: Cocoon
Igazából majdnem minden Björk klip ide kerülhetne (pl. amelyikben egy macska a férje...) de ez kimagaslóan fura...
Kattints ide a kliphez
Usotsuki Barbie:...ööö... azokat a kanjikat nem ismerem, úgyhogy a szám címét nem tudom...
Az egész klip olyan, mint egy szürreális rémálom... halfejű iskoláslányokkal.
Amúgy ennek az együttesnek sincsenek szokványos klipjei.
Kattints ide a kliphez
CSS: Alala
Egy brutális verekedésbe torkollott szülinapi buli... visszafelé.
Kattints ide a kliphez
The chemical brothers: Get yourself high
Az egyik kedvenc klipem, hihetetlen jól van megcsinálva...
Kattints ide a kliphez
Ennyi, most húzok tovább tanulni...
Minden jót!
Már egy ideje végeztem a "nyári utazós" könyvemmel (mert főleg utazás közben olvasok, és most a korrepre jó sokat utaztam... légkondis busszal--> prímán megfáztam...), a címe: Száll a kakukk fészkére, Ken Kesey írta és gondolom sokan tudják, hogy miről szól/elolvasták/látták a filmet, de miután az egyik kedvenc könyvem lett, majd szentelek neki egy rendes bejegyzést is (úgyis már régóta kellene könyvekről is írnom...).
Éééés, hogy végre legyen valami érdekesség is, íme 5 nagyon fura klip (nem top 5, mert talán vannak ezeknél furábbak is), persze a megítélés szubjektív, ha valaki tud még hasonlóan fura klipeket, írja meg a kommentbe :)
Most csak a linkeket raktam be, bocsi, de így egyszerűbb volt...
Polysics: Black out fall out
Ha kajáldában dolgozol és az étel beszélni kezd hozzád, sürgősen válts munkát!
Kattints ide a kliphez
Björk: Cocoon
Igazából majdnem minden Björk klip ide kerülhetne (pl. amelyikben egy macska a férje...) de ez kimagaslóan fura...
Kattints ide a kliphez
Usotsuki Barbie:...ööö... azokat a kanjikat nem ismerem, úgyhogy a szám címét nem tudom...
Az egész klip olyan, mint egy szürreális rémálom... halfejű iskoláslányokkal.
Amúgy ennek az együttesnek sincsenek szokványos klipjei.
Kattints ide a kliphez
CSS: Alala
Egy brutális verekedésbe torkollott szülinapi buli... visszafelé.
Kattints ide a kliphez
The chemical brothers: Get yourself high
Az egyik kedvenc klipem, hihetetlen jól van megcsinálva...
Kattints ide a kliphez
Ennyi, most húzok tovább tanulni...
Minden jót!
2011. augusztus 24., szerda
Új külső, de "értelmes" bejegyzés csak hétvégétől...
Hát igen, a címben a bejegyzés lényege... szal a pótvizsgámig itt továbbra sem történik semmi (vagy ha igen, az nem az én művem...) tudom, hogy azt ígértem, hogy nyáron hű-de-durván jó adag bejegyzés jön, de ha írás helyett tanulhatna is valaki (és kéne is) akkor a masszív bűntudattól nehéz rendesen írni...
Ma eszembe jutott, hogy kipróbálom itt háttérként az egyik fotót, amit egy régi pesti lakás lépcsőházában csináltam valamivel éjfél után... vakuval. Ehhez persze át kellett állítani a sablont, és a színek teljesen megváltoztak, az eredeti verzióra állítgatni őket meg nem volt kedvem, szal most lényegesen kevesebb szín van, és kellemesen nyomasztóra állítottam az egészet.
Ha valakinek ez nem jön be, úgy érzi, az oldal képi világától viszketni kezd a kisagya, vagy a háziállatai meg akarják támadni a képernyőt, stb. ja, és még van egy olyan opció, hogy unalmas, és tipikus (mert valóban, a legtöbb horroros oldal hasonlóan néz ki...), és az illető szerin az előző jobban nézett ki, akkor jelezze, és visszaáll a régi verzió... kivéve a betűk, mert azok túl jók (bár enyhén fantasy-szerepjátékosak, de még ez is rendben van...)
Amúgy ha valaki nem tudja/nem emlékszik, így nézett ki korábban:
Ma eszembe jutott, hogy kipróbálom itt háttérként az egyik fotót, amit egy régi pesti lakás lépcsőházában csináltam valamivel éjfél után... vakuval. Ehhez persze át kellett állítani a sablont, és a színek teljesen megváltoztak, az eredeti verzióra állítgatni őket meg nem volt kedvem, szal most lényegesen kevesebb szín van, és kellemesen nyomasztóra állítottam az egészet.
Ha valakinek ez nem jön be, úgy érzi, az oldal képi világától viszketni kezd a kisagya, vagy a háziállatai meg akarják támadni a képernyőt, stb. ja, és még van egy olyan opció, hogy unalmas, és tipikus (mert valóban, a legtöbb horroros oldal hasonlóan néz ki...), és az illető szerin az előző jobban nézett ki, akkor jelezze, és visszaáll a régi verzió... kivéve a betűk, mert azok túl jók (bár enyhén fantasy-szerepjátékosak, de még ez is rendben van...)
Amúgy ha valaki nem tudja/nem emlékszik, így nézett ki korábban:
2011. június 19., vasárnap
Csak egy hírdarab
Előre szólok, hogy jóvő hét végéig ismét számítógépmentes helyen leszek, szal, továbbra is lehet sütkérezni linkségem fényárában...
Ma reggel eléggé álmos fejjel futottam át néhány oldalt, hogy csak nagyjából képet kapjak arról, mik történnek(mondjuk ezeknek a felét ilyenkor még föl sem fogom...) és ez a hír kiemelkedő fontosságú számomra, szal gondoltam nem lenne rossz megosztani...
Mégpedig, hogy az egyik kedvenc mangámból, a Himizuből film készül, ééééés, a rendező Sion Sono lesz, ha valaki ismeri a fickó munkásságát, akkor most kb. úgy vigyoroghat, mint én... Lesz mit várni jövőre is!
Bővebben itt lehet olvasni a dolgokról, angolul. (bocsi, de hülyén jött volna ki, ha lefordítva ideírok mindent egy másik blogból... ha valaki nem érti, írjon a kommentbe, és oda megírom, mi van a szövegben.)
Ma reggel eléggé álmos fejjel futottam át néhány oldalt, hogy csak nagyjából képet kapjak arról, mik történnek(mondjuk ezeknek a felét ilyenkor még föl sem fogom...) és ez a hír kiemelkedő fontosságú számomra, szal gondoltam nem lenne rossz megosztani...
Mégpedig, hogy az egyik kedvenc mangámból, a Himizuből film készül, ééééés, a rendező Sion Sono lesz, ha valaki ismeri a fickó munkásságát, akkor most kb. úgy vigyoroghat, mint én... Lesz mit várni jövőre is!
