Valami vicces és ijesztő egyben, ráadásul jó is

A suli kezd "vége van a nyári szünetnek" üzemmódból "kinek kell a magánélet, ha ott van a sok izgalmas tanulnivaló?"-ba váltani, úgyhogy még kiszámíthatatlanabbak lesznek a bejegyzések megjelenései... annyi a biztos, hogy kb. minden hétvégén lesz, amúgy hét közben pedig a sulitól függ... ha lesz, akkor valszeg kedden vagy szerdán... ööö... ha minden igaz, de amikor csak tudok, írok.
A legközelebbi ismertető vagy holnap késő este, vagy szombat reggel/ délelőtt lesz...(ezt most találtam ki, remélem sikerülni fog addigra XD... ja, amúgy most az indie horrorfilmekkel foglalkozom, meg persze ott van még az a sok más, ami beterveztem korábban... túl sok mindent akarok egyszerre, így nem lesz jó...)

És szokásom szerint utoljára hagyom a bejegyzés lényegét:
Mint már említettem, nem nagyon nézek sorozatokat (kivéve a Csendes szörnyetegeket és Bear Grylls műsorait, de azok nem olyan sorozatok...), de mégis van valami, amit majdnem minden nap megnézek. Ez az oldal linklistáján látható Helloween4545 youtube-felhasználónevű brit kölyöké. Pontosabban, amit mindig megnézek, az az, ahogyan végigvisz különböző horrorjátékokat... nem a "gagyibbakat", hanem a "jobbakat". Ez hülyeségnek tűnhet, mert végül is mi érdekes lenne abban, hogy végignézi az ember azt, ahogyan mások játszanak?... Valójában baromi unalmas, és általában értelmetlen, kivéve akkor, ha valamit meg akarunk tudni az adott játékról... De ebben az esetben a játék egy kis része az egésznek, mert a legtöbb ember Helloween miatt nézi azokat a videókat... Az egész baromi szórakoztató (szinte mindenhez vicces kommenteket fűz a játékban, és hajlamos kretén neveket adni a szörnyeknek), de nagyon könnyen függővé lehet válni, úgyhogy csak óvatosan ;).
Erről most azért is írok ennyit, mert 1-2 hete kezdett el játszani az Amnesia: The Dark Descent-el, és... hát, nekem úgy tűnik, eddig ez a legfélelmetesebb játék ami valaha megjelent (az elején még egész nyugis volt, de aztán...)... ezt sok mindenre rászokták mondani, de ez tényleg rohadt félelmetesre sikeredett (nem egyszer lehet olyat olvasni a nézők megjegyzései között, hogy megvették a játékot, de nem mernek játszani vele, vagy abba kellett hagyniuk... tehát ezt nem csak én állítom).
Szóval meg lehet nézni, és csatlakozni lehet a híveihez (akik elég sokan vannak)...

Minden jót!

Scarce

Év: 2008
Ország: Kanada
Műfaj: horror, gore
Rendező: John Geddes, Jesse T. Cook
Szereplők: John Geddes, Jesse T. Cook, Steve Warren, Thomas Webb, Chris Warrillow, Gary Ficher

A történet:
A bevezetőben láthatunk egy csurom véres szőrös, pucér fickót, ahogy menekül valaki elől... ezalatt az a valaki meg kényelmesen válogatja a szerszámokat/fegyvereket.

3 jó barát a coloradoi hegyekben snowboardozik. Miután előző este egy buliban jól kiütötték magukat, kora reggel hazaindulnak Jerseybe. Út közben megállnak egy vendéglőnél, ami tele van rosszarcú favágókkal, hogy kajáljanak egyet. Útbaigazítást is kérnek, kapnak egy jó részletes leírást, hogy merre menjenek (hát nem kedves? Itt már lehet tudni, hogy a tanáccsal rosszul fognak járni...). Szóval eltévednek, mert az út sehová sem vezet, és ami még rosszabb, neki mennek egy fának, és összetörik a kocsit, az egyik haver meg nyílt törést szenved a lábán. A 2 másik elindul gyalog segítséget kérni... ja, és térerő sincs, úgyhogy a telefont el lehet felejteni.
Találnak egy régi faházat, de mivel senki sem nyit nekik ajtót, a hátsó bejáraton merészkednek be (ekkor van néhány közeli a rettentő ijesztő puskákról, kitömött őzfejről, és lábasokról...)
Hamarosan megérkezik a ház tulaja is, és a megnyerő fogkrém-reklám mosoly kíséretében felajánlja segítségét. Mire visszaérnek a kocsihoz, a haverjuk már nincs ott, így Ivan (tényleg így hívják) vadásznál töltik az estét...
De a film csak ezután kezd beindulni, amikor egyre több derül ki húsimádó Ivan vadászati/főzési szokásairól, és arról, hogy mennyivel érdekesebb embereket levadászni, és azokat megenni...

