Újévi formalitások

Szal eredetileg csak úgy diszkréten megemlítettem volna a következő ismertető végén, hogy buék meg hasonlók, de mivel az ismertető még csak papíron van meg (anyámnál írtam karácsonykor ahelyett, hogy Babe-t (vagy mi... az a malacos beszélőállatos film...) néztem volna a húgommal, és emiatt le is cseszett a gyerek...mindegy.) és be kéne gépelnem, de ahhoz most túl lusta és elfoglalt vok(ez úgy hangzik, mintha olyan fontos ember lennék...). Nálunk lesz a szilveszteri hepaj, és emiatt ma mindenki hű-de-hasznoskodik (apám süt-főz, én takarítok, a nővérem meg nincs itthon). Éééés, még van 8 óra hátra az évből!!! (ééés, pont most hallottam kintről valami robbanásszerűséget, mintha egy tűzijáték rakéta idő előtt sült volna el, és ezt egy fickó ordítása kísérte... hmmm... érdekes...)

Persze utoljára a bejegyzés lényege:
Mindenkinek legyen jobb a következő éve, mint az idei volt! (Kivéve annak, aki azt akarja, hogy a jövő éve rosszabb legyen...)

Ui.: Tessék Thievery corporationt hallgatni, mert az egy jó dolog!
Az ismertető holnap délután lesz fönt... valszeg.

Horror/seinen mangák #1

Ez a 100. bejegyzés(éljen, hurrá, meg minden!!!)...

Ööö... akkor most jön valami magyarázatféleség arra, hogy milyen is az a seinen manga: Fiatal férfiaknak szól (de amúgy persze bárki olvashatja), témájában olyan dolgok vannak, amik őket érdekelhetik, ált. a főszereplő is hasonlít a célcsoportra, olyasmi, mint a shounen (ami meg fiúknak szól, és olyan a témája, ami a kölyköket érdekelheti abban a korban, ált. a verekedős/harcolós mangák oda sorolhatóak (Naruto)), csak ez érettebb verzió. A szereplők személyisége és a téma is rendesen kidolgozott, a rajzolás sem annyira gyerekes, a poénok is morbidabbak, előfordul erősebb szexuális tartalom is, meg erőszakosabb is... talán, de persze ez mangánként változik, én meg próbáltam egy általános meghatározást adni... lehet olyan seinen mangát is találni, ami teljesen elüt az eddig felsorolt dolgoktól.

Én általában a horror (ezt nem kell magyaráznom, hogy miért) és a seinen (a komplex történetek, meg a hangulat miatt) műfajokban szoktam választani, egy időre leálltam a mangaolvasással, de most megint szokásommá vált, úgyhogy egy párat bemutatok, amik szerintem elég jók.
Még sok ilyen mangás bejegyzés lesz, mert ez csak egy töredéke azoknak a remek mangáknak amik eddig készültek...

A Manga Fox (angol) nevű oldalon szinte minden fönt van, magyarul nem nagyon olvasok, mert így szoktam meg, ráadásul amikor elkezdtem mangákat olvasni, a többséget még nem is fordították akkor magyarra, most nemtom, hogy mi a helyzet, mert nem nézem... szóval a linkek is a Manga Foxra mutatnak, a borító képek is onnan vannak, és az összes manga kép, de a linket majd úgyis kirakom a képekhez. Elvileg ha valaki rákattint a képre, az átirányít arra a részre, ahol az a kép van a fejezeten belül... a cím meg a manga oldalához vezet, ott lehet választani, hogy melyik fejezetet akarod olvasni, általában van valami figyelmeztetés egy piros négyzetben, hogy amit olvasni akarsz, abban lehet nem gyerekeknek való tartalom, ha rákattintasz az ottani szövegre, megjelenik a fejezetek listája... de nem minden mangához rakták oda...

És ami még fontos: jobbról balra kell olvasni a mangákat, azaz a paneleket és a szövegbuborékokat is úgy kell nézni, hogy mindig a jobb oldali legyen az első, és onnan haladva balra a következő... ööö... a lényeg annyi, hogy úgy kell olvasni, mint egy átlagos európai képregényt, csak az irányt kell megfordítani...




Cím: Ibitsu
Mangaka: Ryou Haruka
Műfaj: horror, seinen
Hossz: 2 kötet (a manga és a fordítás is befejezve)

Az egész egy városi legendával kezdődik, miszerint egy fura lolita (azok a rokokó/barokk fodros-csipkés cuccba öltözött csajok) megkérdez egy srácot az utcáról, hogy akar-e húgot, és ha a srác azt mondja, hogy nem, a csaj szimplán kinyírja őt, de ha azt mondja, hogy van már, a loli átveszi a húg helyét, és a srácnak csúnya, szenvedéssel teli halála lesz... Ezen kívül van még két egyfejezetes melléktörténet (amúgy sztem az első kötet végi extra ijesztőbb volt, mint a fő történet)


...................................................................................


Cím: Himizu
Mangaka: Furuya Minoru
Műfaj: seinen, dráma, pszichológiai, vígjáték,
Hossz: a mangafoxon lefordítva a 2. kötetig van, a fordítócsapat úgy tűnik, hogy már nem műxik, remélhetőleg mások majd átveszik és folytatják, van rá esély... a manga maga 4 kötetes, és befejezett.