Bővebben itt lehet olvasni a dolgokról, angolul. (bocsi, de hülyén jött volna ki, ha lefordítva ideírok mindent egy másik blogból... ha valaki nem érti, írjon a kommentbe, és oda megírom, mi van a szövegben.)
2011. június 11., szombat
Arról, hogy mit műveltem az utóbbi hetekben
Ööö... már pontos dátumokra nem nagyon emlékszem, de végül is nem az számít.
Tehát 3 hete, csütörtöktől szombatig Répáshután (és annak környékén) voltam az iskolám által szervezett terepgyakorlaton, ami jó lett volna, ha csináltunk volna valami értelmeset is... Mert csak mentünk, és más program nem is volt... Kivitt minket a busz a halálba, hogy aztán visszasétáljunk a szálláshoz, meg ilyenek... semmi igazi cél, és még csak múzeumot vagy hasonlót sem néztünk. A szállásról nincs mit írni, olyan, mint a legtöbb erdei táborhely, nem azért mennek oda az emberek, hogy kényelmes ágyban, tiszta környezetben kellemesen pihenjenek, ezt nem is lehet elvárni... ami viszont zavart, az az ebéd (vagy vacsora) volt mert vega vok, emiatt gyakorlatilag csak reggel tudtam enni, és ez hülyén jött ki... nem akarok nyafogni, nem kell nekem valami extra ebéd, el lettem volna egy szelet kenyérrel meg sajttal, de ha már fizettem a kajáért, akkor legalább kapjak is valamit...
Aztán szombaton alig értem haza, máris lehetett este rohanni hangversenyre, először Elgar, majd Mozart, majd Strauss volt, Elgartól még nem nagyon hallottam semmit szerintem (vagy ha mégis, akkor nem tudtam arról, hogy tőle van), de tetszett, úgyhogy szerintem még belehallgatok más zenéibe is. Mozart jött utána, amit én annyira nem szeretek, mert nekem túl gyerekes, és csak a szórakoztatásra megy rá... Ez kitett egy órát, a másik egy óra pedig végig Strauss volt, amit baromi jó volt hallgatni, ráadásul érdekes volt nézni, mert a karmesterrel pont szemben ültem, a zenészek meg háttal voltak, és így tök jól láttam, hogy mit művelnek... Bár nagyon fáradt voltam a kirándulás miatt, és a végén pár percre el is aludtam, amit sajnálok, mert szívesebben hallgattam volna végig az egészet rendesen, anélkül, hogy különböző módszerekkel próbáljam magam ébren tartani...
Ezek után pár napig ha jól emlékszem semmi nem történt, és múlt hét csütörtökén E.-vel elmentem egy buddhista zarándokútra, ami vasárnapig tartott, de szombat délutánig mentünk. Kb. 100 km-t tettünk meg (napi 30 km kb.) , nagyon szép helyeken mentünk (Mátra/Bükk felé), sátoroztunk, sikerült remekül összefoltoznom az agyamat, és annak ellenére, hogy senkit nem ismertünk ott, tök jól elvoltunk, mert mindenki rendes volt.... ez egy jó dolog.
Hát igazából csak ennyi volt, amit még csinálni kell, az a Moholy-Nagy kiállítás megnézése a Ludwig Múzeumban... valamelyik nap el is megyek, és majd megírom, hogy milyen... asszem még nem említettem meg, hogy van egy éves bérletem a Ludwigba... hehehe...
Tehát 3 hete, csütörtöktől szombatig Répáshután (és annak környékén) voltam az iskolám által szervezett terepgyakorlaton, ami jó lett volna, ha csináltunk volna valami értelmeset is... Mert csak mentünk, és más program nem is volt... Kivitt minket a busz a halálba, hogy aztán visszasétáljunk a szálláshoz, meg ilyenek... semmi igazi cél, és még csak múzeumot vagy hasonlót sem néztünk. A szállásról nincs mit írni, olyan, mint a legtöbb erdei táborhely, nem azért mennek oda az emberek, hogy kényelmes ágyban, tiszta környezetben kellemesen pihenjenek, ezt nem is lehet elvárni... ami viszont zavart, az az ebéd (vagy vacsora) volt mert vega vok, emiatt gyakorlatilag csak reggel tudtam enni, és ez hülyén jött ki... nem akarok nyafogni, nem kell nekem valami extra ebéd, el lettem volna egy szelet kenyérrel meg sajttal, de ha már fizettem a kajáért, akkor legalább kapjak is valamit...
Aztán szombaton alig értem haza, máris lehetett este rohanni hangversenyre, először Elgar, majd Mozart, majd Strauss volt, Elgartól még nem nagyon hallottam semmit szerintem (vagy ha mégis, akkor nem tudtam arról, hogy tőle van), de tetszett, úgyhogy szerintem még belehallgatok más zenéibe is. Mozart jött utána, amit én annyira nem szeretek, mert nekem túl gyerekes, és csak a szórakoztatásra megy rá... Ez kitett egy órát, a másik egy óra pedig végig Strauss volt, amit baromi jó volt hallgatni, ráadásul érdekes volt nézni, mert a karmesterrel pont szemben ültem, a zenészek meg háttal voltak, és így tök jól láttam, hogy mit művelnek... Bár nagyon fáradt voltam a kirándulás miatt, és a végén pár percre el is aludtam, amit sajnálok, mert szívesebben hallgattam volna végig az egészet rendesen, anélkül, hogy különböző módszerekkel próbáljam magam ébren tartani...
Ezek után pár napig ha jól emlékszem semmi nem történt, és múlt hét csütörtökén E.-vel elmentem egy buddhista zarándokútra, ami vasárnapig tartott, de szombat délutánig mentünk. Kb. 100 km-t tettünk meg (napi 30 km kb.) , nagyon szép helyeken mentünk (Mátra/Bükk felé), sátoroztunk, sikerült remekül összefoltoznom az agyamat, és annak ellenére, hogy senkit nem ismertünk ott, tök jól elvoltunk, mert mindenki rendes volt.... ez egy jó dolog.
Hát igazából csak ennyi volt, amit még csinálni kell, az a Moholy-Nagy kiállítás megnézése a Ludwig Múzeumban... valamelyik nap el is megyek, és majd megírom, hogy milyen... asszem még nem említettem meg, hogy van egy éves bérletem a Ludwigba... hehehe...
Vissza vagyok térve + egy kisebb újítás a blogon
Tegnap vége lett az évnek (tanévnek...), még kell pár nap, hogy összeszedjem magam, de már jönnek rendesen a bejegyzések, pl. az animékből, amiket valszeg nagyobb adagokban fogtok kapni, hogy behozzam azt a jópár részes elmaradásom, a szünet miatt... meg persze a filmek.
Ma este még jön egy bejegyzés arról, hogy az utóbbi pár héten mik történtek (főleg programok) hátha valaki kedvet kapna valamire az általam megemlített dolgok közül...