Személyes vélemény:
Hááát... ööö... ok.
Bővebben: a színészek max. statiszták voltak, vagy még nem szerepeltek filmben (senki ne értse félre, engem kifejezetten zavar, ha valami "sztár" szerepel horrorfilmben... számomra az kevésbé hiteles.), ami nem is lenne baj, ha tudnának színészkedni...
A szöveg olyan, mintha egy ötéves írta volna... egy olyan ötéves, aki nemrég tanulta el a "nagyoktól" a csúnya szavakat, és olyan helyekre, ahova valami értelmes dolgot is írhatott volna, inkább odaírta, hogy "fuck"... lehet, hogy az emberek úgy általában sokat káromkodnak, de a végére nekem már úgy tűnt, mintha valami nagyon fontos szerepe lett volna ennek a szónak... de nem.
A történet meg hemzseg a kliséktől...
De hogy miért mondom mégis azt, hogy ok volt? Hát a gore miatt! Azt ugyanis nagyon szépen, gondosan megcsinálták... és mivel egyértelműen ez a lényeg, így visz mindent, és az értékelést is feljavítja... az nem volt rossz. Volt néhány gusztustalan rész még ( pl, hogy a szakács mit művelt a tojásrántottával, és ami nélkül elég jól meg lettem volna, enyhe spoiler: az a levágott fasszal pofozós jelenet... az már sok volt ide...) tehát látszik, hogy a készítők nem a világot akarták megváltani ezzel a filmmel, csak néhány ember gyomrát felkavarni... és úgy többé-kevésbé sikerült is.

Ajánlás:
Aki agyatlan mészárlást akar, annak ideális kikapcsolódást nyújthat ez a film, bár néhol kissé unalmasra sikeredett, de elég véres ahhoz, hogy a gore kedvelőit szórakoztassa. Lehet közben enni, de semmi pirosat...

In my skin/Dans ma peau

Év: 2002
Ország: Franciaország
Műfaj: dráma, horror
Rendező:Marina de Van
Szereplők: Marina de Van, Laurent Lucas,

A történet:
Esther életében minden remekül megy: párja szereti őt, igaz barátai vannak, és a munkahelyén is egyre sikeresebb.
Egyik este, egy összejövetelen főszereplőnk kisétál az udvarra, ahol éppen senki nincsen. A földön mindenütt szerszámok hevernek, Esther pedig nem veszi észre ezt a sötétben, és valamiben megbotlik. Csak később tűnik föl neki, hogy komolyan megsérült, de nem törődik vele túl sokat, és barátainak sem szól róla, csak elmegy egy orvoshoz, ahol összevarrják a sebet.
A nő otthon megvizsgálja a lábát, ami elég durván néz ki, a barátja is aggódik érte, de ő megnyugtatja, hogy nincs baja... Azonban Esther egyre furcsábban kezd viszonyulni a lábán esett vágáshoz, annyira, hogy a munkahelyén egy üres területre lopózva ismét vizsgálgatni kezdi a sebet, majd egy éles tárggyal felvágja a varrást.
Beszámol barátnőjének is erről, de mivel az nem mutatja a várt lelkesedést, hanem inkább aggódik, Esther jobbnak látja, ha hallgat új hobbijáról.
Miután senki sem reagál pozitívan Esther furcsa új szokására, titokban folytatja felfedezéseit, próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne...
Idővel a nő egyre kezd elmélyedni saját testének csonkításában, mintha nem is saját magát bántaná, lenyűgözi az egész tevékenység, és saját maga is. Annyira, hogy megkóstolja, és ízlik magának...