Egyszerű alaphelyzet: a főszereplő a lehető legsemmilyenebb, nyugodt, békés, átlagos életet akar élni, ennek érdekében oda is figyel arra, hogy távol tartsa magától a sorsfordító eseményeket. A szülei lelépnek, ő meg éli a maga életét, próbálja túlélni a sok hülyeséget, ami történik körülötte, és ott vannak persze az elcseszett haverjai, akik szintén igyekeznek életképesek maradni a maguk módján, közben meg a főszereplő azon van, hogy azt higgye, mindez teljesen átlagos, még akkor is, amikor már nem bírja irányítani a dolgokat, és minden egyre kevésbé lesz átlagos....
Talán az egyik legsötétebb hangulatú manga, amit valaha olvastam, nagyon kegyetlen, és tele van olyan poénokkal, amiken az ember igazából nem is röhögne, de minden annyira elcseszett és abszurd, hogy az már vicces...
A szereplők mimikája eltúlzott, de a rajzolás baromi jó.


..................................................................................


Cím: Zashiki onna
Mangaka: Mochizuki Minetaro
Műfaj: horror, seinen
Hossz: 1 kötetes (a manga és a fordítás is befejezett)

Egy srác az éjjel kimegy megnézni, hogy ki dörömböl a szomszéd ajtaján ilyenkor. Egy legalább kér méter magas, hosszú fekete hajú nő az, aki miután nem tudta elérni a szomszédot, zaklatni kezdi a srácot. Először telefonon hívogatja, majd megszerzi a lakáskulcsot...
A legijesztőbb az egészben az, hogy a nő bár elég ronda, de nem olyan természetellenesen durván, csak szimplán hétköznapian ronda. De komplett őrült, és képtelenség leállítani őt, ha valaki leüti, az rögtön fölkel és visszatámad... elég kiszámíthatatlan és furcsa a viselkedése.
Azt hiszem, ez az egyik legijesztőbb horrormanga...

..............................................................................

Cím: Franken Fran
Mangaka: Kigitsu Katsuhisa
Műfaj: horror, sci-fi, seinen, ecchi(enyhe pucérkodás van benne), vígjáték, dráma, pszichológiai
Hossz: a fordítás és a manga is a 6. kötetnél tart, még mindkettő megy.

Egy frankestein szörnye kinézetűre összefoltozott csaj, Fran, mindenféle fura operációt végez, hogy teljesítse a különböző emberek kérését, és általában vagy rosszul sülnek el a dolgok, és emiatt totális katasztrófa lesz, vagy valami bizarr megoldást találnak, hogy megoldják a problémát...
Baromi véres, szinte minden fejezet bővelkedik levágott testrészekben vagy belsőszervekben, ami még egy doktoros mangához is sok...
Ez az egyik legfurább manga a kedvenceim közül... nagyon eredeti, és még vicces is... de tényleg!



...........................................................................

















Cím: Mirai nikki
Mangaka: Esuno Sakae
Műfaj: horror, pszichológiai seinen, akció, dráma, természetfeletti, tragédia
Hossz: 12 kötet (a fordítás és a manga is befejezett)

A főszereplő egy igencsak zárkózott kölyök, aki a telefonján vezet naplót, és egy képzeletbeli világban a helyi isten jó barátja. Az isten kitalál egy játékot, aminek a végén a győztes lesz az új isten.
A játék lényege annyi, hogy van néhány ember, akik a naplójuk segítségével valamilyen tudásra tesznek szert (pl a főszereplőnek a vele kapcsolatos közeli jövőt mutatja, egy másik gyereknek menekülési útvonalakat, egy kiscsajnak beszámolót tart, hogy éppen mit csinál a főszereplő srác...). A naplójuk segítségével el kell pusztítani az ellenfelüket úgy, hogy tönkre kell tenni az illető naplóját, vagy ki kell nyírni azt(de tulképp mindkét esetben meghal a játékos...)
A főszereplő segítője az a csaj, akinek a srác napjait írja le a naplója, és enyhén szólva nem komplett, bárkit egy pillanat alatt kinyír, hogy eltávolítsa az akadályokat, és megvédje a srácot.
Elég érdekes, bonyolult története van, nem valami kiszámítható, és jó kis akciójelenetek vannak benne.



................................................................................

Cím: I am a Hero
Mangaka: Hanazawa Kengo
Műfaj: horror, seinen, dráma, pszichológiai, vígjáték, hétköznapi
Hossz: a fordítással a 3. kötetnél tartanak, amúgy a manga az 5. kötetnél, de még folytatják...

