De ennek több funkciója is van... az egyik az, hogy nagyjából tudni lehet így, hogy mikor milyen fajta bejegyzésre lehet számítani. A másik pedig az, hogy így tudni fogom, hogy mihez igazodjak... (Persze nem hiszem, hogy túl sokáig fogom ezt így csinálni, de most még úgy gondolom, hogy kell valamilyen rendszer...). ........Éééés, ezek után, hogy senkinek fogalma sincs, hogy mi van, és mit akarok ezzel az egésszel, elárulom terveimet: Témát osztok a hét napjaira:
Hétfőtől szerdáig horrorfilm ismertetők lesznek.
Csütörtökön vagy egy képregényről (főleg mangáról) vagy egy könyvről vagy egy együttesről, vagy valami másról fogok írni.
Pénteken a nem horror filmekről lesznek ismertetők.
Szombaton animékrők írok (azon a napon több anime egy bizonyos epizódját fogom leírni).
Vasárnap pedig az animés naphoz hasonlóan, de sorozatokról írok majd.
De ha aznap éppen valami másról is akarok írni, értelemszerűen arról is írok, de az aznapi témát nem fogom elhanyagolni, úgyhogy akkor több bejegyzés is lehet egy nap... Előfordulhat, hogy valamiért kihagyok egy (vagy több) napot, abban az esetben, ha tudom, a legközelebbi bejegyzéskor pótolom a lemaradást.
Tehát ez van most, ha nem tetszik, kérem jelezni! (Ezt most komolyan gondolom, ha valaki szokta olvasni a blogom, de ez nem jön be neki, akkor írja meg, és figyelembe veszem azt is...)
A gépet már kb. pár órával az utolsó bejegyzésem után sikerült megcsinálnom, de közbejött egy csomó minden, úgyhogy akkor ma (vagy holnap) lesz ismertető... És ezúttal egy fontos dolog következik: Néhány barátommal még korábban elhatároztuk, hogy filmeket fogunk csinálni ( jó, ebben az esetben nem valami jó a "csinálni" szó, mert azt sugallja, hogy öt perc alatt összedobjuk, és már kész is... de nem, mi rendes munkára törekszünk, de még csak az előkészületeket kezdtük meg... a kellékek beszerzése vagy csinálása, forgatókönyvírás, helyszínek, stb. keresése...) a műfaj pedig horror/sci-fi/fantasy lesz (vagy valami olyasmi...). Tehát elég komolyan gondoljuk, de színészünk nincs még... Éppen ezért, ha valaki úgy gondolja, hogy játszana a filmünkben, jelezze azt a következő e-mail címen: predatorcake@freemail.hu Ez tényleg fontos lenne, úgyhogy ha lehet, mindenki fontolja meg! Az elkészült filmeket egy másik blogon fogom közzétenni, a blog linkjét majd a linklistán lehet megtalálni... ha elkészül a film, megcsinálom a másik blogot is, addig ne keressétek o.O... Éééés, csak hogy ne legyen olyan unalmas ez a bejegyzés, íme egy random kép apámtól:
Hmmm... Haladjak időrendi sorrendben? Akkor talán érthetőbb lesz, amit írni akarok, és nem lesz olyan csapongó... Még asszem a múlt héten volt, hogy a nővérem kitalálta, hogy lakberendezési cuccok kellenek a szobájába, és nem akar egyedül menni, tehát az már kérdés sem volt, hogy én fogom elkísérni, és szórakoztatni őt az úton, mint valami hülye zenélő majom... az egyetlen kérésem azt volt, hogy cserébe nézzünk be egy DVD-s helyre. Ennek az eredménye a következő lett: Re-animator, Jákob lajtorjája, Hiruko a goblin (Shinya Tsukamoto!!!), Zombik városa (Ha már úgyis van 2 filmem Fulcitól... talán ennek lesz rendes története XD...) , A faun labirintusa... Ezeket már nagyon régóta meg akartam szerezni, és elég nagy hiányosságokat sikerült pótolni, úgyhogy örülök neki... Később, szerdán (azt hiszem) pedig néhány barátommal megnéztem a Kick asst az egyik bevásárlóközpont mozijában... A legfurább az volt, hogy a nézőtéren vagy tíz ember ülhetett legfeljebb... A film tipikus és kiszámítható, de egész szórakoztató volt... nem volt rossz (a gengszterekről nekem A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső c. film ugrott be... biztos véletlen volt a hasonlóság o.O) Aztán... semmi sem történt... Ja, pénteken, amikor a Ju-ont írtam be, azt álmodtam, hogy kijött egy újabb Ju-on rész, és meg kell néznem o.O... Aztán vasárnap vettem (kaptam) egy könyvet: Stephen Kingtől a Hasznos holmikat, amit szintén régóta meg akartam venni... ÉÉÉÉs... most, a végén a bejegyzés lényege: Eszembe jutott, hogy régen mennyit játszottam a Neverhooddal, de elakadtam benne, és azóta sem tudtam végigvinni, meg el is felejtettem már... DE MOST! Így, hogy eszembe jutott, már kaptam is elő az egyik cd tokból, hogy hű-de-jó lesz, meg minden... Azonban kiderült, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, ugyanis a gépem valamiért nem látta a cd-t... hát akkor megpróbáltam mással... Mikor a Radiohead Best of cd-re sem reagált, már tudtam, hogy valami gond van, úgyhogy szóltam apámnak, aki elvileg ért a gépekhez (vagy legalábbis mindenki úgy gondolja, mert ha már valaki programozó...), és többórányi anyázás (időnként valami megvilágosodásszerűséggel megszakítva) után végül is újra lett telepítve a Windows a gépemen, hátha így működni fog... műxik, csak így most kb. mindent újra le kell töltenem, meg egy csomó mindent be kell állítanom, úgyhogy nem nagyon tudok filmet nézni egy darabig.... és ennek következtében pedig ismertető sem lesz, amíg úgy nem áll a gép... Hát ez van... Nemtom, hogy mekkora az igény az írásaimra, minden esetre igyekszem minél hamarabb jelentkezni egy ismertetővel... Addig is lehet Ju-ont nézni, ha valaki nem látta még az összeset XD...