Személyes vélemény:
Merész kísérletezés volt ez, ráadásul a rendező-főszereplő Marina de Van olyan beleéléssel játszotta Esthert, hogy azt hiszem, minden nézőt sikerül legalább egy kicsit elborzasztania a filmnek. Van egy olyan érzésem, hogy sokan hagyták ott a széküket a film közben a mozikban, és nem azért, mert sajnálták rá az időt...
Hiszen szerintem már sokan megszokták annak a látványát, hogy valaki megvág egy másik embert... az nem tűnik annyira betegnek, mint az, hogy valaki saját magából vágjon ki szeleteket, méghozzá élvezettel. Szóval a rendezőnőnek sikerült megtalálnia azt a pontot, amire majdnem mindenki ugyanúgy reagál, és egy egészen érdekes formában tálalta... úgy értem, a néző elhiszi, hogy Esther imádja magát, és nem azért vagdossa magát, mert fájdalmat akar okozni... inkább elmerül önmaga csodálatában, ilyen borzasztóan, titokban, nehogy valaki rajtakapja, hiszen tudja, hogy nem szabadna ezt tennie. Esther szinte végigpucérkodja az egészet (azt hiszem rendes ruhában csak a munkahelyén és az utcán van...), ezzel is éreztetve, mennyire személyes az egész...
Amúgy viszonylag lassú film, nem is lehetne túl nagy akcióra számítani, filmdráma ez, horror elemekkel. Jobb, ha inkább valami filozofikusabb hangulatban ül neki, vagy teljes elhatározással, hogy mindenképp meg akarja nézni az illető, máskülönben lehet, hogy kifog rajta a film...
Ja, és nem ajánlom kajálás közben... rossz ötlet...

Ajánlás:
18 éven fölöttieknek, azon belül pedig azoknak ajánlom, akik biztosak a dolgukban... de komolyan, még az én viszonylag stabil lelkiállapotomat is megingatta egy kicsit XD... azt senkinek sem mondom, hogy ne nézze meg, szerintem egész jó volt... csak hozzáállás kérdése.

Ok, nem egy ijesztő film, de legalább annyi ideg kell hozzá, mint azokhoz, amiket ebbe a kategóriába soroltam...

Cure

Év: 1997
Ország: Japán
Műfaj: horror, thriller, dráma, pszichológiai, krimi
Rendező: Kiyoshi Kurosawa
Szereplők: Koji Yakusho, Masato Hagiwara

A történet:
(különböző színekkel írtam a különböző jelenetekhez tartozó részeket, hogy ne legyen olyan zavaró az ugrálás.)
Egy férfi fém csővel agyonver egy prostituáltat. Nem sokkal később már a rendőrség vizsgálódik a helyszínen, de nincs nehéz dolguk, hiszen Takabe detektív megtalálja a tettest a szellőzőnyílásba bújva, meztelenül és rémülten. Ez már a harmadik ilyen ügy az utóbbi két hónapban... Csak annyi a közös bennük, hogy minden alkalommal a gyilkos azonnal bevallotta bűnét, és az áldozat torkába egy X-et vágtak.
Egy fickó a tengerparton afelől kérdezget valakit, hogy hol van, és milyen nap van. Minden válasz után pár perccel az egészet elfelejti, ezért újra megkérdezi ugyan azokat a dolgokat... Mikor látja a férfi, hogy a másik fickóval valami nem stimmel, hazaviszi, és segíteni próbál rajta. Nem sikerül túl sok mindent kideríteni róla, csak annyit, a kabátjában lévő címke alapján, hogy Mamiyának hívják... Mamiya semmire nem emlékszik vele kapcsolatban, de arra kéri a férfit, hogy meséljen magáról, és a feleségéről... Másnap Takabe megtudja, hogy egy férfi megölte a feleségét (a korábbi módszerekhez hasonlóan), és kiugrott az ablakon... A férfi életben van, de fogalma sincs, miért nyírta ki a feleségét.
Egy rendőr talál rá Mamiyára, aki éppen egy háztetőn áll. A rendőr le akarja hozni, de Mamiya leugrik, nem sebesül meg nagyon, ezért a rendőr beviszi őt a rendőrfülkébe, és beszélgetni kezdenek.... Másnap a rendőrmuksó főbe lövi a társát, és belevág egy X-et. Takabét értesítik, hogy a kórházban találtak egy gyanús fickót, azonban az illető semmire sem emlékszik, így Takabénak kell kiderítenie, hogyan és miért vette rá Mamiya az embereket a gyilkosságokra...