Éééés, az újításról: az enyhén túlzsúfolt oldalrészben lehet majd egy újabb szöveget is találni (mingyá' megcsinálom, pár perc...), mégpedig arról, hogy milyen olvasni/nézni/hallgatni valókat ajánlok... ez csak amolyan ötlet azoknak, akik hű-de megnéznének/olvasnának/hallgatnának valamit, csak nincs ötletük, hogy mit... kb. 5 naponta fogom frissíteni, lesznek rajta olyan dolgok, amiket már megemlítettem a blogon(netán egy teljes bejegyzést szántam rá), de lesznek olyanok is, amikről, még nem írtam...
Ja, és van egy egér a házban... valszeg az eső miatt jött be, apám Bear Gryllses módszerekkel igyekszik elkapni, hogy kirakjuk a szerencsétlent... azt mondta, hogy elég kövér egy állat volt... vagy valakitől megszökött, vagy baromi jól élhetnek a budai egerek...
Ennyi, minden jót!
Ma este még jön egy bejegyzés arról, hogy az utóbbi pár héten mik történtek (főleg programok) hátha valaki kedvet kapna valamire az általam megemlített dolgok közül...
Éééés, az újításról: az enyhén túlzsúfolt oldalrészben lehet majd egy újabb szöveget is találni (mingyá' megcsinálom, pár perc...), mégpedig arról, hogy milyen olvasni/nézni/hallgatni valókat ajánlok... ez csak amolyan ötlet azoknak, akik hű-de megnéznének/olvasnának/hallgatnának valamit, csak nincs ötletük, hogy mit... kb. 5 naponta fogom frissíteni, lesznek rajta olyan dolgok, amiket már megemlítettem a blogon(netán egy teljes bejegyzést szántam rá), de lesznek olyanok is, amikről, még nem írtam...
Ja, és van egy egér a házban... valszeg az eső miatt jött be, apám Bear Gryllses módszerekkel igyekszik elkapni, hogy kirakjuk a szerencsétlent... azt mondta, hogy elég kövér egy állat volt... vagy valakitől megszökött, vagy baromi jól élhetnek a budai egerek...
Ennyi, minden jót!
2011. június 7., kedd
Egy rövid, csúnya és felesleges bejegyzés, csak úgy...
Nem mondom, hogy bármiben is egyet kell érteni velem, vagy hasonló (sőt!), de azért mégis... Mi a szar ez??
Ma a suliban nap vége felé bárhová ment az ember, legalább 2-3 síró lányba botlott... volt, aki a földön ült, volt, aki már a termében volt, de ma sztem a lányok negyede sírt... és ez már hetekkel korábban elkezdődött, van, akin már sokkal korábban kezdett látszani, hogy mennyire kikészült... De mire jó ez? Mintha az lenne a lényeg, hogy a kölykökből kellően idegbeteg embereket gyártsanak, hogy aztán a megfelelően bomlott elmeállapotban kezdhessék önálló életüket... Az egy dolog, hogy engem meghúztak fizikából és úgy csinálok, mint egy hű-de-faszán-laza gyerek, és idiótán vigyorgok, mintha nem érdekelne (mert az én drámázásomra végképp nem kíváncsi senki..), de ma pl. majdnem minden órán volt legalább egy lány az osztályban, aki elsírta magát az év végi jegye miatt, pedig valszeg rohadt sokat dolgozhatott azon, hogy jobbat kapjon... (Amúgy azért jövök azzal, hogy a lányok negyede sírt, mert az én sulimban legalább kétszeres többségben vannak a lányok...)
Ez hihetetlenül nyomasztó, és úgy tűnik, mintha a suli kezdene elmegyógyintézetté válni... lassan mindenki bekattan.
Ez az utolsó hét.
Ma a suliban nap vége felé bárhová ment az ember, legalább 2-3 síró lányba botlott... volt, aki a földön ült, volt, aki már a termében volt, de ma sztem a lányok negyede sírt... és ez már hetekkel korábban elkezdődött, van, akin már sokkal korábban kezdett látszani, hogy mennyire kikészült... De mire jó ez? Mintha az lenne a lényeg, hogy a kölykökből kellően idegbeteg embereket gyártsanak, hogy aztán a megfelelően bomlott elmeállapotban kezdhessék önálló életüket... Az egy dolog, hogy engem meghúztak fizikából és úgy csinálok, mint egy hű-de-faszán-laza gyerek, és idiótán vigyorgok, mintha nem érdekelne (mert az én drámázásomra végképp nem kíváncsi senki..), de ma pl. majdnem minden órán volt legalább egy lány az osztályban, aki elsírta magát az év végi jegye miatt, pedig valszeg rohadt sokat dolgozhatott azon, hogy jobbat kapjon... (Amúgy azért jövök azzal, hogy a lányok negyede sírt, mert az én sulimban legalább kétszeres többségben vannak a lányok...)
Ez hihetetlenül nyomasztó, és úgy tűnik, mintha a suli kezdene elmegyógyintézetté válni... lassan mindenki bekattan.
Ez az utolsó hét.
2011. május 23., hétfő
A Predatorcake 2-3 hétig szünetel
Mert elég feltűnően nem megy a dolog, év vége felé nem tudok annyit írni, mint szeretnék, nem tudom soha betartani azt, amit ígérek, és miután ez a blog szórakozásból/hobbiból készült, nem lenne az igazi, ha csak azért írnék, hogy letudjam az 1 film/nap dolgot. Fogalmam sincs, hogy tavaly hogy ment ez nekem május-június környékén...
Tehát csak szólok, hogy addig nem nagyon lesz újabb bejegyzés, amíg a sulival csesződöm, a következő bejegyzés kb. június közepétől várható, és onnantól kezdve már normálisan tudok írni, ahogy elterveztem... bocsi.
Addig lehet Modest Mouse-ot hallgatni... újra és újra és újra....
Forrás
Tehát csak szólok, hogy addig nem nagyon lesz újabb bejegyzés, amíg a sulival csesződöm, a következő bejegyzés kb. június közepétől várható, és onnantól kezdve már normálisan tudok írni, ahogy elterveztem... bocsi.
Addig lehet Modest Mouse-ot hallgatni... újra és újra és újra....
Forrás
2011. május 19., csütörtök
A szerdáról (ssszínházzz)
A szerdai napom elég érdekesen alakult (suli+szakkör+japánóra+színház), és most annak is a színház része a lényeg.
Az előadás címe Három nővér, Csehov ugyanezen című munkája alapján készült, ami baromi unalmas... az előadás kb. 3 és fél órás volt (19:00-22:30), és ha a hagyományos rendezésben látom, biztos nagyon jót aludtam volna rajta, főleg, hogy eleve fáradtam mentem. De nem az volt, ez egy teljesen modern verzió, nagyon érdekes látvánnyal, hangulattal. Irtó jó volt nézni, szerintem kizárt, hogy bárki is unalmasnak találta volna a nézők közül...
A rendező Andrei Şerban, és ha erre a másmilyen színű szövegre kattintotok, elolvashatjátok a Nemzeti Színház (mer' ott volt) honlapján az infókat az előadásról, kik játszottak benne, meg minden egyebet...
Nem tudom, mikor adják legközelebb (nem találtam meg a honlapon), de szerintem érdemes megnézni, mert egy nagyon különleges darab ez... Ja, és vicces!