Ui.:Miután a gépem meg lett csinálva, eltűnt a Neverhood cd-m...
Az egész 1998-ban, a Gakkou no kaidan G c. tévéfilmmel kezdődött, amiben 3 rendezőtől 4 rövidfilmet adtak le: a Shokkit Tetsu Maedától, a Kodamát Kiyoshi Kurosawától, és a Katatsumit meg a 4444444444-t Takashi Shimizutől. Ebből a felsorolásból az utóbbi 2 rendező a lényeg most, hiszen Takashi Shimizu ezzel a 2 rövidfilmmel (tényleg rövid, az egyik 3 és fél, a másik meg 3 perces) kezdte igazán pályafutását, és tette le a Ju-on alapjait.
A Katatsumiban 2 lány, Hisayo és Kanna nyári szünetben elmegy, hogy az iskolai nyulakat megetessék. Hisayo bemegy az épületbe, Kanna pedig kint marad. Mire Hisayo visszatér, már az átok részévé válik... A 4444444444-ben egy srác éppen hazafele tart, mikor egy csörgő telefont talál a lomtalanításra kirakott cuccok között. A hívószám: 4444444444. (Valszeg már mindenki sejti, hogy a 4-es a japánoknál egy elég szerencsétlen szám...) Mikor a fiú felveszi a mobilt, senki sem szól bele, csak valami nyávogásszerűséget hall. De nem kell sokat várnia, hogy megtudja, nem macska volt, ami nyávogott...
Ez a 2 kisfilm még nem Ju-on, de ebben debütál a 2 legendássá vált szellem: a fehér, sápadt, nyávogó hangokat kiadó, és mindenütt csak úgy felbukkanó, csínytevő Toshio, és az anyja, a négykézláb mászó, gyakran véres arcú, hosszú, fekete hajú, és furán hörgő (ami néha inkább hasonlít egy nagyon hosszú böfögésre) szellem, Kayako.
Ezek után Takashi Shimizu 2 évet kihagyva, 2000-ben megalkotja az első egész estés filmjét, a Ju-ont. Ez csak egy tévéfilm, (tehát mozi közelébe sem került Japánban) és minimális költségvetésből készült, mégis az egyik legjobb az összes közül.
Az alapszituáció a következő: Egy férfi megölte a feleségét, és fiát (meg egy macskát-> ezért ad ki Toshio nyávogó hangokat). Az erőszakos halált halt áldozatok szelleme visszatér, és bosszúszomja csillapítása miatt újabb áldozatok lesznek, akik mivel szintén erőszakos halállal haltak meg, ugyancsak visszatérnek, és szedik további áldozataikat, és az átok tovább terjed... Ennek központi helyszíne Toshio és Kayako családi háza, ami időközben elég sokszor cserél gazdát. Az áldozatok is leggyakrabban a lakókból kerülnek ki, vagy azokból, akik valamilyen kapcsolatba kerülnek a házzal/lakókkal.
A filmek több fejezetre vannak osztva, mindegyik valamilyen kapcsolatban áll egymással (gyakran az egyik fejezet a másik következménye). Emiatt én is külön veszem a fejezeteket.
Toshio Egy tanár, és várandós felesége arról beszélgetnek, hogy a fickó éppen családlátogatásokat tart. Az utolsó gyerek, Toshio nehéz eset, régóta nem is jár be. A feleség megjegyzi, hogy régebben gyakran találkozott a fiú anyjával, de mindig is ijesztőnek találta őt... Mikor a férfi elmegy a családhoz, csak Toshiót találja otthon, tele sérülésekkel. Nem nagyon hajlandó válaszolni a tanárának, és az egyre furább viselkedésével már lehet sejteni, hogy valami nem okés a gyerekkel...
Yuki Később új lakói lesznek a háznak. Kanna és Yuki éppen tanulnak, mikor megzavarja őket a macskanyávogás... Kanna elmegy az iskolába, hogy megetesse a nyulakat, de még indulás előtt megemlíti Yukinak, hogy Tsuyoshi, a bátyja nemrég szerzett magának barátnőt, akit Mizuhonak hívnak, csakhogy cukkolhassa vele a bátyját... Yuki egyedül marad a szobában, és továbbra is fura zajokat hall, ezért zenét kezd hallgatni, hogy elnyomja őket. Először a lemezlejátszó viselkedik furcsán, majd találkozik a zaj forrásával is...
Mizuho Mizuho (Chiaki Kuriyama, vagy ha valakinek úgy ismerősebb, Gogo Yubari a Kill Billből, Yuko Mizushima az Exte-ből...) az iskolánál beszélt meg találkozót Tsuyoshival, de a srác még nem érkezett meg. A bejárat előtt talál egy telefont, de elkapja őt egy éppen ügyeletes tanár, és behívja a tanáriba, hogy felírhassa őt. Miután a tanár elmegy megkeresni Mizuho osztályfőnökét, a lány egyedül marad. Fura dolgok történnek, és megszólal a telefon, a hívószám pedig 4444444444...