A főszereplő egy mangaka asszisztens, aki elég szerencsétlen, ráadásul a mangáit is folyton visszaküldik a kiadók. A nője még mindig az exét emlegeti, mert az sokkal sikeresebb, a fickó meg már kezdi elfogadni, hogy ő maga csak egy mellékszereplője a saját életének...
SPOILER:(feketével írtam, hogy még véletlenül se tudja az elolvasni, aki nem akarja... ha el akarod olvasni, jelöld ki a szöveg helyét...)
Ez akkor változik meg, amikor valami fura betegség hatására az egész várost ellepik a zombik, és küzdenie kell a túlélésért, bár a fickó világszemlélete miatt még a zombitámadás is hétköznapinak tűnik...
Helyenként elég vicces tud lenni, ahol meg félelmetesre akarták csinálni, ott meg elég félelmetes...
A főszereplő személyisége érdekes, és bár az első pár fejezet unalmasra sikeredett, a fordulat után már olyan izgalmas, hogy az ember elkezdi olvasni, és pillanatok alatt végez is az újonnan lefordított fejezetekkel...

5 igazán ijesztő/zavaró klip

Ez valami top 5 szerűség lenne, csak annyi a probléma, hogy amikor kitalálom, hogy melyik legyen az első és az utolsó, a köztes dolgokat már nem tudom elrendezni, úgyhogy ezzel most is bajban voltam... mindegy. Amúgy csak jelenlegi top 5, mert ezek jutottak eszembe, biztos van ezeknél is durvább, azokat majd máskor fogom megírni... ja, és szándékosan nem olyan együtteseket választottam, amiknek általában zavaró klipjeik vannak (pl. Tool...), mert az túl egyértelmű lenne (na jó, kivéve az elsőt, de az tényleg megérdemli a helyét...)

(Még jönni fog egy másik nem filmes bejegyzés, és utána visszatérek az ismertetőkhöz... miután most szünetem van, ahogy vége a karácsonyi káosznak belekezdek néhány projektbe, még mindig az általatok választott opciók keretein belül... amúgy nemtom, hogy meddig fogok még olyan filmekről írni... valszeg amíg ki nem fogyok az ötletekből...)

Ha bírtok egy együttest, a legkönnyebben úgy támogathatjátok őket, ha megveszitek a CD-jüket/számaikat (bár valszeg ezt mindenki tudja, csak emlékeztetőileg írtam meg...)

5) Radiohead: There there

Ezt a klipet 11-12 éves koromban láttam az MTV-n (nem a magyar, hanem a music), és akkor baromira megijedtem tőle, de attól még bírtam, úgyhogy utána néztem, és azóta ismerem a Radioheadet, ha csak egy kedvenc együttest lehetne megneveznem valahol, akkor ez lenne az.


4) The Horrors: Sheena is a parasite

Először rádióban hallottam az együttes felől, ami nagy szerencse, mert visongó tinilányok sírják magukat álomba a tagok fényképeivel kiragasztott falú szobájukban, nekem meg akkor ugyebár fogalmam sem volt, hogy hogy néznek ki vagy egyáltalán hány évesek az együttes tagjai, csak annyit tudtam, hogy jó zenét csinálnak. A klip meg... akárhányszor megnézem, megkérdezem magamtól, hogy ez most mi a szar volt...


3) Soundgarden: Black hole sun

Ez is egy olyan együttes, amit még gyerekkoromban ismertem meg, bár ezt nem hallgatom annyit, minden esetre ez a klip még mindig fura...


2) The Mars Volta: Aberinkula

Hát, ehhez nincs mit hozzáfűznöm... remek együttes, agycsesző klip.


1) Aphex Twin: Come to daddy

Ezt a klipet egyszer sikerült végignéznem, akkor, amikor kitaláltam, hogy megcsinálom ezt a listát. Amúgy nem hallgatok tőle túl sokat, csak 1 lemezt ( Selected ambient works 85-92 ), nem szeretem ezt a műfajt, de ha jól csinálják, rendben van... Ez a szám sem jön be igazán, de a klip sztem sokaknak okozott rémálmot...


Szórakoztató és érdekes karácsonyt mindenkinek!
(ilyet valszeg még úgysem kívánt senki...)

Dolgok, amikkel inkább ne ajándékozd meg nőnemű családtagod/ismerősöd/barátod... meg egyebek

Az ijesztő reklámokban az a legjobb, hogy a készítők azt hiszik, hogy barátságos és vevőcsalogató a hirdetés... a néző meg kiakad rajta, és az áru közelébe sem fog menni XD...

Ha már úgyis mingyá' karácsony (még 5 nap, és jön az ajándékáradat...) itt van néhány régi játékreklám, olyan játékokról, amiktől a kölyöknek garantált rémálmai lesznek...




(Az egyik kedvenc... ki nem akar megállás nélkül-őrülten röhögő-dülöngélő-babát?)


Éééés, persze a fiúknak játék géppisztoly a Matteltől...


-----------------------------------
Ezek meg csak szimplán ijesztőek/zavaróak...

Kinder tojás


Tabasco, meg az éneklő pepperónik...


Korai McDonald's reklám...


---------------------------------
Ezt meg nem lenne szükséges megírnom, de ha már youtube, íme 2 dal, mert lecseréltem a csengőhangom a telefonomon (masszív darab, már vagy 4-5 éve megvan, és csak néha hülyül meg...)
2 évig volt ez a csengőhangom, amúgy Ichi the killer soundtrack, és Kakiharának is ez a csenőhangja a filmben...