Az előadás címe Három nővér, Csehov ugyanezen című munkája alapján készült, ami baromi unalmas... az előadás kb. 3 és fél órás volt (19:00-22:30), és ha a hagyományos rendezésben látom, biztos nagyon jót aludtam volna rajta, főleg, hogy eleve fáradtam mentem. De nem az volt, ez egy teljesen modern verzió, nagyon érdekes látvánnyal, hangulattal. Irtó jó volt nézni, szerintem kizárt, hogy bárki is unalmasnak találta volna a nézők közül...
A rendező Andrei Şerban, és ha erre a másmilyen színű szövegre kattintotok, elolvashatjátok a Nemzeti Színház (mer' ott volt) honlapján az infókat az előadásról, kik játszottak benne, meg minden egyebet...
Nem tudom, mikor adják legközelebb (nem találtam meg a honlapon), de szerintem érdemes megnézni, mert egy nagyon különleges darab ez... Ja, és vicces!
2011. május 17., kedd
Noboru Iguchi elmebeteg csodái #2 - Umezu Kazuo: Kyofu gekijo - Madara no shoujo
Ez az egy film eléggé kilóg a sorból, de gondoltam érdemes megemlíteni, hiszen Noboru Iguchitól készült ám ilyen is( és annyira a bejegyzés címe sem passzol hozzá, de ennek keretén belül csináltam, szóval az marad)... Amúgy a rendezőn kívül a másik szál ami összeköti ezt a filmet a listámon szereplőkkel, az a zeneszerző, Takashi Nakagawa, aki többek közt a Machine girl zenéjét is csinálta, de ez nem akkora dolog...
Év: 2005
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma,
Rendező: Noboru Iguchi
Szereplők: Arisa Nakamura, Ruriko Narumi, Shoko Nakahara,
Speciális effektek: Taichi Ito
Yumiko barátosnéi intelmére nem hallgatva be akar menni az elátkozottnak tartott osztályterembe, ahol korábban egy diáklány kinyírta egy tanárát... Csak akkor tesz le tervéről, amikor meglátja a teremből kikúszó kígyót.
Nyáron leutazik vidékre unokatestvéréhez, de ahogy megérkezik, feltűnően furán viselkednek vele, és a kígyókkal sem stimmel valami a környéken... Meg persze azzal a félig ember, félig kígyó szörnnyel...
Személyes vélemény:
Ez egy rövidebb, kb 1 órás film az Umezu Kazuo mangáit feldolgozó sorozaton belül készült. Igazából semmi extra, tanmese arról, hogy mennyire nem szép dolog gyűlölködni (annak ellenére, hogy bizonyos mértékig tök normális gyűlölni a dolgokat... szóval ezt egy kicsit túlzásnak tartottam), az egész nagyon gyerekes, az ijesztő részek sem annyira ijesztőek, olyan, mintha pl. a Nickelodeon egyik korábbi filmje lenne (ez egy gyerekcsatorna, ahol néha olyan filmeket is adtak, amik egy gyerekcsatornához mérve túl ijesztőek voltak, de attól még gyerekfilmek voltak)
Végig lehet ülni, nincs vele akkora problémám, de semmi olyan nincs benne, amitől az ember még évek múlva is emlékezne rá...
A színészek nem tűntek ki, sőt, voltak nagyon rosszak is. Az egyetlen, ami bejött nekem az a film hangulata és a kígyószörny kinézete volt, de annyira nem hasonlított kígyóra...
Mint mondottam vala, időrendben haladok, ami azt mutatja, hogy Noboru Iguchi ekkor még nem nagyon készített horrorfilmeket (a '90-es évek eleje óta több, mint 25 pornót gyártott le... de miután elkezdi csinálni azokat az eszement horrorokat, nem is nagyon tér vissza a másik műfajhoz), ez az elsők között volt, de nem nagyon látszik rajta a rendező stílusa, talán azért, hogy ne lógjon ki az Umezu Kazuo sorozatból...
Umezu Kazuo: Kyofu gekijo - Madara no shoujo
Év: 2005Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma,
Rendező: Noboru Iguchi
Szereplők: Arisa Nakamura, Ruriko Narumi, Shoko Nakahara,
Speciális effektek: Taichi Ito
Yumiko barátosnéi intelmére nem hallgatva be akar menni az elátkozottnak tartott osztályterembe, ahol korábban egy diáklány kinyírta egy tanárát... Csak akkor tesz le tervéről, amikor meglátja a teremből kikúszó kígyót.
Nyáron leutazik vidékre unokatestvéréhez, de ahogy megérkezik, feltűnően furán viselkednek vele, és a kígyókkal sem stimmel valami a környéken... Meg persze azzal a félig ember, félig kígyó szörnnyel...
Személyes vélemény:
Ez egy rövidebb, kb 1 órás film az Umezu Kazuo mangáit feldolgozó sorozaton belül készült. Igazából semmi extra, tanmese arról, hogy mennyire nem szép dolog gyűlölködni (annak ellenére, hogy bizonyos mértékig tök normális gyűlölni a dolgokat... szóval ezt egy kicsit túlzásnak tartottam), az egész nagyon gyerekes, az ijesztő részek sem annyira ijesztőek, olyan, mintha pl. a Nickelodeon egyik korábbi filmje lenne (ez egy gyerekcsatorna, ahol néha olyan filmeket is adtak, amik egy gyerekcsatornához mérve túl ijesztőek voltak, de attól még gyerekfilmek voltak)
Végig lehet ülni, nincs vele akkora problémám, de semmi olyan nincs benne, amitől az ember még évek múlva is emlékezne rá...
A színészek nem tűntek ki, sőt, voltak nagyon rosszak is. Az egyetlen, ami bejött nekem az a film hangulata és a kígyószörny kinézete volt, de annyira nem hasonlított kígyóra...
Mint mondottam vala, időrendben haladok, ami azt mutatja, hogy Noboru Iguchi ekkor még nem nagyon készített horrorfilmeket (a '90-es évek eleje óta több, mint 25 pornót gyártott le... de miután elkezdi csinálni azokat az eszement horrorokat, nem is nagyon tér vissza a másik műfajhoz), ez az elsők között volt, de nem nagyon látszik rajta a rendező stílusa, talán azért, hogy ne lógjon ki az Umezu Kazuo sorozatból...
2011. május 16., hétfő
Naoyuki Tomomatsu elmebeteg csodái #1 - Stacy: Attack of the schoolgirl zombies
Azt már az előző bejegyzés végén megemlítettem, hogy a blog szülinapja alkalmából minden napra jön egy ismertető Yoshhihiro Nishimura/Naoyuki Tomomatsu/ Noboru Iguchi ide illő filmjeiről...
Ez egy elég szép masszív lista, még úgy is, hogy nem vettem hozzá a romantikus vígjátékokat, pornókat és egyebeket, amik a lista harmadát tennék ki...