Kanna A hullaházban különös halálesettel találkoznak. A holttesten kívül találtak még egy széttépett nyulat, és egy emberi állkapcsot, ami egy másik személyhez tartozik... Kiderül, hogy ahol a holttestet találták az iskolánál, két lány ment megetetni a nyulakat: Kanna és Hisayo. Az egyik rendőr félkomolyan felteszi azt a kérdést, hogy hogyan tud valaki életben maradni állkapocs nélkül, de nem sokkal később választ kapunk a kérdésre...
Kayako Visszatérve ahhoz a tanárhoz, aki Toshio szüleivel akart találkozni... Végül is sikerül beszélnie az apukával telefonon, Kayakoval pedig személyesen is találkozik, de egyik esetben sem jár valami jól...
Kyoko Egy ingatlan ügynök nem tudja eladni az egyik házat, mert eddig mindenki, aki ott lakott eltűnt, vagy meghalt, és a rossz híre miatt senkinek sem kell. megkéri Kyokot, a testvérét, aki látja a szellemeket, hogy nézzen körbe ott, hogy van-e alapja a rossz pletykáknak. Persze kiderült, hogy van...
Bár az ilyen történetet nem is nagyon lehet lezárni, sőt, nem is szabad, mégis a befejezésből sejteni lehet, hogy lesz folytatás... Lett is, még ugyanabban az évben, egy újabb tévéfilm.
Kayakoés Kyoko Hát, ezek az előző film ugyanezen névre hallgató fejezetei egy az egyben... De a Kyoko c. fejezetet tovább viszik... Az ingatlanügynök Suzuki húga végez egy kis nyomozást a ház múltjával kapcsolatban. Elmegy a bátyjához, de már az ajtóban rossz előérzete támad. Unokaöccsére nagyon rossz állapotban talál rá, és a szomszéd nő is megjelenik, afelől érdeklődve, hogy minden rendben van-e, mert gyereksírást és egy női sikolyt hallott Kyokoék felől... A nő elküldi őt, mondván, hogy nincs náluk gyerek, azonban hamarosan kiderül, mekkorát tévedett...
Tatsuya A ház új lakója csomagot kap, a feladót nem nevezték meg. A csomag egy kisgyerekrajzból, és Kayako naplójából áll, ez pedig furcsa viselkedést vált ki a feleségből...
Kamio A két rendőr, akik az első részben az állkapocs gazdáját próbálták megtalálni, most tovább nyomoznak, és egyre több összefüggést találnak a rejtélyes eltűnések, és halálesetek között...
Nobuyuki és Saori Túl rövidek, hogy igazán írni lehessen róluk...
A 2 tévéfilm után Takashi Shimizu egy nagyobb költségvetéssel 2002-ben filmvászonra vitte a történetet. Ebben olyan segítői voltak, mint Hiroshi Takahashi (aki többek közt a Ringu írója), és Kiyoshi Kurosawa, aki a Gakko no kaidan G során bukkant fel. Kiyoshi Kurosawa remekül ért a lassú, komor hangulatú pszichológiai horrorfilmek készítéséhez, és a Ju-on világához ez elég jól passzol, úgyhogy ezzel a filmmel kapcsolatban már igencsak vannak elvárásai a nézőnek.
Rika Rika egy önkéntes szociális munkás. Elküldik a kísértetházba, hogy megnézzen egy idős hölgyet, mert nem találták azt, akinek ez lett volna a feladata. Miután Rika rendbe tette a hölgyet, a házat is elkezdte kitakarítani. Megtalálja Toshioék családi képét, amin Kayako arca ki van tépve. Hangokat hall az egyik emeleti szobából, úgyhogy elmegy körbenézni... Egy szekrényből szűrődnek ki a hangok, de az ajtó le van ragasztva. Mikor Rika hozzáér, macskanyávogást hall, ezért leszedi a ragasztószalagot. Tényleg egy macska van a szekrényben, de van mellette egy kisfiú is...
Katsuya Az idős hölgy családja (Katsuya a fia, és annak felesége, Kazumi) hazajött, így ezek után ők gondoskodnak róla. A férfi elment dolgozni, Kazumi pedig otthon maradt, de nincs nyugta a furcsa zajok miatt, és amiatt, hogy csak úgy megmozdulnak a tárgyak. Egy macskát követve felmegy a nő az emeletre, de ez nem volt túl szerencsés dolog részéről...
Hitomi Katsuya testvére, Hitomi telefonon próbálja elérni a családot, de nem jár sikerrel. Miután kap egy hívást a bátyjától, megnyugszik, hogy minden rendben, azonban senki sem szól a telefonba, csak Kayako hörgését lehet hallani...
Toyama A Rika c. rész folytatása... Miután az idős hölgyet holtan találták, Rikát pedig a sarokban megbújva, nyomozást indít a rendőrség, hogy kiderítse, mi történhetett. Az egyik rendőr felhívja Katsuyát, és rögtön telefoncsörgést hallanak az emeletről...
Izumi Izumi néhány osztálytársával elmegy a kísértetházba, amolyan bátorságpróbából... Azonban a lány megijed, és hazarohan, a többiek pedig ottmaradnak, és rajta röhögnek (nem sokáig...). Később a 3 másik lányt eltűntnek nyilvánították, Izumi pedig depressziós, és paranoiás lett. Attól fél, hogy ő lesz a következő...