Ez meg az új, mer' a Rosemary gyermeke jó film...(nem mintha az I.t.k. nem lenne az...)

Suay laak sai/Sick nurses

Év: 2007
Ország: Thaiföld
Műfaj: horror, gore
Rendezők: Thodsapol Siriwiwat, Piraphan Laoyont
Szereplők: Wichan Jarujinda, Chon Wachananon, Chidjan Rujiphun

A történet:
Egy babona szerint a halott, halála után 7 nappal visszatér szeretteiért...

Tawan egyike a Dr. Taa-t segítő dögös nővéreknek, akik mind a doki figyelmére áhítoznak. Egyik nap a nővérek közösen kinyírják Tawant, majd a doki eladja a hullát egy szervkereskedőnek...
Azonban egy kis probléma lépett fel, és a kereskedő nem tud időben elmenni a holttestért, így az még náluk marad egy darabig. A hetedik nap éjjelén a nővérek a szokásos gyerekes hülyeségeikkel, és egymás cukkolásával töltik az idejüket, de a régi-jó-barátnőjük látogatót tesz náluk, és vége szakad a mókának...

Személyes vélemény:
Fura egy film ez... Sok klisét használ fel (hosszú fekete haj, a liftes-tükrös jelenet, a biztonsági kamerás jelenet, stb...) de azokat újszerűen tudja bemutatni.
Nagyon bugyutának tűnik (legtöbbször az is), de ez felfogható egyfajta társadalomkritikának (már ha valaki úgy akarja felfogni..), a nővérek elkényeztetett, hülye tinikként viselkednek, az egyik folyton zabál, aztán hánytatja magát, hogy vékony maradjon, a másik folyton a külsejével foglalkozik, papírékszereket ragaszt magára, a narcisztikus ikerpár egymást dicséri és csókolgatja, és így tovább, közben nem is törődnek túl sokat másokkal.
2007-ig a kb. 10 éven belül készült japán horrorfilmek erős hatását lehet felfedezni a látványban, a szereplők viselkedésében, és a hangulatban. (De igazából tudja a fene... az is lehet, hogy a rendezőt nem is befolyásolták a japán horrorfilmek, csak ilyen lett, és kész... az is lehet, hogy valami újítást akart a thai horrorban... minden esetre a hasonlóság szembetűnő, ráadásul az egyik jelenet Takashi Miike Gozu c. filmjében lévő jelenetre hajaz, de hát ilyen volt már más filmben is... Ja, és ha már a hajnál tartok, az Exte-t (már korábban írtam róla) is meg kell említeni, ami nem csak ugyanebben az évben készült, de talán ugyan azt a gonosz hajat használták fel, hogy eltegye láb alól az embereket...vagy nem. Egyéntől függő, hogy ki mit akar belelátni egyes alkotásokba...)
Tehát a látvány élénk, erős színekkel teli, érdekes kameraállásokat használtak, a környezetre és a díszletekre nagy hangsúlyt fektettek, a szereplők viselkedése harsány, színpadias, néha irracionális (és ugyebár a nővérek baromi gyerekesek...), a hangulata pedig... leginkább úgy tudnám jellemezni, mintha valami fura álom lenne, egymás után jönnek a wtf jelenetek, de valahogy az egész teljesen összeillik, és rendben van.
Minden esetre nekem személy szerint bejött, mert bírom az ilyen abszurd és fura dolgokat, de vannak olyanok, akiknek ez már sok, kétség kívül a szereplők többsége nagyon ostoba, és a csajok idegesítően tudnak vinnyogni (de hála a hangerőszabályzónak, ezen lehet segíteni...), de ha nem is akarja valaki azt mondani a filmre, hogy képes valamilyen értelmesnek mondható dolgot közvetíteni, legalább nagyon is szórakoztató. Sok minden van benne, hogy elnyerje a nézők figyelmét, így mindenki talál kedvére való jeleneteket... akik a gore miatt nézik, azoknak sok-sok érdekes halálnem és vér jut, akik valami furát akarnak, azok is megkapják (nem hiszem, hogy bárki is idő előtt ki tudná találni a film végét...), meg akadnak csajok is hiányos öltözetben ( azé' ez nem úgy értendő, hogy nincs rajtuk ruha, csak annyi jelent, hogy kevés...), és kétségkívül nagyon szórakoztató, nem fog elaludni rajta az ember, úgyhogy ezzel a filmmel nem hiszem hogy annyira rosszul lehet járni... Ok, az ne nézze meg, aki borsót hány az ehhez hasonló filmektől, vagy az erre a filmre jellemző dolgoktól (mondjuk az valszeg a tanácsomtól függetlenül kikerülné ezt az alkotást)...

Leák/Mystics in Bali

Év: 1981
Ország: Indonézia
Műfaj: horror, fantasy
Rendező: H. Tjut Djalil
Szereplők: Ilona Agathe Bastian, Yos Santo, Sofia W. D.