Személyes vélemény:
Azt rögtön le kell szögeznem azok számára, akik még nem látták ezt a filmet (ebben az esetben, és ha adnak a szavamra, a következő 24 órán belül tessék pótolni eme hiányosságot ;)), hogy én csak egy töredékét meséltem el a filmnek... ennél sokkal összetettebb az egész. Ott van még Takabe felesége is, aki súlyos beteg, Takabénak pedig ez egy plusz probléma, és így sokkal nagyobb a nyomás is rajta. És Mamiya pedig komolyan pár perc alatt gyilkost tud bárkiből csinálni, ha beszélgetni kezd vele, Takabéval meg rengeteget beszél...
A nézőt teljesen magába szippantja a film, a rendező filmjeire jellemző hangulatot könnyű átvenni, bár ha valakit zavar, ha nincs ötpercenként robbantgatás, és dugás egy filmben, talán nem lesz türelme, kivárni a végét... őket sajnálom...
Érdemes figyelni, mert a végén általában a nézőnek kell a fejében összeraknia, befejeznie az egészet, de ebben szerencsére segít az a hangulat, ami a film megnézése után is még sokáig ott van, és nem könnyű kiszakadni abból.
Amit nagyon szeretek a rendező munkáiban, az az, hogy akárhányszor is nézek meg tőle valamit, a végén mindig egyfajta elégedettség, nyugodtság és melankólia tölt el... elég érdekes.
Kiyoshi Kurosawa horrorfilmjei (a többség) lassúak, aprólékosak, szépek de hátborzongatóak és nyomasztóak (de nagyon!).

Ajánlás:
Nagyon jó film, úgyhogy ha tehetném, mindenkinek ajánlanám, de mivel nem biztos, hogy mások is úgy értékelik mint én, ezért azoknak ajánlom, akik adnak a véleményemre (tudom, hogy ezt írtam néhány sorral feljebb is, de ez van...). Aki pedig nem lesz megelégedve, visszakérheti azt a 2 órát az életéből ;).


A trailer megint nagyobb, mint kéne... a youtube-on meg lehet nézni az egészet, ha valakit érdekel.

Vampyr / Not against the flesh

Év: 1932
Ország: Franciaország/Németország
Műfaj: horror, fantasy
Rendező: Carl Theodor Dreyer
Szereplők: Julian West, Maurice Schutz, Rena Mandel

A történet:
Allan Gray, egy fiatal utazó, aki a természetfeletti megszállottja, egy félreeső hotelban foglal szobát az estére. Azonban furcsa dolgokat lát, és éjjel ezek hatására látomásai lesznek, rémálma és a valóság összemosódik...
Egy öregember jelenik meg a szobájában, és figyelmezteti, hogy a lány nem halhat meg, majd elhelyez egy csomagot a fickó asztalán, és ráírja, hogy haláláig ne bontsák ki, és elmegy.
Allan körbenéz a hotelban, és annak környékén, és egyre több furcsasággal találja szembe magát: egy bál, amin csak árnyak táncolnak, egy "visszafelé" ásó ember árnyéka, és hasonló látomások, mind árnyakkal.
Egy kastélyhoz téved, ahol egy öregember (aki még korábban Allan szobájában járt), 2 lánya (az egyik megsebesült, és betegen fekszik) és a szolgálók laknak. Miután Allan az ablakból meglátja, hogy egy árny rálő az öregre, szól egy szolgának. Allant beengedik, de az öreget nem sikerül megmenteni...
A cselédek megkérik a férfit, hogy maradjon náluk estére... Allan előveszi a csomagot, és kibontja: egy a vámpírok történetéről szóló könyv az.
Léone, a sebesült lány csak úgy elhagyja a házat, és merengőn bóklászik a fák között, mikor meglátják a többiek. A könyvből kiderül, hogy a lányt egy vámpír harapta meg, vérszomja pedig egyre nő, és a menny kapui bezárulnak előtte, hacsak nem tudják megakadályozni az átváltozását... A gonosz orvos viszont egy egészen más hatású gyógymódon töri a fejét...