Kayako Ismét visszatérve Rika történetére. A lány továbbra is lelkesen dolgozik, minden rendben megy körülötte, azon kívül, hogy Toshio rendszeres útitársa mindenhová...
Szokásához híven Takashi Shimizu egy újabb folytatást készített. Segítője maradt az előző részből Masaki Adachi, aki többek közt a Dark wateren dolgozott, a Zoo egyik rendezője, és az Exte írója is (az utolsó kettőről már korábban írtam).
Kyoko Harase, a terhes horrorfilm-színésznő és vőlegénye, Masashi éppen hazafele tartanak autójukkal. Véletlenül elütnek egy macskát, de továbbhajtanak. Nem sokkal később Toshio miatt autóbalesetet szenvednek.
Kyoko A nő úgy tűnik, elvetélt, Masashi pedig kómába esett... Pár nap múlva viszont egy orvosi vizsgálaton kiderül, hogy Kyoko 3 és fél hónapos terhes, és minden rendben van a gyerekkel. Kyoko bár kissé zavarodottan, de örül a hírnek...
Tomoka Miura Tomoka a szövegét próbálja memorizálni otthon, mikor a szomszédból átszűrődő koppanáshangok megzavarják... Részt vesz egy műsorban, aminek sztárvendége Harase Kyoko lesz, és egy kísértetházban fognak forgatni. Mikor hazaér Tomoka párja, Nori is, a lány mesél neki a zajokról a szomszédból. Nori először nem hisz neki, de amikor ő is meghallja, másképp áll a dologhoz. mindig 12:27-kor kezdődik, és mint kiderül, nem a szomszédtól jön, mert ez a legszélső lakás, és arrafelé már nincs szomszéd. Legközelebb már Tomokáék nem igazán, de mi megtudhatjuk, hogy mi okozta a zajokat ;)...
Megumi Egy műsorban egyenesen a kísértetházból közvetítenek, és a vendég nem más, mint Kyoko. Miura Tomoka, a műsorvezető mindent felvezet, még azt is elmondja a producer, Keisuke, hogy Kyoko mikor ijedjen meg valamitől... Egyszer csak a hangmérnök furcsa hangokra lesz figyelmes Kyoko mikrofonjából. Ezen kívül semmi különös nem történik, csak Megumi, a fodrász érzi magát kellemetlenül a házban, és az garantált, hogy utána sem lesz jobban...
Keisuke Kyoko a kórházban találkozik a producerrel, aki értesíti őt arról, hogy Tomokát és a barátját holtan találták a lakásában, Megumi még a TV-stúdióban eltűnt, de a stáb többi tagját sem tudja elérni...
Chiharu Egy diáklány, Chiharu körbenéz a kísértetházban, de Kayakoék megtalálják... Erre felébred a lány rémálmából. Később az utcán sétálva egyik barátnőjével, Hiromival arról beszélgetnek, hogy dolgozhatnának statisztaként egy filmben...De a következő lépést már a kísértetház lépcsőjén teszi meg, Kayako elől menekülve... De ismét felébred, és ez így megy tovább, addig, amíg ki nem derül, hogy melyik a valóság...
Kayako Keisuke eszméletlenül találja Kyokot a kísértetházban. Elviszi orvoshoz, és lerendezik a szülést, Kyoko pedig életet ad első...mijének is?
Ha a Takashi Shimizu-féle Ju-onokból rangsort lehetne összeállítani, azt hiszem, a következő lenne az: Ju-on (TV) 1, Ju-on: The grudge 2, Ju-on (TV) 2 és az utolsó a Ju-on: The grudge 1. Részben amiatt, mert a Ju-on 2-ben nagyon elszúrták azt, hogy vagy a fele az előző filmből származott, így alig adott valami újat, a Ju-on: The grudge első mozifilm pedig valahogy nem tudta a megfelelő színvonalat hozni, pedig ezúttal pénz volt rá rendesen. Hiába a tisztább, ragyogó képek, a high-tech beállítások, ha az első Ju-on olcsóbb megoldásai realisztikusabbnak hatnak, és könnyebben átélhetőek emiatt a helyzetek. De a végére szerencsére összeszedte magát Takashi Shimizu, és egy igazán ijesztő, ötletes, hangulatos résszel tette rá a pontot az i-re. (Még az is megfordult a fejemben, hogy neki adom az első helyet, de azért az első rész mégiscsak jobb lett...)
Ezek után pedig mások vitték át a Ju-on történetet, a saját képzeletükkel átformálva azt, Takashi Shimizu neve pedig már csak íróként és producerként szerepelt a stáblistán.
Ez a 2 film egy napon jelent meg, és mindkettő közel 1 órás. Az egyik: Ju-on: Kuroi shoujo Mari Asatotól, a másik: Ju-on: Shiroi roujo Ryuta Miyakétól.
Egy gyerek éppen hazamegy a suliból, mikor észreveszi, hogy egy lány az üresen maradt épület ablakában áll, és maga elé mered. Majd hirtelen hátravágódik, és hallhatjuk azt az ismerős hörgést is...
Tetsuya Tetsuya szemet vetett a csinos szomszédjára, Yukora, aki nem mellesleg egy nővér. A Srác egyik este hangokat hall a szomszéd felől, ezért hallgatózni kezd, de a hangok dörömbölésbe csapnak át. Másnap, mikor barátaival erről beszél, egy lány mondja, hogy a szomszéd lakásban történt egy gyilkosság nemrég. Azzal viccelődnek, hogy talán Yuko a tettes...