A történet:
A főszereplő csaj a fekete mágia iránt érdeklődik, és az egyik ismerősével el is mennek egy leák mágikus szertartásra. Cathyre akkora hatással voltak az ott látottak, hogy elhatározta, ő is ki akarja tanulni a leák mágiát. Mahendra figyelmezteti a csajt, hogy megjárhatja ezzel a tudással, de Cathy erősködik, és pár nappal később már le is egyeztetik a tanfolyamot egy boszorkánnyal. Egyezséget kötnek, a lány eltanulja a leák fortélyait (bármilyen alakot föl tud venni, ugyanolyan rondán tud röhögni, mint a banya, és a testét elhagyva akár egy repülő fej is lehet, ami maga után húzza a belső szerveit...), de a fekete mágia mindig rosszul sül el, és ez most sincs másképp...

Személyes vélemény:
Valamiért vagyok olyan szerencsés, és általában jó filmeket fogok ki megnézésre, azért persze becsúsznak gyengébbek is, de hát ez van... Nem ismerem eléggé az indonéz filmeket, úgyhogy nem nagyon tudom megállapítani, hogy abban a korban mennyire számított jónak náluk ez a film, annyit tudok, hogy ez itt és most nekem nem jött be...
A szöveg fájdalmasan gyenge és erőltetett volt, a Cathy és Mahendra egymással folytatott párbeszédei voltak a legrosszabbak, egyrészt mert nem illett a sok szentimentális, csöpögős áradozás az adott helyzetekhez, másrészt fárasztó volt. Mondanom sem kell, hogy a színészek sem voltak valami profik (bár láttam rosszabbat, ez még nem volt annyira vészes...).
A folyamatosan jelenlévő zene olyan, mint amilyeneket általában csináltak a 80-as évekbeli filmekhez, nem túl feltűnő, de amikor az ember észreveszi, akkor zavaróvá válhat...
A speciális effektekre, meg úgy a látványra összességében azt lehet mondani, hogy vicces volt, ami tök jó lett volna, ha tényleg viccesnek szánták volna a készítők... de ha jól sejtem, akkor komolyan gondolták ezt, ami nem jó jel... Amúgy ez volt az egyik legnagyobb problémám a filmmel, hogy nem tudtam, hogy milyen reakciót akartak kiváltani a készítők a nézőből...
Összegezve: ezt a filmet nem éppen nekem találták ki, de attól még más lehet, hogy hatalmas értékeket fedez fel benne... én csak egy repülő, vérszívó fejet találtam, ami elég cool volt, de sajna ez még nem menti meg a filmet...

(Trailert nem találtam)

Weiduoliya yi hao/Dream home

Év: 2010
Ország: Kína (Hongkong)
Műfaj: horror, dráma, gore
Rendező: Ho-Cheung Pang
Szereplők: Josie Ho, Eason Chan, Chui Sin Keung Norman, Paw Hee Ching

A történet:
Hongkongban a megélhetés igencsak nehéz, a lakásárak olyan magasak, hogy egy átlag polgár csak akkor tudja megfizetni, ha a fél életét spórolással tölti... a tengerpartkörnyéki luxuslakásokról pedig csak álmodhat.

Cheung Lai Seung egy bank telefonos ügyfélszolgálatában naphosszat telefonál, kuncsaftokat toboroz. Miután végighallgatta a felhívott emberektől a sok anyázást és lecseszést amiért rabolja az idejüket, elmegy a másik munkahelyére, hogy ott tovább dolgozzon bolti eladóként.
A túlhajszolt napjai közt az egyetlen kikapcsolódás, amikor a szeretőjével van, aki mellesleg családos ember, szóval találkoznak valahol, elmennek egy hotelbe, majd mikor végeztek, mindenki megy a maga dolgára.
Cheung szeme előtt egy cél lebeg: megszerezni a gyerekkora óta vágyott lakást tengerparti kilátással. Ha nem megy egyenesen és tisztességesen, akkor majd ravaszul és erőszakosan...