Amúgy azért érdekesek ezek a rendezők, mert nagyon hasonló témájú/stílusú filmeket csinálnak, (néha együtt dolgoznak, néha külön), és nem csak rendezésben, de a jelmezek/speciális effektek/maszkok, és az ilyesmi munkákban is gyakran részt vesznek, hiszen ezeknél a filmeknél a speciális effektek és a jelmezek majdnem olyan fontosak, mint maga a rendezés, sőt, talán néhány filmnél sokkal többet is dolgoztak a szörnyeken, mint a történeten...
Lehet jönni azzal, hogy milyen gusztustalanok, és aberráltak, meg hasonlók azok, akik ilyen filmeket csinálnak, de az igazság az, hogy csak szimplán bátrak, és van annyi fantáziájuk, hogy megvalósítsák agymenéseiket... valszeg rengeteg ilyesmi film készülne világszerte, csak a rendezők gyakran nem mernek olyan dolgokkal előállni, amikkel ezekben a filmekben sokkolják a népet...
Ja, és az egész csak szórakoztatás céljából készült, felesleges mély filozófiai mondanivalót belemagyarázni, vagy logikát keresni benne, komolyan venni meg végképp nem szabad... vagyis szabad, de akkor a lényeget figyelmen kívül hagyja az ember, és csak egy hihetetlen rossz filmet fog látni (legalábbis annak fogja látni).... gondolom.
Talán feltűnik majd valakinek (ha előre megírom, valszeg fel fog tűnni...) de vannak visszatérő nevek a stáblistán, ami nem csoda, az évek során rendesen összegyűlt egy kisebb csapat, ami részt vesz majdnem minden film készítésében... tiszta családias az egész.
Igyekszem időrendi sorrendben haladni, bár ettől néha eltérhetek....
Év: 2001
Ország : Japán
Műfaj: horror, gore, vígjáték
Rendező: Naoyuki Tomomatsu
Szereplők: Norman England, Hinako Saeki, Tomoka Hayashi, Natyuki Kato, Yukijiro Hotaru
Speciális effektek: Hiroshi Sagae, Takashi Oda
Az I. sz. végére a 15 és 17 év közötti lányok egytől egyig meghalnak, majd vérszomjas zombiként feltámadva Stacyké válnak. Ezeknek a Stacyknek megölésére a leghatásosabb mód, ha 165 darabra vágják őket, és emiatt új, divatosabb kiszerelésekben dobják piacra a cégek a fegyvereket.
Senki sem tudja már, hogy miért történik ez, de a családtagok kezdenek belenyugodni, a lányok meg csak annyit akarnak, hogy szívük választottja darabolja föl őket, ha itt az idő...
Amúgy amikor az ember már azt hinné, hogy az egész sehová sem vezet, végül is kidolgoznak valamiféle magyarázatot, ami tekintettel a film szellemiségére, egészen elfogadható...
Személyes vélemény:
Gyomorforgatóan érzelgős, a főszereplő kiscsaj folyamatosan röhögcsél, az egész túldramatizált és pózolós, de ettől függetlenül remekül elszórakoztatja az embert, hozza mindazt, amit a későbbi ilyesmi kategóriás filmek gore terén, bár még enyhén prototípus érzetű...
Alapból nincs nagyon történet, csak valami alapötlet, és a lényeg, hogy sok-sok zombikiscsaj legyen benne, akiket különböző módszerekkel, látványosan nyírnak ki... ja, és baromi vicces fröcsögős hangeffektekkel.
Eddig nem írtam a filmről túl sok jót, de jobb, ha tud ezekről az ember mielőtt megnézné...
Azért is választottam ezeknek a filmeknek bemutatását időrendi sorrendben, hogy látsszon a fejlődés, hogyan kezdődött, és milyen változások történtek a sablonokon, amikre épülnek a későbbi filmek (igen, sablonok, mert szinte mindegyik szörnyen leegyszerűsítve majdnem ugyan azokat az elemeket tartalmazzák... pölö: A főszereplő egy (vagy több) csaj, aki(k) valami miatt elszántan harcol(nak), a rendszerint mutáns/gépiesített gonoszok ellen. (ilyen például: Tokyo gore police, Machine girl, Vampire girl vs. Frankenstein girl, stb))
Miután ez a film az első a listámon, mondhatjuk, hogy valahol itt kezdődhetett ez a folyamat...
Ez még messze nem olyan cool, mint a későbbi alkotások, de hangulatban már közel jár, és szép mennyiségű darabolás/belezés van benne, igaz, az egész nagyon műnek látszik(, de ezen később sem fognak annyit változtatni).
Vicces, de nem annyira, hogy bárki belehalna a röhögésbe, csak a látvány nevetséges, valószínűleg van valami szándékos is abban, hogy ez ennyire "gagyinak" tűnjön.
A színészek nem túl érdekesek, nem valami jók, de nem is számít annyira, hiszen ezek a filmek teljesen más szellemiségben készülnek, bár később jobbak is szerepelnek majd (pl Eihi Shiina, aki feltűnik több filmben is, őt naggyon szeressük).
A lényeg annyi, hogy ez végképp a szórakoztatásra megy rá, hiszen itt még a látvány sem olyan, hogy ott tartaná a nézőt, aki meggondolná magát... szimplán viccesen bugyuta, rengeteg művérrel/ember darabokkal, és jó nézni a rendező találékonyságát. Ha az ember egy agyatlan filmet keres kikapcsolódásra, ez tökéletes.
Ez egy elég szép masszív lista, még úgy is, hogy nem vettem hozzá a romantikus vígjátékokat, pornókat és egyebeket, amik a lista harmadát tennék ki...
Amúgy azért érdekesek ezek a rendezők, mert nagyon hasonló témájú/stílusú filmeket csinálnak, (néha együtt dolgoznak, néha külön), és nem csak rendezésben, de a jelmezek/speciális effektek/maszkok, és az ilyesmi munkákban is gyakran részt vesznek, hiszen ezeknél a filmeknél a speciális effektek és a jelmezek majdnem olyan fontosak, mint maga a rendezés, sőt, talán néhány filmnél sokkal többet is dolgoztak a szörnyeken, mint a történeten...
Lehet jönni azzal, hogy milyen gusztustalanok, és aberráltak, meg hasonlók azok, akik ilyen filmeket csinálnak, de az igazság az, hogy csak szimplán bátrak, és van annyi fantáziájuk, hogy megvalósítsák agymenéseiket... valszeg rengeteg ilyesmi film készülne világszerte, csak a rendezők gyakran nem mernek olyan dolgokkal előállni, amikkel ezekben a filmekben sokkolják a népet...
Ja, és az egész csak szórakoztatás céljából készült, felesleges mély filozófiai mondanivalót belemagyarázni, vagy logikát keresni benne, komolyan venni meg végképp nem szabad... vagyis szabad, de akkor a lényeget figyelmen kívül hagyja az ember, és csak egy hihetetlen rossz filmet fog látni (legalábbis annak fogja látni).... gondolom.
Talán feltűnik majd valakinek (ha előre megírom, valszeg fel fog tűnni...) de vannak visszatérő nevek a stáblistán, ami nem csoda, az évek során rendesen összegyűlt egy kisebb csapat, ami részt vesz majdnem minden film készítésében... tiszta családias az egész.