Yuko Yuko egyik betege, Fukie az a lány, akit a bevezetőben láthattunk. Nem tudni, hogy mi a baja, de Fukie biztos benne, hogy hamarosan meg fog halni. Yuko miután végzett aznapra, indulás előtt még benéz Fukiéhez. Hörgéseket hall felőle, de amikor odahívja a másik nővért, már úgy tűnik, minden rendben van. Később már sejthető, hogy Fukie nem fogja egészségtől kicsattanóan elhagyni a kórházat, abban pedig biztosak lehetünk, hogy Tetsuya sem Yuko lakását...
Ayano Ayanonak sikerül leráznia nyomulós főnökét, de a sötét, kihalt utcán rosszabb dolog vár rá...
Fukie A bevezetőt folytatva megtudjuk, hogy végül is miért kellett kórházba mennie Fukiének. Az orvos azt mondja, hogy a stressz miatt lett rosszul a lány, és ez normális az ő korában, ezért elviszik őt egy pszichoterapeutához. Rosszul sül el a dolog, ezért egy újabb vizsgálatot tesznek, és kiderül, hogy Fukie nem megszületett ikertestvérének átka okozza a bajokat...
Yokota Fujiét meglátogatja Yokota, de a lány nagyon furcsán viselkedik, ellöki és fojtogatja, mondván, hogy Yokota azokkal a kezekkel fogja megölni a nőt...
Mariko Fukie anyja elmegy testvéréhez, Marikohoz, akinek spirituális ereje miatt a segítségét kéri. Egy szertartással Mariko kiűzi a gonosz lelket Fukiéből, vagy legalábbis azt hiszik...
Kiwako Miután nem marad más, aki segíteni tudna, Fukie anyja sajátos módon oldja meg a problémát...
Ryuta Miyake, Takashi Shimizuhöz hasonlóan egy korábbi rövidfilmjéből vette a fő szellemet. A Kaidan shin mimibukuro (2004) c. horror-rövidfilm gyűjteményből a Sugatami c. 5 perces filmben feltűnik egy kifehérített fura vénasszony, kosárlabdával a kezében. (Ez úgy magában nevetséges látvány, de amikor a film közben bukkan fel hirtelen, elég ijesztő tud lenni...)
Sugatami 2 barát az iskola tornatermében kosarazik, és a régi időkről nosztalgiáznak. Azonban a labda begurul egy sötét szertárba, és egy vörös kendővel letakart egész alakos tükör előtt áll meg. A tükörről mindenféle legendákat meséltek az iskolában, ezért bár kissé tartva tőle, de lerántják róla a kendőt. Miután semmi sem történt, az egyik fiút felhívják munkahelyéről, és elmegy, otthagyva barátját. A másik srác is menni készül, de odagurul hozzá a labda, ezért visszamegy a tükörhöz, és már el is tűnt... A másik fiú visszamegy elköszönni, de csak a törött tükröt találja ott. Ja, és a labdával felé rohanó nénit...
A bevezetőben egy felakasztott férfit látunk, egy magnóval és egy táskával, amiben feltehetőleg egy fej van...
Fumiya Egy srác mikulásruhában karácsonyi tortát szállít ki. A megrendelő azt mondja, hogy éppen elfoglalt, de mindjárt megy. Addig a fiú az ajtóban áll, de mikor még egyszer szól a torta miatt, a nő ugyan azt, és ugyan úgy válaszolja. Töréshang szűrődik ki, ezért Fumiya odamegy, de senkit nem talál a konyhában. Meglát egy sárga kalapos kislányt, amint az az emeletre megy, Fumiya pedig követi, de csak egy vérben ázó hullát talál az ágyon...
Kashiwagi Egy taxis elfuvarozza a lányát az iskolába, majd felhívják, hogy a rendőrség szeretne kérdezni pár dolgot az előző napi utasáról... A fickó egy táskát talál a hátsó ülésen, és valószínűleg már nem fog tudni elmenni a rendőrségre...
Akane Akane Kashiwagi kiskora óta látja a szellemeket, barátai arra kérik, próbálják ki a boszorkánytáblát. Hogy működjön, egy szellem segítségét kell kérniük, ezért megkérik Akane apját, aki 7 éve tűnt el. Az érme mozogni kezd a táblán, és a mirai szó olvasható ki, ami jövőt jelent, de ebben az esetben inkább Mirai, hiszen ez egy kislány neve, mert nem Akane apjának szelleme segített nekik...
Isobe Az Isobe család új házba költözik. A hatalmas házat gyanúsan olcsón kapták, ráadásul az anya egy összegyűrt családi fotót is talált (ami a többi Ju-onokon okulva rossz ómen). Az idősebbik fiú éppen akkor vizsgázik, ezért tanulásra alkalmas szobát kap. Mikor mindenki az udvaron van, a fiú az egyik szobában egy egész alakos tükröt talál, kendővel lefedve. Ekkor egy a Sugatamiéhoz nagyon hasonlójelenet következik...
Chiho Fumiya megtört állapotban ül a rendőrségen azután, amit a házban talált. Chiho, a barátnője megy érte, és ezután együtt karácsonyoznak... vagy mi...
Akane A még gyerek Akane meglátogatja Isobe Mirait, a barátnőjét. A nagymama Atsuji, Mirai bátyjának kosárlabdájával a kezében megy be... Mirai elmeséli Akanénak, hogy mióta ide költöztek, bátyja teljesen meghülyült...
Yasukawa Egy rendőr az irattár padlóján talál egy kazettát. Meghallgatja, de csak annyi van benne, hogy valaki azt ismételgeti, hogy nemsokára jön... Egy másik rendőr elmondja, hogy aki a kazettát csinálta, megölte a családját, majd felakasztotta magát...