Személyes vélemény:
A régi horrorfilmek ( az eddigi ismereteim alapján, és úgy, hogy 18 éves vagyok, tehát van még mit látnom bőven, én kb. a '70-es éveknél, vagy még inkább annak a második felénél húznám meg a határt ezen a téren, és persze vannak kivételek is...) egészen másképp félelmetesek, úgyhogy más szemmel is kell nézni őket. Ami ezeknél a filmeknél számít, az a hangulat, és a gesztusok. Ritkán vannak igazán sokkoló képek, max. 1-2 / film, de nem is azok a félelmetesek, hanem inkább az egész film nyomasztó hangulata, az arckifejezések (ha egy ijesztő szereplőről van szó), és a történet.
Ha már az arckifejezéseknél tartunk... Léone arca, amikor a testvérét méregette, mint élelemforrás, Giséle (a testvére) pedig nem ismerte a lány szándékait, de elborzadva hátrált tőle... hát ez a kép azt hiszem rémálmaimban elő fog jönni... ahogy Léone vicsorog... amikor trailert kerestem a filmhez a youtube-on (persze nem találtam) láttam, hogy valaki felrakta ezt a részletet... érdemes megnézni ;)
A filmről pedig: érdekes, semmiképp sem unalmas. Félig némának mondanám, mert bár van benne szöveg, a háttérben még mindig végig zene szól a környezet zajai helyett. A zene remekül ad a film hangulatához, a látvány úgyszintén, a környezet, és a "speciális effektek" hihetőek. Rendesen átgondolták és megcsinálták a filmet, minden a helyén van... Szeretem az ilyet.
Mondjuk ez nem meglepő, hogy jó véleménnyel vagyok erről a filmről, nem hiszem, hogy bárki is leszólná... Megkérdőjelezhetetlenül jó.

Ajánlás:
Bárki megnézheti... na jó, talán 12-13 éves kor alatt nem nagyon ajánlom (valszeg nem is nagyon értenék...), de legalább egyszer mindenkinek érdemes lenne megnéznie.

Előrejelzés

Nemtom, miért jelentem így be, talán valaki örülni fog valaminek a tervezett listámról...
Konkrét címeket nem mondok, csak annyit, hogy a közeli jövőben (asszem hétvégén, ha lesz időm, és egészen biztos, hogy lesz.) Kiyoshi Kurosawa (az egyik kedvenc rendezőm), és régebbi ('20-as, '30-as évekbeli) horrorfilmekről fogok írni... Vagy legalábbis úgy tervezem, persze ha valami olyat találok idő közben, ami nem várhat, akkor lehet, hogy arról is írok... Végül is mindig kedvem szerint választok, és az elég gyorsan tud változni, minden esetre az előbb bejelentettekre lehet számítani.
Ennyi, minden jót!
Amúgy senki másnak nem hiányzik az animés blokk?... Mert nekem igen... Majd arra is kitalálok valamit ;)

Bad Ronald

Év: 1974
Ország: USA
Műfaj: horror, thriller, dráma
Rendező: Buzz Kulik
Szereplők: Scott Jacoby, Kim Hunter, Pippa Scott

A történet:
Ronald rendes gyerek... Szót fogad beteg anyjának, aki egyedül neveli őt, művészi ambíciókkal bír, és úgy általában nincs vele baj...
Azonban környezete nem igazán értékeli ezt, gúnyt űznek belőle és genyák vele, amikor csak lehet.
Amikor a fiú véletlenül fellök egy bicikliző lányt, a gyerek sértegetni kezdi őt, és az anyját. Ronald erre meglöki a lányt, aki beveri a fejét egy téglába és belehal.
A srác otthon elmeséli anyjának, hogy mi történt, és azt is, hogy elásta a hullát. Az anyja fél, hogy mi lesz, ha a rendőrség nyomozni kezd, ezért el kell rejtőznie Ronaldnak. A nő kitalálja, hogy a földszinti fürdőszoba ajtaját befalazzák és lefedik tapétával, mintha semmi sem lenne ott, és Ronald ott fog élni ezentúl. A konyhapolc alatti kis ajtón tud ki- és bemászni, de miután a rendőrség megtalálja a holttestet és Ronald felől érdeklődik, ráadásul a szomszéd is figyeli őket, a fiú nem hagyhatja el a szobát.
Az anyja viszi neki az ételt a kis ajtón keresztül, de nem sokáig, mert egyik nap elment a kórházba egy műtétre, és többé nem tért vissza...
Ronald egyedül marad a házban, lyukakat fúr a falba, hogy tudja, mi történik körülötte.
Egyszer csak új lakók érkeznek a házba: egy idősebb házaspár, és 3 dögös lányuk (persze Ronald rögtön belezúg a legfiatalabba...).
Így nem lesz könnyű Ronaldnak észrevétlenül maradnia, a lakók pedig kezdik észrevenni az árulkodó jeleket (eltűnik a kaja a hűtőből, zajokat hallanak, és úgy érzik, valaki figyeli őket...)
Ronald pedig kezd bekattanni...