Személyes vélemény:
Hónapok óta vártam ezt a filmet, és amikor végre eljutottam odáig, hogy megnézhessem, teljesen elbizonytalanodtam, mert ha valamiről annyit szokták bizonygatni, hogy milyen brutális, általában a végén kiderül, hogy semmi extra... Amikor jöttek a hírek, hogy "hűűű, CATIII-as lesz, meg minden", akkor utána néztem, hogy vajon milyen filmek is kapnak Hk-ban hármas kategóriát... volt közte Szex és New York, meg hasonlók, úgyhogy annyira nem hatott meg a hír, majd megnéztem a trailert, és nyugtáztam magamban, hogy ez igen gyenge lesz (pedig tudom, hogy a kínaiak tudnak ám jó filmeket csinálni)...
Aztán egyik nap csak úgy leültem megnézni, szimplán a kíváncsiság hajtott, nem vártam el tőle túl sokat.
...El telt az első pár perc, és teljesen fejbe vágott a főszereplő tiszta kegyetlensége, ahogyan kivégzi az embereket... nincs semmilyen érzelemmel áldozatai iránt, igazából semmi problémája azokkal az emberekkel, csak szimplán útban vannak neki. Szinte mindenki, aki ebben a filmben meghal, bemutatja a lehető legrosszabb, legdurvább halálmódokat, ahogyan a néző biztosan nem akarna meghalni. Ebből következik, hogy gore-ban rendesen bővelkedik is a film( néhány nyaki artériás vágás, egy belezés, kettő fojtás, sok-sok csonkolás, stb...), igényesen, realisztikusan ábrázolnak, mindent mutatnak a képen, nem csináltak olyat, hogy "jajj, ez már túl durva lesz, mutassuk inkább csak a gyilkos arcát, miközben öl". Amúgy a halálnemek nem csak ötletesek voltak, néha sikerült az alkotóknak egy kis fekete humort is belevinniük, ami olyan abszurd helyzetekben jön elő, hogy a néző tényleg elneveti magát.
A véres, durva jeleneteket nyugisabb, hétköznapibbak váltják nincs sok párhuzam köztük. Az elején furcsálltam ezt a váltakozást, de a végére kiderül, hogy mit akartak ezzel a készítők, ami nagyon tetszett, mert egy rendesen lezárt, kerek filmet kapunk, nincsen olyan, hogy a végén feleslegesen nyújtanak, mintha a rendező nem tudná, hogy mikor fejezze be. Van egy cél a végén, ahová az egész tart, és amikor odaér, vége. Amúgy, ha valaki nem látta még ezt a filmet, de megnézné, akkor azt tanácsolom neki, hogy figyeljen a váltásokkor megjelenő dátumokra és időkre, és akkor jobban fogja érteni...
A képi világ nagyon szép, rendesen megkomponált, már-már művészi néhol. A színészek játéka kifogástalan volt, főleg, hogy néhány szereplőnek elég szar dolgokat kellett végigcsinálniuk, de kiemelném Josie Ho-t, aki Cheungot játszotta, méghozzá úgy, hogy annak ellenére, hogy a csaj nyilvánvalóan egy szemét pszichopata, belőlem szimpátiát váltott ki az igyekezete... Ahogyan egy kis ember küzd a nagy álmaiért, úgy, hogy azon kívül már semmi mást nem lát, mindent föláldozik azért, hogy valóra váljon. Beleőrül, és bakker nagyon is igaza van... úgy értem nem abban, hogy mindenkit kinyírt, hanem abban, hogy végig egy olyan célért küzdött, ami végül is nem valami elérhetetlen, hatalmas dolog, csak egy lakás, jó kilátással, és mindig valami közbejött, hogy ne tudja ezt megszerezni, ráadásul olyan dolgok, amikről nem is ő tehet... és végül bekattant.
Végeredményben most nagyban átkozom magam, amiért ennyit vártam a film megnézésével, és nem azért gondolom, hogy jó lett, mert azt hittem, hogy rossz lesz, hanem azért, mert az apró részletekből úgy áll össze az egész, hogy azt tanítani kéne. Megvan benne a legtöbb dolog, amit szeretek egy filmben, van benne vér, darabolás és hasonlók rendesen, megfelelő a stílus és a hangulat, ötletes, szórakoztató (az abszurd poénokért külön elismerésem), értelmes.
Ez a film az idei év egyik kiemelkedő (vagy talán legjobb...) alkotása lett, és tényleg CATIII tartalommal...

Á meia-noite levarei sua alma/At midnight I'll take your soul

Év: 1964
Ország: Brazília
Műfaj: horror, természetfeletti
Rendező: José Mojica Marins
Szereplők: José Mojica Marins, Valéria Vasquez, Nivaldo Lima, Magda Mei, Ilídio Martins Simones

A történet:
Főszereplőnk (Coffin Joe ,vagyis eredetileg Ze do Caixao, amit az amcsi névfordítók jelentésben átköltöttek...) szerint a létezés értelme a vér... de hogy tudja továbbvinni a vérvonalát, ha a feleség meddő?

Coffin Joe jól elvan temetkezési vállalkozóként a temetők idilljében, nagypénteken bárányhúst zabál, és amikor teheti, rettegésben tartja a körülötte lévőket, akik hisznek a hagyományokban...
Miután ennek a remek embernek nem tud gyereket szülni a felesége, nincs más megoldás, mint hogy el kell tenni láb alól az asszonyt, és keresni kell egy olyat, amelyik jobban funkcionál... mondjuk a legjobb barátja nőjét.
Egyik este elmennek hármasban a cigány jóshoz, hogy megtudják, mit tartogat számukra a jövő. A jós nem áltatja őket, mindegyiknek beszámol arról, hogy milyen csúfos véget fognak érni... Így is lesz, Joe által beteljesül a pár végzete, azonban minden még neki sem sikerülhet...