Atsuji Az Isobe-család karácsonyi tortát rendel másnap reggelre. Az apuka azon bánkódik, hogy Atsuji megbukott a vizsgáján... A nagymama ismét odamegy, kosárlabdával a kezében, de nem akarnak vele játszani, ezért elmegy... Éjjel a zakkant Atsuji felfedi a mészárlás rejtélyét...
Bár ez a két folytatás érezhetően más, messze nem adja azt az igazi Ju-on hangulatot, nem lett rossz. Én részemről várom, hogy készüljön egy újabb Ju-on rész, és ha lesz, biztosan írni fogok róla...
Eredeti cím:Něco z Alenky Év: 1988 Ország: Csehország/Svájc/Anglia/Németország Műfaj: fantasy, thriller, animáció Rendező: Jan Švankmajer Szereplő: Kristýna Kohoutová
A történet: Alice utasításai a filmhez: "Csukd be a szemed, máskülönben semmit sem fogsz látni!" Alice egy furcsa, régi, preparált állatokkal és koponyákkal teli házban él... Egyik nap unalmában köveket hajigál egy csésze teába, de egyszer csak, inkább jobbnak látja, ha elbújik az asztal mögött, ugyanis egy kitömött Lepus Cuniculus (az a bizonyos fehér nyúl), ahogy azt a berendezett terráriumán olvashatjuk, életre kel. A nyúl véletlenül kiszakítja mellkasát, és hullani kezd belőle a forgácspor, de nem törődik vele túl sokat, előhúz egy titkos fiókot a földből, felöltözik, majd elővesz egy ollót, amivel betöri a terrárium falát, és elsétál... A vágásból előhúz egy zsebórát, és fontoskodva megállapítja, hogy el fog késni, és futásnak ered. A ház egy hatalmas szántőföldben végződik, aminek közepén egy íróasztal áll. A nyúl egyenesen odarohan, majd egy tapsára kinyílik a fiók, a nyúl pedig beleugrik, és már el is tűnt... Alice, aki ezt az egészet végignézte, a nyúl után ered. Miután sikerül kinyitnia a fiókot, ami tele van írószerekkel, egy sötét, szűk folyosón keresztül a nyúlból kihullott töméscsíkot követve eljut az állat házáig. Ott találja a nyulat is, aki jóízűen eszik egy lábasnyi forgácsporból, hogy pótolja azt, ami kihullott, majd egy újabb fiókból kiszedett biztosítótűvel összefogja a vágást. Alice megszólítja az állatot, mire az ijedtében elrohan... A lány utána akar menni, de rálép egy gereblyére, az meg fejbe vágja őt, a lány hátra esik, bele egy vödörbe, aminek átszakad az alja, a gyerek pedig egy lefelé tartó liften találja magát, és folytatódik a furcsa, és kísérteties utazása... Később a nyúl vezetésével megtámadják, és üldözőbe veszik a csontvázállatok, és a szívkirálynő is a fejét akarja, mert mint kiderül, a tapsifüles az ollójával a királynő személyi hóhérja is egyben...
Személyes vélemény: Első látásra talán gyerekeknek való a film, de senki ne dőljön be... Ha ezt megnézi, garantált rémálmai lesznek, arról nem is beszélve, hogy lelkileg rendesen összetörne a szerencsétlen... Tehát nem gyerekfilm... igaz, semmi olyan nincs benne, ami miatt óvva kéne inteni tőle a gyerekeket, de egy nagyon nyomasztó, szürreális, barátságtalan film ez... szinte mindenről, amivel Alice találkozik, kiderül, hogy rossz, ártó szándékkal van (még egy üveg lekvárban is rajszögek és állati csontok vannak) Attól függetlenül, ez egy remek film (szerintem). Tele van ötletességgel, és bár kevés pénzből készült, látszik, hogy rengeteg munkát fektettek bele. Az egész film egy furcsa rémálomra hasonlít... Talán néhányan unalmasnak találhatják, vagy nem tudják értékelni, de ez egy igazán különleges film. A rendező pedig, Jan Švankmajer, az egyik legnagyobb animátor, a stop-motion-technika nagymestere. Azt hiszem, ha ő nem lenne, Tim Burton sem lenne az, aki, bár ezt sajnos nem túl sokan tudják...
Ajánlás: Érett, nyitott embereknek ajánlanám legfőképp...
Eredeti cím: Jigureul jikyeora! Év: 2003 Ország: Korea Műfaj: sci-fi, dráma, fantasy, thriller, vígjáték Rendező: Joon-Hwan Jang Szereplők: Ha-kyun Shin, Jeoung-min Hwang, Yun-shik Baek
A történet: Kang Man-shik 45 éves, jó módban él feleségével és gyerekeivel, munkahelyén vezetői posztot foglal el. De ez mind csak a látszat, mert valójában ő egy idegen az Andromédáról... vagy legalábbis Lee Byeong-gu, a megszállott sci-fi rajongó, gyógyszerfüggő méhész biztos benne... Ráadásul az űrlények hercege el fog jönni a következő teliholdkor, ami semmi jót nem ígér. Az egyetlen, aki megállíthatja ezt a katasztrófát maga Lee Byeong-gu! Így hát elrabolja a fickót, majd leviszi őt a földalatti bunkerébe. Miután a túszt alsógatyára vetkőztette, lenyírja a haját (ami Lee Byeong-gu szerint antennául szolgál az idegeneknél), és különböző kínzásoknak veti alá, részben vallatásból, részben azért, hogy "ártalmatlanná" tegye... Mindebben segítőtársa Su-ni, az infantilis, nagydarab cirkuszi kötéltáncosnő. Eközben persze a rendőrség is felfigyel az elrablásra, és Choo nyomozó is, aki a többi rendőr megvetésének tárgya... Később megtudhatjuk, nem csak a föld megmentésének célja áll a rablás mögött... A rendőrök egyre közelebb jutnak a tetteshez, a telihold napja pedig vészesen közeleg...