Személyes vélemény:
Először is, ez egy tévéfilm... Azaz levetítették valamelyik kereskedelmi csatornán a tévében, kiadták kazettán, és ennyi... Igazán nem is tudom érzékeltetni, hogy mennyire alulértékelt film, és hogy mennyire igazságtalan, hogy amíg ezt nagyon kevesen ismerik, más baromi gány filmet a világ bármelyik pontján meg lehet nézni a mozikban... Még DVD-n sem jelent meg!
Pedig jó film... méghozzá nagyon. Nyomasztó is, mert a néző tudja, hogy mi történik, a szereplők viszont igazán nem, és ez ad egy kis pluszt az egészhez. Azt hiszem, hogy a legijesztőbb az, hogy ha jobban belegondol az ember, ilyen simán megtörténhet (ok, ha mondjuk valaki megnézi a háza alaprajzát, és látja, hogy ott van egy szoba, valszeg kideríti, hogy miért falazták be...), azt hiszem, egy kicsit rajtam is kijött a paranoia a film nézése közben...
Tényleg nyomasztó, arra jobb, ha felkészül mindenki, aki meg akarja nézni a filmet (amit nagyon ajánlok), rossz Ronaldnak mert tök egyedül van, és folyamatosan retteg hogy megtalálják (a mentálhigiénés állapotáról nem is beszélve), rossz a lakóknak, hiszen egy őrült folyamatosan kukkolja őket, ők meg csak találgatni tudnak, hogy mi történik, rossz a nézőknek, hiszen ők meg az egészbe be vannak avatva, és átérzik a szereplők szorongását... Na, hát ezt ki kell bírni, és egy igazán remek filmélménnyel lesz mindenki gazdagabb.
Tényleg jól sikerült... és ijesztő is, pedig nem gondolná az ember, hogy egy ilyentől megijedne...
Az egyetlen kifogásolható dolog a színészek játéka lehet, nem mondom, hogy rossz, sőt, Scott Jacobyt még egy filmben sem láttam, de elég meggyőző. Hanem néhány másik színész... hát, itt érződik a tévéfilm minőség.

Ajánlás:
Bár nem tudom, hogy mindenkinek tetszeni fog-e, mégis mindenkinek ajánlom, hogy megnézze... Aki már egy bizonyos kor fölött van, az bármikor, a kisebbek pedig, ha elég idősek hozzá. Régen készült, de semmit nem vesztett az értékéből, úgyhogy szerintem jó pár év múlva is élvezhető lesz.
Ja, és ha valaki megnézte, és tetszett neki, terjessze az igét, és ajánlja másnak is!

Marebito

AKA: The stranger from afar
Év: 2004
Ország: Japán
Műfaj:horror, dráma, pszichológiai, fantasy
Rendező: Takashi Shimizu
Szerepleők: Shinya Tsukamoto, Tomomi Miyashita

A történet:
Masuoka mindent felvesz a kamerájával, főleg az érdekli, hogy hogyan jutnak el az emberek az őrületig...
A fordulópont egy fickó öngyilkosságának lefilmezése volt. A férfi valami olyat látott, aminek hatására szemen szúrta magát (most írhatnék egy rakás borzalmas szóviccet ezzel kapcsolatban, de jobb, ha nem teszem XD...). Masuoka látni akarja, hogy mi juttatta a férfit idáig, ezért felfedezőútra indul a gyilkosság helyszínén, a metróállomáson. Megérzéseit követve az üzemi terület legeldugottabb pontján keresztül eljut egy a II. világháború előtt épült és használt, de mostanra már kihalt alagútrendszerbe. Itt csak 2 "emberrel" találkozik: egy hajléktalannal, aki el akart zárkózni a világtól, és az öngyilkos fickó szellemével. A hajléktalan arra figyelmezteti Masuokát, hogy tűnjön el, amíg még lehet, mert ha elkapják a Derok, kiszívják a vérét... a szellem viszont elvezeti őt az egyik alagútig, majd eltűnik. Az alagút a szabadba nyílik, ősi romok és falak, hegyek állnak mindenhol.
Az egyik falnál egy meztelen nő fekszik, lábán egy lánccal, amit a falhoz rögzítettek.
A fickó hazaviszi a nőt, ruhát és enni ad neki, de a nő nem hajlandó enni. Nem tud sem beszélni, sem rendesen járni, csak négykézláb mászik.
Miután Masuoka megvizsgálja a nőt, hegyes fogaiból és furcsa állati viselkedéséből rájön, hogy a jövevény nem is ember...
Masuoka elnevezi őt F-nek, és háziállataként kezeli. Szép lassan megtanítja őt beszélni és járni, és az is kiderül, hogy F nem eszik mást, csak vért... szereti az állati vért is, de igazán az emberitől tud jóllakni...