Igyekszem időrendi sorrendben haladni, bár ettől néha eltérhetek....
Stacy: Attack of the schoolgirl zombies
Év: 2001
Ország : Japán
Műfaj: horror, gore, vígjáték
Rendező: Naoyuki Tomomatsu
Szereplők: Norman England, Hinako Saeki, Tomoka Hayashi, Natyuki Kato, Yukijiro Hotaru
Speciális effektek: Hiroshi Sagae, Takashi Oda
Az I. sz. végére a 15 és 17 év közötti lányok egytől egyig meghalnak, majd vérszomjas zombiként feltámadva Stacyké válnak. Ezeknek a Stacyknek megölésére a leghatásosabb mód, ha 165 darabra vágják őket, és emiatt új, divatosabb kiszerelésekben dobják piacra a cégek a fegyvereket.
Senki sem tudja már, hogy miért történik ez, de a családtagok kezdenek belenyugodni, a lányok meg csak annyit akarnak, hogy szívük választottja darabolja föl őket, ha itt az idő...
Amúgy amikor az ember már azt hinné, hogy az egész sehová sem vezet, végül is kidolgoznak valamiféle magyarázatot, ami tekintettel a film szellemiségére, egészen elfogadható...
Személyes vélemény:
Gyomorforgatóan érzelgős, a főszereplő kiscsaj folyamatosan röhögcsél, az egész túldramatizált és pózolós, de ettől függetlenül remekül elszórakoztatja az embert, hozza mindazt, amit a későbbi ilyesmi kategóriás filmek gore terén, bár még enyhén prototípus érzetű...
Alapból nincs nagyon történet, csak valami alapötlet, és a lényeg, hogy sok-sok zombikiscsaj legyen benne, akiket különböző módszerekkel, látványosan nyírnak ki... ja, és baromi vicces fröcsögős hangeffektekkel.
Eddig nem írtam a filmről túl sok jót, de jobb, ha tud ezekről az ember mielőtt megnézné...
Azért is választottam ezeknek a filmeknek bemutatását időrendi sorrendben, hogy látsszon a fejlődés, hogyan kezdődött, és milyen változások történtek a sablonokon, amikre épülnek a későbbi filmek (igen, sablonok, mert szinte mindegyik szörnyen leegyszerűsítve majdnem ugyan azokat az elemeket tartalmazzák... pölö: A főszereplő egy (vagy több) csaj, aki(k) valami miatt elszántan harcol(nak), a rendszerint mutáns/gépiesített gonoszok ellen. (ilyen például: Tokyo gore police, Machine girl, Vampire girl vs. Frankenstein girl, stb))
Miután ez a film az első a listámon, mondhatjuk, hogy valahol itt kezdődhetett ez a folyamat...
Ez még messze nem olyan cool, mint a későbbi alkotások, de hangulatban már közel jár, és szép mennyiségű darabolás/belezés van benne, igaz, az egész nagyon műnek látszik(, de ezen később sem fognak annyit változtatni).
Vicces, de nem annyira, hogy bárki belehalna a röhögésbe, csak a látvány nevetséges, valószínűleg van valami szándékos is abban, hogy ez ennyire "gagyinak" tűnjön.
A színészek nem túl érdekesek, nem valami jók, de nem is számít annyira, hiszen ezek a filmek teljesen más szellemiségben készülnek, bár később jobbak is szerepelnek majd (pl Eihi Shiina, aki feltűnik több filmben is, őt naggyon szeressük).
A lényeg annyi, hogy ez végképp a szórakoztatásra megy rá, hiszen itt még a látvány sem olyan, hogy ott tartaná a nézőt, aki meggondolná magát... szimplán viccesen bugyuta, rengeteg művérrel/ember darabokkal, és jó nézni a rendező találékonyságát. Ha az ember egy agyatlan filmet keres kikapcsolódásra, ez tökéletes.
2011. május 15., vasárnap
Hujhé hurrá, a Predatorcake már kb.31561200 másodperce műxik!!!
Szóóóval a blog szülinapos... egy teljes éve kezdődött.
Most egy jó hosszú, hihetetlen megható és érdekfeszítő pofázás következik arról, hogy eddig mi történt a bloggal, velem, meg a többi hülyeségről (igazából nagyon unalmas az egész, csak leírtam, mert miért ne)... akit ez nem érdekel, ugorjon az uccsó pár sorra, mert ott van a lényeg.
Az egész sok-sok éve kezdődött, mer' ugyebár aki szereti a horrorfilmeket, az általában már gyerekkora óra próbálja megkapni a maga adagját belőle, de azért ennyire nem akarok visszamenni... tehát mondjuk 4 éve (azért mondjuk, mert nálam az évek mindig összefolynak...) odáig jutottam, hogy majdnem minden nap megnéztem egy horrorfilmet... valamiért szinte mindegyik érdekelt, és azon voltam, hogy minél tájékozottabb legyek a témával kapcsolatban... a környezetemet ez nem nagyon izgatta, vagy cseszegettek miatta, vagy nem foglalkoztak vele. Én emiatt feleslegesnek éreztem sokszor, hogy ennyi időt töltök horrornézéssel, listákat írtam, összefüggéseket kerestem a filmek között, de ha már ennyi hülyeséget csinálok, akkor mi értelme annak, hogy ezek az infók a baromi rendetlen és sötét szobám mélyén elzárva porosodjanak? Arra gondoltam, hogy kéne csinálni egy oldalt... akkor még azt hittem, hogy csak azok tehetik ezt meg, akik képesek rendesen írni, és meg tudják fizetni... Majd kiderült, hogy blogot bárki írhat(még én is), és tökre ingyé' van! (szal ha nem tetszik a Predatorcake, tessék jobbat írni...)
Eltelt kb. 3 év (ami alatt volt legalább egy költözés, egy évismétlés matek miatt (ekkor süllyedtem földszint alá a környezetem szemében), meg egyebek), és már nagyon elegem volt, tehát annak érdekében, hogy valami hasznosat csináljak, elkezdtem írni ezt a blogot... azóta már sok minden változott. A fő célom ezzel a boggal az, hogy legyen a neten valami magyarul azokról a dolgokról, amikkel általában nem foglalkoznak túl sokat az emberek, vagy nem ismerik eléggé, és pont ezért nem is írnak róla nagyon... Igyekszem megkönnyíteni azok dolgát, akik valamiféle infót keresnek mondjuk egy horrorfilmmel kapcsolatban, de vagy nem találnának semmit róla, mert szinte senki sem látta, vagy nem magyarul van az írás... Meg persze az is benne van, hogy ha már filmekről írok, inkább olyanokról, amikről eddig nem írtak igazán, hiszen tudom, hogy nem valami high-tech a stílusom, és ha valaki elolvasná egy bejegyzésemet, akkor inkább a tartalma érdekelné, egy olyan filmről, amiről máshol nem talált semmit (ez hasonlít az előzőhöz, de mégsem ugyan azt írtam...). A harmadik ok meg az egóm növelése, de ezt most hagyjuk...