Személyes vélemény: A rendező első filmjében remekül megoldotta a műfajok keverését... Ebben szinte minden van, mégsem lett zavaros, a nézőnek nem az jut eszébe, hogy túl sok mindent akartak beletenni. A film vége különösen tetszett, mert nem a szokásos módon ér véget, és ez számomra felüdülés azok után, hogy az ilyen típusú filmek általában egy vonalat követnek. És lelkileg mindenki, aki meg akarja nézni készüljön föl arra, hogy a vége fele egyre szomorúbb lesz, néhány viccesebb résszel megszakítva... Amúgy nagyon sokszínű és mozgalmas, úgyhogy nem hiszem, hogy bárki is unná magát a filmen... nekem legalábbis bejött.
Ajánlás: Kb. 16 éves kor fölötti nyitottabb embereknek ajánlanám. (Méheknek tilos!)
Még 2 napja azt hittem, hogy ma hű-de fel fogom ide rakni a Ju-onról írt összefoglaló ismertetőmet... De nem. Megnéztem vagy a felét, de még egy csomó hátra van, nekem meg már elegem van a Toshiokból és a Kayakokból... ezek után inkább elkerülöm, hogy csak azért írjak rosszat róla, mert lefárasztott, és beiktatok egy-két nap pihenőt... Ez engem idegesít a legjobban, mert rendesen akarom vezetni ezt a blogot (ok, egy blog nem nagy dolog, de nekem igenis számít, mert a horrorfilmek hatalmas szerepet töltenek be az életemben, és már évek óta írni akartam róluk...), és nem tehetem meg, hogy nem tartom be, amit megígérek... Úgyhogy napra pontosan nem tudom, de ezen a héten meglesz, az biztos. Elnézést kérek a csúszásért!
A másik dolog meg az, hogy magamból kiindulva azt gondolom, néha többet ér egy-két konkrét szám, mint egy többoldalnyi szöveg, ezért lesz pontozás is az ismertetők végén: 10 pont lesz a maximum, és a horrorfilmek esetében egy másik pontozás is lesz aszerint, hogy mennyire találtam azt ijesztőnek (mert szerintem az fontos szempont...), ott pedig így értelmezendő a pontozás: 1:nem ijesztő, 2:kicsit/kevés benne az ijesztő rész (ez a közepes fokozat...), 3:az ember csak ül, miközben csendben káromkodik, és visszasírja Dagobert bácsiékat...
Tehát egy újabb rettentő informatív bejegyzés... Viszont ma már lesz ismertető, valamikor az esti órákban...
Hol is kezdjem... Ma nincs ismertető, lehet, hogy holnap sem lesz (most elugrok a felém repülő paradicsomok elől...), de nem azért, hogy lazsáljak, hanem, mert úgy tervezem, hogy a Ju-on-ról fogok írni (Az amcsi remake-et nem láttam, de nem is érdekel... általában nem vagyok jóban a remake-ekkel..., tehát értelemszerűen a japán, eredeti verzióról fogok írni) És hogy miért fog nekem ez ilyen sokáig tartani? Hát azért, mert végig veszem 1998-tól mostanáig az összes részt! Nnna, hát ez van... Valszeg mindenki ismeri már a történetet, de akkor is meg akarom csinálni, egyébként is, az eredetit még mindig háttérbe szorítja a remake, ami nagyon nem ér... (Egyébként a másik ilyen tervem a szintén japán Guinea pig sorozat, de azt majd később... meg ha van amiből ugyanígy több rész is kijött, azokról szintén egy kupacban fogok írni.) És még valami:Nyugodtan hozzá lehet szólni a bejegyzésekhez (nem hiszem, hogy csak én láttam azokat a filmeket, amikről írok...),lehet akár javaslatokat is tenni, hogy miről írjak, ha az a film illik az oldal témájához, és szívesen látnátok róla egy ismertetőt. Tudom, hogy hülyén jön ki, hogy erre utasítom az embereket, de visszajelzés nélkül nem nagyon tudok fejlődni, és azt sem tudom, hogy jól csinálom-e azt, amit csinálok...(Bár lehet, hogy azért nem kapok hozzászólást, mert nincs is rendszeres olvasóm... nemtom.) Ok, lehet, hogy nem kéne máris nyafognom, hiszen még csak kb. 2 hónapja írom a blogot... mindegy. Most ennyi, és asszem a következő héten pedig inkább olyan filmekről fogok írni, amik nem esnek a horror kategóriába, mert elég rendesen összegyűlt egy csomó olyan film a "megnézendők listámon". Továbbra is minden jót!!!