Személyes vélemény:
Ez is egy olyan film, hogy még a megnézése előtt körbenéztem, hogy mások mit gondolnak róla, és arra számítottam, hogy tényleg úgy lesz, ahogy ők mondták, de nem. (Ez egy jó kis mondat lett...) Arra valahogy senki nem hívta fel a figyelmet, hogy az egész baromira nem az, aminek látszik... Apróbb megjegyzésekből az elején és a végén össze lehet rakni, hogy valójában mi történik, mert mi azt látjuk, amit Masuoka lát, és annak csak részben van köze a valósághoz... Többet nem mondhatok erről, de oda kell figyelni rá...
Elég jó lett, de én azt hittem, hogy olyan hű-de-ijesztő lesz, annyira nem volt az, inkább lélektani, mintsem a látvánnyal riogató... de elég nyomasztó volt, és zavaró...
Érdekes film, nem hiszem, hogy bárki el tudna aludni rajta... ;)
És a rendező... hát, ha valaki még nem hallott Takashi Shimizuről, ideje felébrednie téli álmából, és körbenéznie a világban... Shinya Tsukamotoval kapcsolatban pedig úgyszintén...

Ajánlás:
Ahhoz képest, hogy egészen másra számítottam, nem volt rossz... sőt, jó volt, csak nem árt, ha megfelelő hangulattal nézzük. És mégegyszer, lélektani horror, senki ne számítson a semmiből előugró ordító zombikra megy egyebekre... van benne egypár véres jelenet, de itt nem az a lényeg.

Valójában nem kötelező címet írni, csak én szórakozom vele...

Az utóbbi 4 napom olyan volt, hogy jobb lett volna csak úgy átugrani őket (sajnos a hétvégém is, mert a felső szomszéd szülinapját ünnepelte... szombaton kb. este héttől másnap 4-5-ig, a rettentő mulatóstól kezdve a türk popig + az utóbbi 10 év egynyári slágereivel mindent végighallgattak, majd újrajátszották, és úgy, hogy még nekem is hangos volt... Azon vigasztalódom, hogy emiatt biztosan maradandó halláskárosodást szenvedtek, de azért mégsem kellett volna ezt csinálni, sokan hétvégén is dolgoznak, én szerencsére nem, de kb. egész vasárnap zombi voltam a kialvatlanság miatt... Ráadásul voltak, akik megkérték őket, hogy halkabban ünnepeljenek, de nem volt eredménye... Engem nem zavart volna annyira, ha nem olyan zenéket hallgattak volna, amilyenekkel simán ki lehet nyírni engem o.O... És így persze minden tolódott, mert ha hétvégén nem sikerül kialudnom magam, máskor végképp nem... Álmos vagyok -.-...)
DE MOST! Van egy kis időm, és dönthettem, hogy mit akarok csinálni (aludni vagy filmet nézni), úgyhogy inkább filmet nézek, mert írni akarok, az alvást meg majd hétvégén...-.-...

A mostani tervemből még 3 film hátra van, de el akarom kezdeni a másik adagot is, úgyhogy most inkább azokról fogok írni, és a maradékot egy kicsit később csinálom meg..... ha valakinek nem tetszik ez, írja meg!

Az aktuális újdonságok

Én vagyok a 666. látogatóm o.O... mindegy...

• Lehetetlen nem észre venni, hogy elkezdődött a suli (még a boltokban is ezzel reklámoznak) ami azt is jelenti, hogy ritkábban fogok írni... lehet, hogy csak hétvégenként, de azért ha tudok, hét közben is írok.