Személyes vélemény:
Érdekes időszak volt a horrorfilmek terén a 60-as évek, többek között azért is, mert ekkor egyengették ki az utat a következő egy-két évtizedben berobbanó gore-áradatnak (ami még mindig tart, és még jó sokáig tartani is fog. Ez egy tény, és kész :).)
Az ábrázolásban egyre bátrabbak, és bár még nem mondanám az akkori alkotásokat annyira durvának, de már jó nyomon haladnak... Ebben a filmben pl. volt szemkiszúrás, csonkolás, és mindent rendesen mutattak, a művért sem sajnálták ki az egyes jelenetekből... Ok, mondjuk ez a film egy eléggé más kultúrához tartozik, nem idealizálnak annyira, egy amcsi filmben több bátorság kelhetett ahhoz, hogy elhagyják a heroizált, sablonos főszereplőket...
Amúgy amit én mindig értékelek, az a férgek a hullákon. Az egy remek dolog. Egy kis apróság, de sokat javíthat a látványon, sokkal meggyőzőbbek lesznek a hullák, a néző számára visszataszítóbb lesz az egész... Ez a figyelmesség szép volt. A másik ilyen, ami nagyon tetszett, az Joe házában a falakból kiálló kézszobrok... nem tudom, hogy hány embernek tűnt fel, de szinte tele van velük a ház, (Joe még ruhafogasnak is használja az egyiket).
Az első brazil horrorfilmként emlegetik, ebből a szempontból nem kis dolog, hogy épphogy belekezdenek, máris megalkotnak egy kultikus horrorfigurát. Nagyon jól kitalált személyisége van Coffin Joenak, egyszerre lett cool és visszataszító, nem csoda, hogy kapott még néhány folytatást a történet...
A speciális effektek nem rosszak, de nem is nevezném csúcskategóriásnak őket, a készítők a rendelkezésükre álló költségvetésből kihozták, amit tudtak... a hullák ábrázolása elég jó lett, de például a baglyos riogatós rész megmosolyogtató volt, mondjuk még ez is belefér... A színészi játék nem mindig volt hiteles, vegyesre sikeredett, ami a körülményeket tekintve érthető, csoda, hogy elkészült a film, miután annyi viszontagsággal kellett megküzdenie a rendezőnek. Ennek az alkotásnak az elkészültét csak José Mojica Marins megszállottságának köszönhetjük, és köszönjük is.

(A trailer nem biztos, hogy eredeti, sok benne a spoiler, de amúgy nincs vele túl sok probléma...)

Ééééés, a szavazás eredménye...

Több mint egy hónapig lehetett választani különböző kategóriák közül, hogy milyen filmekről legyen ismertető a következő hetekben. (Amúgy bármikor jöhetnek olyan kérések, hogy pl.: "Hé, írjámá olyan filmről, amiben egy csaj a fejéhez illesztett levágott kezekből készült propellerrel repül!"... vagy szinte bármilyen javaslat jöhet, hogy milyen műfajú, nemzetiségű, témájú, stb. filmekről akartok olvasni. (Ja, és amit példaként írtam, olyan van, és hamarosan írni is fogok róla ;)))
Az eredmény számomra elég meglepő volt, ugyanis azt hittem, hogy már kezd elegük lenni az embereknek az ázsiai horrorismertetőkből (igyekszem valami egyensúlyt fönntartani a japán és az amcsi filmek között, de ez néha rendesen felborul...), és volt egy pár olyan opció, aminél szinte biztos voltam abban, hogy azokra jönni fog szavazat (pl. a gore, meg a parás, vagy a mostani filmek), erre meg azokat senki sem választotta... szóval sok infót kaptam az eredményből (persze ez még nem jelenti azt, hogy mostantól nem fogok olyan filmekről írni, amikre nem jött szavazat, csak akkor most pár hétig az általatok választott kategóriákból lesz ismertető...)

Egy-egy szavazat érkezett 3 különböző kategóriára, amik a következők:

• Legyenek szürreális, fura wtf filmek
• Legyenek az 50-es évek és a 90-es évek között készült horrorfilmek
• Bármilyen ázsiai horrorfilm

Lesznek olyan filmek, amik mindhárom kategóriát lefedik, lesznek olyanok, amik csak kettőt a felsoroltakból, meg lesz olyan is, ami csak az egyikbe illik...

Masters of horror 1.évad 2.rész: Dreams in the Witch-house

Ország: USA
Műfaj: fantasy, horror
Rendező: Stuart Gordon
Szereplők: Ezra Godden, Chelah Horsdal, Campbell Lane, Jay Brazeau

A történet:
Walter egy csöndes, nyugodt helyet keres, ahol a tanulásra koncentrálhat... Talál is egy öreg szállóban egy szobát, ráadásul a bérleti díj sem sok. A szoba kissé lerobbant, és néha patkányok randalíroznak az épületben, de a fickó még ezzel is megbarátkozik valahogy... De amikor baljós hangokat hall a fal mögül a sarokból, és egy emberarcú patkány dumál hozzá, Walter kezdi magát hülyének érezni, ráadásul ebben környezete is egyetért vele...