Az egy év során a blog kinézetre és tartalmilag is sokat változott, és ha úgy látom alakítok még rajta... Nagyjából kezdek rájönni, hogyan lehet jó ismertetőket írni, bár még messze vagyok attól, hogy témától függetlenül bárki számára jó legyen olvasni a blogot... majd egyszer odáig is eljutok.
Nem tudom, hogy mennyire vannak rendszeres olvasóim, mert eddig van 2 követőm, és egy ember, aki többször is írt már megjegyzést, nekik hálás vagyok, de igazán fogalmam sincs, hogy mit gondolnak az emberek a Predatorcake-ről... szal ha valakinek valamelyik bejegyzést olvasva valami eszébe jut, amit megosztana, nyugodtan tegye meg, mert a visszajelzés baromi fontos... Erről korábban nagyon sokat írtam, túl sokat, de jobb, ha nem emlegetem annyit, mert az olvasóknak elegük lesz belőle... annyit tudok, hogy jönnek, és olvassák amit írok, egy nap akár húszan is, ami elég jó ahhoz képest, hogy az első hónapokban én voltam az egyetlen olvasóm szinte...
Már fél tizenkettő van (a bejegyzés ideje azt mutatja mindig, amikor elkezdem írni..), úgyhogy abbahagyom... Tehát egy éve megy a blog, és többé-kevésbé rendesen... (inkább kevésbé, de egy ilyen link embertől mit én, már ez is nagy dolog...)
Az ajándék holnapra marad, amúgy csak annyi, hogy pár hétig minden nap jön egy Noboru Iguchi/Yoshihiro Nishimura/Naoyuki Tomomatsu film (meg a többi ilyesmi kategóriás), ha valaki nem tudja, hogy kik ők, segít a Google, holnap mindent elmagyarázok, addig el lehet dönteni, hogy érdekel-e valakit a dolog :D...
Most egy jó hosszú, hihetetlen megható és érdekfeszítő pofázás következik arról, hogy eddig mi történt a bloggal, velem, meg a többi hülyeségről (igazából nagyon unalmas az egész, csak leírtam, mert miért ne)... akit ez nem érdekel, ugorjon az uccsó pár sorra, mert ott van a lényeg.
Az egész sok-sok éve kezdődött, mer' ugyebár aki szereti a horrorfilmeket, az általában már gyerekkora óra próbálja megkapni a maga adagját belőle, de azért ennyire nem akarok visszamenni... tehát mondjuk 4 éve (azért mondjuk, mert nálam az évek mindig összefolynak...) odáig jutottam, hogy majdnem minden nap megnéztem egy horrorfilmet... valamiért szinte mindegyik érdekelt, és azon voltam, hogy minél tájékozottabb legyek a témával kapcsolatban... a környezetemet ez nem nagyon izgatta, vagy cseszegettek miatta, vagy nem foglalkoztak vele. Én emiatt feleslegesnek éreztem sokszor, hogy ennyi időt töltök horrornézéssel, listákat írtam, összefüggéseket kerestem a filmek között, de ha már ennyi hülyeséget csinálok, akkor mi értelme annak, hogy ezek az infók a baromi rendetlen és sötét szobám mélyén elzárva porosodjanak? Arra gondoltam, hogy kéne csinálni egy oldalt... akkor még azt hittem, hogy csak azok tehetik ezt meg, akik képesek rendesen írni, és meg tudják fizetni... Majd kiderült, hogy blogot bárki írhat(még én is), és tökre ingyé' van! (szal ha nem tetszik a Predatorcake, tessék jobbat írni...)
Eltelt kb. 3 év (ami alatt volt legalább egy költözés, egy évismétlés matek miatt (ekkor süllyedtem földszint alá a környezetem szemében), meg egyebek), és már nagyon elegem volt, tehát annak érdekében, hogy valami hasznosat csináljak, elkezdtem írni ezt a blogot... azóta már sok minden változott. A fő célom ezzel a boggal az, hogy legyen a neten valami magyarul azokról a dolgokról, amikkel általában nem foglalkoznak túl sokat az emberek, vagy nem ismerik eléggé, és pont ezért nem is írnak róla nagyon... Igyekszem megkönnyíteni azok dolgát, akik valamiféle infót keresnek mondjuk egy horrorfilmmel kapcsolatban, de vagy nem találnának semmit róla, mert szinte senki sem látta, vagy nem magyarul van az írás... Meg persze az is benne van, hogy ha már filmekről írok, inkább olyanokról, amikről eddig nem írtak igazán, hiszen tudom, hogy nem valami high-tech a stílusom, és ha valaki elolvasná egy bejegyzésemet, akkor inkább a tartalma érdekelné, egy olyan filmről, amiről máshol nem talált semmit (ez hasonlít az előzőhöz, de mégsem ugyan azt írtam...). A harmadik ok meg az egóm növelése, de ezt most hagyjuk...
Az egy év során a blog kinézetre és tartalmilag is sokat változott, és ha úgy látom alakítok még rajta... Nagyjából kezdek rájönni, hogyan lehet jó ismertetőket írni, bár még messze vagyok attól, hogy témától függetlenül bárki számára jó legyen olvasni a blogot... majd egyszer odáig is eljutok.
Nem tudom, hogy mennyire vannak rendszeres olvasóim, mert eddig van 2 követőm, és egy ember, aki többször is írt már megjegyzést, nekik hálás vagyok, de igazán fogalmam sincs, hogy mit gondolnak az emberek a Predatorcake-ről... szal ha valakinek valamelyik bejegyzést olvasva valami eszébe jut, amit megosztana, nyugodtan tegye meg, mert a visszajelzés baromi fontos... Erről korábban nagyon sokat írtam, túl sokat, de jobb, ha nem emlegetem annyit, mert az olvasóknak elegük lesz belőle... annyit tudok, hogy jönnek, és olvassák amit írok, egy nap akár húszan is, ami elég jó ahhoz képest, hogy az első hónapokban én voltam az egyetlen olvasóm szinte...
Már fél tizenkettő van (a bejegyzés ideje azt mutatja mindig, amikor elkezdem írni..), úgyhogy abbahagyom... Tehát egy éve megy a blog, és többé-kevésbé rendesen... (inkább kevésbé, de egy ilyen link embertől mit én, már ez is nagy dolog...)
Az ajándék holnapra marad, amúgy csak annyi, hogy pár hétig minden nap jön egy Noboru Iguchi/Yoshihiro Nishimura/Naoyuki Tomomatsu film (meg a többi ilyesmi kategóriás), ha valaki nem tudja, hogy kik ők, segít a Google, holnap mindent elmagyarázok, addig el lehet dönteni, hogy érdekel-e valakit a dolog :D...