• Néhány dolgot kiírtam az oldal jobb oldalára (meh...), és jó feltűnő lett, de ha valakinek zavarja a szemét, szóljon, és enyhébbre csinálom...

• Ééés, már korábban is terveztem, de lusta voltam megcsinálni, most viszont van időm rá, úgyhogy megcsinálom a korábban írt ismertetőkhöz is a pontozásokat, és külön címkét csinálok nekik, és így akár aszerint is lehet válogatni... ööö... szerintem holnapra készen is leszek vele... remélem.
• Lassan haladok, de a cyberpunk filmes listám vége felé járok (valójában a felénél, de ez lényegtelen...) és a suli miatt amúgy sem tudok a tervemhez igazodni (ok, egyszer sem tudtam teljesen igazodni hozzá...), úgyhogy megint választok valami témát, amihez kedvem lesz és olyan filmekről fogok írni... A téma már megvan, de nem árulom el, hogy mi az... kíváncsi vok, hány ember fog beleőrülni a kíváncsiságba :D (na jó, nem, csak így érdekesebb lesz, mintha előre bejelenteném...)

Azt hiszem, ennyi... Ez a fantasztikus bejegyzés az információközlés non plus ultrája...

És nyugodtan lehet megjegyzést írni... de ezt már gyakran írtam, addig fogom nyaggatni a népet, amíg valaki meg nem töri a jeget...
Ez van.

Adventures of electric rod boy / Denchu kozo no boken

AKA: Great analog world
Év: 1987
Ország: Japán
Műfaj: sci-fi, horror, vígjáték
Rendező: Shinya Tsukamoto
Szereplők: Shinya Tsukamoto, Kei Fujiwara, Tomorowo Saguchi, N. Senba, Nobu Nakaoka

A történet:
Hikari, egy fiú, akinek villanypózna áll ki a hátából éppen néhány genya kölyök elől menekül, mikor felbukkan Momo, a lány aki semmitől sem fél és megmenti a srácot. A fiú hálája jeléül odaad neki egy időgépet, de amikor ki akarják próbálni azt, Hikarit elragadja és 25 évvel későbbre küldi. A jövő nem túl fényes (igen, ez egy nagyon rossz szóvicc volt -.-... pedig utálom az ilyeneket...), fekete felhők takarják a napot, ami a gonosz vámpírok műve, ugyanis ők csak a sötét utcákon tudnak randalírozni. A vámpírcsapat mindenfelé száguldozik, és leöl minden embert, aki az útjukba téved. Az egyetlen ember, aki szembe száll velük egy professzornő, de őt is sikerül sarokba szorítaniuk a vámpíroknak. Ekkor érkezik meg Hikari és véletlenül megmenti a professzort, így sikerül elmenekülniük. De a vámpírok egy rettentő terven törik a fejüket, hogy soha többé ne kelljen a gyilkos napfény elől bujdosniuk, és örökké tudjanak élni, és csak Hikari és villanyoszlopa mentheti meg a világot!

Személyes vélemény:
Van ebben a filmben valami bájos... annyira nem vicces, inkább csak enyhe, ügyetlen részek vannak időnként, amin mosolyog a néző, és a jók annyira ártatlanok, hogy könnyen megkedvelhetőek. De a másik oldalon meg ott vannak a fura zajok és az igencsak véres jelenetek, bizarr, ijesztő képek a vámpírok felől. Szóval elég érdekes hangulata van...
Shinya Tsukamoto korábbi filmjeiben van pár hasonlóság, például a szereplők "közlekedési formája", azaz tulajdonképp állva siklanak (ami az üldözéses részeknél baromi jól néz ki) és a rengeteg fém hulladék, csövek és huzalok. Ezek csak apróságok de tökéletesen megadják a filmjei sajátos hangulatát, és nagyon jó nézni őket.
Lehet, hogy a történet nem valami nagy durranás, de már csak a tálalás miatt is érdemes szerintem legalább egyszer megnézni, mert ilyet nem túl gyakran látni. Hát igen, az ötletesség jó dolog...

Ajánlás:
Ok, cyberpunk filmet kiknek lehetne ajánlani... mindegy, akiknek lehet, akkor azoknak ajánlom. Érdekes film, és csak 45 perces... simán megéri szerintem.

Trailert nem találtam... legalább poszterkép vanXD...