Személyes vélemény:
A vége felé van pár véresebb jelenet, de nem sorolnám attól még a horror műfajhoz a filmet... inkább valami fura fantasy-vígjáték mix horror elemekkel, de nem annak írtam, mert nem tudom biztosra, hogy milyen szándékkal csinálták az egyes jeleneteket... mondjuk, hogy horror-fantasy (ha már ez egy horrorfilm sorozat...). Ha vígjátéknak szánták, akkor az sikerült is nekik, szerintem a patkány, meg a Csillagkapuból kölcsönzött speciális effektek elég viccesek voltak, ha viszont komolyan gondolták ezt, hááát... akkor elcseszték.
Attól eltekintve, hogy ennyire idétlen lett, az előző filmmel ellentétben itt legalább sikerült a megfelelő hangulatot(, ebben az esetben misztikus/néha horrorisztikus) megteremteni.
Egy H.P. Lovecraft mű alapján dolgoztak a készítők, ami nem annyira különleges, rengeteg filmben dolgozták már fel az író munkáit. Annyi biztos, hogy azok közül nem ez a legrosszabb darab. Vannak hibái, de egészen okés volt, a néző elszórakozik rajta, tehát a célját végülis eléri...

(Amúgy a sorozat címe csalóka, mert több rendezőnél szerintem egy kicsit erős ez a "horror mestere" titulus, ok, van egy-két híresebb horrorfilmjük, de nem kifejezetten a legnagyobb horrorfilm rendezők, és úgy sejtem, nem az ehhez a sorozathoz készített filmjeikkel fogják megváltani a világot... Stuart Gordon esetében, Re-animator ide vagy oda, sajnos ez nem eléggé horror film.)

Masters of horror 1.évad 1.rész: Incident on and off a mountain road

Ország: USA
Műfaj: horror
Rendező: Don Coscarelli
Szereplők: Bree Turner, John DeSantis, Angus Scrimm, Ethan Embry

A történet:
Nyugis utazás a semmi közepén végigfutó, kihalt autópályán. Ellen egy percre nem figyel oda, és máris balesetet szenved...Flashback egy randiról és az utána történtekről... A csaj fölébred, anyázik egy sort, de ennél még nagyobb szarban lesz, amikor észreveszi a vércsíkot, ami abból az elhagyott kocsiból ered, ami miatt Ellen karambolozott.
Felbukkan az ezüstfogakkal és minikéssel ellátott szörny/ember, és ezzel elkezdődik a harc, de a két fél közti erőkülönbség nem is olyan nagy, mint ahogy elsőre gondolnánk...

Személyes vélemény:
Annak ellenére, hogy a főszereplő csaj nem volt túl szimpatikus, és nem igazán érdekelt, hogy megmenekül-e, vagy sem, jó volt végre látni, hogy a női szereplő nem csak egy kis szerencsétlen ribanc, aki végignyafogja az egészet, majd valami elképesztő szerencsével sikerül túlélnie... Persze azért vannak olyan filmek, ahol tudják hozni a cool főszereplőcsaj figurát, de sajnos még mindig kevés van belőle, a másikhoz képest... Ha valaki értékeli az ilyet, meg a MacGuyver sorozatot, sztem ez is tetszeni fog neki...
Amiért igazán kár volt, az Moonface (a szörnymuksó) megjelenítése. Sem kinézetre, sem viselkedésre nem volt ijesztő, a néző nem parázik, amikor meglátja, csak szimplán nyugtázza magában, hogy most Moonface látható a képernyőn... és ennyi. Emiatt csak a szörny első megjelenéséig van horrorfilmes hangulat, aztán inkább valamilyen menekülős-akciófilmes hangulatom volt, ami nem túl szerencsés... de valszeg ez csak egyéni probléma, másoknál más reakciót válthat ki...
Ez az alkotás úgy egészében rendben volt, sikerült egy kis egyediséget csempészni a megszokott sztoriba (mert valljuk be, ez egy nagyon elcsépelt történet...), kb. az utolsó harmada már teljesen sajátos, sokkal érdekesebbé válik emiatt a film, de még így sem annyira extra...

... 0.7

Miután sokszor hétköznap nincs időm végignézni egy rendes terjedelmű filmet, az meg nem járja, hogy emiatt csak hétvégenként vannak ismertetők, úgyhogy el kezdtem nézni a Masters of horrort (A horror mesterei), és arról írok, amikor nem tudok másról.... Persze nem azért, mert ezek rövidebbek, hanem mert baromira érdekelnek, és pont jól jön, hogy egy rész kb. 1 órás, és annyi még belefér egy napomba... Szóval sok-sok Masters of horror fog jönni (egyéb filmekkel megszakítva)... ha valaki kezdi majd unni, nyugodtan szólhat...

Kénytelen voltam csatlakozni a facebookhoz (szóval hurrá, meg minden... csak úgy biztosan nem csináltam volna meg, de így, hogy néhány fontosabb dolgot csak ezúton tudok elintézni, már nem halogathattam tovább...). Most még viszonylag lelkes vagyok, kíváncsi leszek rá, hogy mikor fogom otthagyni az egészet, amiért ennyire felesleges dolog... De addig is, ha a blog egy rendszeres olvasószerűsége lesz olyan ügyes (mer' nem sok jelet adtam arról, hogy ennek a blognak az írója/szerkesztője/moderátora/atyaúristene vagyok, meg a nevem is az "igazi"...), és megtalál rajta, bejelölhet ismerősének, ha akar. Nekem 8.

Éééés, hogy legyen valami szórakoztató is, tekintsétek meg cyriak oldalát a youtube-on, és akadjatok ki... ez az ember egy zseni....