2011. május 14., szombat
Anime: Yondemasu yo, Azazel san. - 1. rész
Na tessék, egy újabb anime, miután mondtam, hogy nem akarok annyi animéről írni... filmekről akarok írni! Csak ami jó, amellett nem könnyű szó nélkül elmenni... tehát ez is fölkerül, még úgy is, hogy a többivel is van lemaradásom... 12 perces egy rész... szerencsére, ugyanis ha hosszabb lenne, talán nem bírná az emberek agya, és mindenkié egymás után robbanna szét a hihetetlen mennyiségű abszurd, beteges baromságtól... legalábbis szerintem. Ezek után szörnyű bűn lenne eltitkolni ezt az animét erről a blogról! Kicsivel lejjebb (főleg a képeken látszik, hogy mire gondolok...) ti is megbizonyosodhattok róla, hogy itt a helye ennek a szutyoknak...
Éééés, sok-sok pofázás következik (nyugi, holnap még több jön :P):
Ma részt vettem a Mammut II-ben megszervezett buborékfújó flash mobban, volt ott egy rakás gyerek, bohócdoktorok, meg meglepődött vásárlók... és sikerült otthon felejtenem a fényképezőgépem... pedig jó lett volna.
Hazafelé menet betértem apámmal egy teljesen hétköznapi angol turkálóba, hogy az nézzen magának kabátot... én addig céltalanul bolyongtam az épületben, amíg el nem jutottam egy asztalig, ahova ki volt rakva egy csomó cucc, amit valszeg a ruhákkal együtt hoztak... Ééés hoppá, így került hozzám ma 2 horror DVD, ami 2-2 filmet tartalmaz (Carnival of souls, Don't look in the basement, The dead one, Silent night bloody night), a DVD-ket kissé le kellet tisztítani de igazán csak a tok néz ki nyúzottan, amúgy a négy filmért összesen 600 forintot hagytam ott, és még beszereztem a There is no darkness c. katonai/sci-fi könyvet (persze angolul, de még nem sok mindent tudok róla, majd nyilatkozom, ha elolvastam, 400 ft volt) Joe Haldeman/Jack C. Haldeman II -től...
Ezekről majd bővebben írni fogok valamikor... A turkáló helyét pontosan nem tudom, de a Moszkva térnél van, a Mc Donald's és a Burger King között, könnyű felismerni... néha érdemes lehet benézni, hátha valami érdekes dolog kerül oda, mostanában nem ajánlom, hogy bárki megnézze mivel elvittem a 3 megvételre legérdemesebb dolgot az üzletből (mellesleg a könyvek angolul vannak, és a filmeknél sincs magyar felirat, miután mind Angliából érkezik)... Ja, és ha valaki szörnyen kíváncsi lenne rá, az apán nem talált kedvére való öltözéket.
Yondemasu yo, Azazel-san.
1. rész
Sakuma, részmunkaidős csaj, aki egy Akubate nevű detektívnél alkalmazott...
Akubate igazából egy démon detektív, aki démonokat idéz meg a munkájához... és nincs szemöldöke!
Megidézi Azazelt, aki leginkább egy kövér, kos alsótestű oroszlánra hasonlít, és a masszív perverzióból nyeri energiáját (specialitása a szexuális zaklatás...)
Ezúttal egy asszony keresi fel őket, hogy véget vessenek férje afférjának, de Azazel enyhén szólva alkalmatlan az ilyen komolyabb feladatokhoz...
----------------------------------------
Nemtom, ki hogy van vele, de én animék terén a spontán baromságokra mindig vevő vagyok... Egyszerűen irtó jól tudnak sikerült, és ez alól a Yaas sem kivétel (rövidítettem... hülyén néz ki.). A grafika nagyon szép, aprólékos, remélem, hogy ilyen marad, és akkor szinte tökéletes anime az epizodikus vígjáték/természetfeletti/abszurd hülyeség kategóriában... az 1. rész alapján... de még bárhogy alakulhatnak a dolgok.
Most azt hiszem a 6. résznél tartanak, úgyhogy feltehetőleg lesz, amikor több részről fogok írni egyszerre, hogy beérjem az adást...
Éééés, sok-sok pofázás következik (nyugi, holnap még több jön :P):
Ma részt vettem a Mammut II-ben megszervezett buborékfújó flash mobban, volt ott egy rakás gyerek, bohócdoktorok, meg meglepődött vásárlók... és sikerült otthon felejtenem a fényképezőgépem... pedig jó lett volna.
Hazafelé menet betértem apámmal egy teljesen hétköznapi angol turkálóba, hogy az nézzen magának kabátot... én addig céltalanul bolyongtam az épületben, amíg el nem jutottam egy asztalig, ahova ki volt rakva egy csomó cucc, amit valszeg a ruhákkal együtt hoztak... Ééés hoppá, így került hozzám ma 2 horror DVD, ami 2-2 filmet tartalmaz (Carnival of souls, Don't look in the basement, The dead one, Silent night bloody night), a DVD-ket kissé le kellet tisztítani de igazán csak a tok néz ki nyúzottan, amúgy a négy filmért összesen 600 forintot hagytam ott, és még beszereztem a There is no darkness c. katonai/sci-fi könyvet (persze angolul, de még nem sok mindent tudok róla, majd nyilatkozom, ha elolvastam, 400 ft volt) Joe Haldeman/Jack C. Haldeman II -től...
Ezekről majd bővebben írni fogok valamikor... A turkáló helyét pontosan nem tudom, de a Moszkva térnél van, a Mc Donald's és a Burger King között, könnyű felismerni... néha érdemes lehet benézni, hátha valami érdekes dolog kerül oda, mostanában nem ajánlom, hogy bárki megnézze mivel elvittem a 3 megvételre legérdemesebb dolgot az üzletből (mellesleg a könyvek angolul vannak, és a filmeknél sincs magyar felirat, miután mind Angliából érkezik)... Ja, és ha valaki szörnyen kíváncsi lenne rá, az apán nem talált kedvére való öltözéket.
Yondemasu yo, Azazel-san.
1. rész
Sakuma, részmunkaidős csaj, aki egy Akubate nevű detektívnél alkalmazott...
Akubate igazából egy démon detektív, aki démonokat idéz meg a munkájához... és nincs szemöldöke!
Megidézi Azazelt, aki leginkább egy kövér, kos alsótestű oroszlánra hasonlít, és a masszív perverzióból nyeri energiáját (specialitása a szexuális zaklatás...)
Ezúttal egy asszony keresi fel őket, hogy véget vessenek férje afférjának, de Azazel enyhén szólva alkalmatlan az ilyen komolyabb feladatokhoz...
----------------------------------------
Nemtom, ki hogy van vele, de én animék terén a spontán baromságokra mindig vevő vagyok... Egyszerűen irtó jól tudnak sikerült, és ez alól a Yaas sem kivétel (rövidítettem... hülyén néz ki.). A grafika nagyon szép, aprólékos, remélem, hogy ilyen marad, és akkor szinte tökéletes anime az epizodikus vígjáték/természetfeletti/abszurd hülyeség kategóriában... az 1. rész alapján... de még bárhogy alakulhatnak a dolgok.
Most azt hiszem a 6. résznél tartanak, úgyhogy feltehetőleg lesz, amikor több részről fogok írni egyszerre, hogy beérjem az adást...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)