Év: 2009 Ország: Indonézia Műfaj: horror, vígjáték, paródia Rendező: Helfi C. H. Kardit Szereplők: Julia Perez, Jarwo Kwat, Aming Sugandhi, Udije Tongky, Agung Udijana
A történet: A falu főnöke, Sugandhi esküt készül tenni, halotti lepelbe csavarva. Az eskü előtt figyelmeztetik őt, ha hazudik, borzalmas balszerencsét szabadít magára, vagy akár azonnal meg is halhat. Azonban a szertartást nem kezdetik el, amíg nincs halotti lepel hozzá. Tatang, akit elküldtek érte, szerencsétlenségére egy árusnál sem kap, ezért a szomszéd faluban lelopja egy hulláról, és egy kockás kendővel helyettesíti azt a holton. Nem sokkal a szertartás megkezdése után vihar támad, és életre kel néhány halott, hogy beteljesítse az átkot... Mint később kiderül, Sugandhi csalja a feleségét, és az esküt csak azért tette le, hogy visszanyerje a falu bizalmát, és ne kelljen elválnia. A fickó felkeres egy sámánt, aki elmondja neki a feltételeket annak érdekében, hogy a szellemek a faluból békén hagyják őt. Mikor Sugandhi panaszkodik a sámánnak, hogy a szellemek nem tűnnek el, a varázsló azt mondja, hogy a kísértetek a szomszéd faluból származnak... Sugandhi tovább csalja feleségét, Nanit, aki szintén talál magának egy szeretőt az új aerobikos munkatársa személyében, és a lepelbe csavart ugráló szellemek tovább ijesztgetnek a legabszurdabb helyzetekben, de mindennek van egy határa...
Személyes vélemény: Nem rossz... Bár, arra számítani kell, hogy a poénok legtöbbje erőltetett (néha még olyan "vicces zene" is megszólal a háttérben), a színészek borzalmasak (a hegyes állú Julia Perez, aki elvileg a jó nőt játssza, szintén csak fura grimaszokra képes...), és végig olyan, mintha egy szappanoperát nézne az ember... szóval béna, de ez nagyon is jót tesz neki, mert ettől is annyira szórakoztató.
Év: 1989 Ország: USA Műfaj: horror, gore, vígjáték Rendező: Mik Cribben Szereplők: Michael Robertson, Lory Tirgrath, Sunshine Barrett, Robin Lilly, Rich Hamilton, Jamie Krause
A történet: Apa és fia az erdőben kempingezik. Horgásznak, bújócskáznak, tábortűznél énekelnek, minden szép és jó, egészen addig, amíg az apuka egyik bújócska alkalmával véletlenül bele nem lép egy medvecsapdába. A férfi tehetetlenül fekszik, így fiának kell mindenről gondoskodnia. A fickó szépen lassan megőrül, a kölyök meg csendben tűri. Egyik nap mikor az apuka elájul, a fia felvágja őt, és kiszedi a szívét... 10 évvel később a DeWolfe-család utazik egy szülinapi buliba. Út közben egy vita miatt John nem figyel oda, és elütnek egy fiút. A gyerek nem sérült meg túlzottan, gyorsan elbiceg, mikor az apuka utána rohan, már nem találja... Szóba elegyednek egy fickóval, akinek lerobbant az autója, és bibliákat árul. A muksó elmondása szerint a környékbeliek nagyon babonásak, és több mint 10 gyerek tűnt el az utóbbi pár évben. Miután a család elhajt a kocsival, a bibliaárust becsalja egyik ismerőse a fák közé, és egy éles kaszával derékba törik a muksó karrierjét... A család Rosstól, a buli házigazdájától is értesül a gyerekek rejtélyes eltűnéséről, hogy minden második hónapban egynek nyoma veszik. Ross seriffi munkájába John is besegít. Elmennek egy Braun nevű férfihoz, aki azt állítja, hogy látta az eltűnt fiát, de nem ment oda hozzá, mert a gyerek csak látszólag volt a fia... Miután a seriff lánya is eltűnik, kétségbeesésükben egy jósnőt hívnak, aki azt mondja Rossnak, hogy a lánya jól van, csak átváltozik... A gyerekekből vérszomjas szektatagok lettek, akik elcsalják a többi kölyköt és kinyírják a felnőtteket...
Személyes vélemény: Azt hiszem, túl sokat vártam ettől a filmtől. Persze azt eleve tudni lehetett, hogy nem a történet a lényeg, mondanivalója sincs túlzottan, ééés akkor mi marad? Hát persze, hogy a véres jelenetek! Na, hát én is ezért néztem meg...és néztem...és néztem... egészen, kb. az utolsó 15-20 percig kényszerítenem kellett magamat, hogy ne tekerjek bele, az egész lassú és vontatott volt. De mikor végre elértem a végére, a leszámolásszerűség után is csak egy "aha, ok... ennyi?" jutott az eszembe. Jó, van benne néhány viszonylag zavaró jelenet, de még azok is gyengék... ennyi.
Ajánlás: Lehet, hogy szubjektíven ítélem meg, de ezt a filmet senkinek sem ajánlom... ok, vannak benne kannibál kölykök meg megnyúzott emberek (a Texasi Láncfűrészes talán értékelné...) és ilyesmik, de egyszerűen nem éri meg végignézni a filmet... Csak Troma rajongóknak... nekik kötelező, de ők valszeg úgyis hozzászoktak az ilyenhez... hát, van jobb filmje Tromáéknak, az biztos...
Anyámnál vagyok, csütörtökön vagy pénteken fogok hazamenni, addig pedig nem nagyon lesz tőlem bejegyzés, vagy ha lesz, ismertető biztos nem, egyrészt, mert nem jó dolog a 10 éves húgom gépére horrorfilmeket letölteni, másrészt azért, mert a húgom képtelen leszakadni a facebookról, és nem hajlandó odaengedni a gépéhez (meh... ahhoz képest, hogy olvasni viszont soha nem szokott, ez baromi idegesítő...) Szóóóóval addig is minden jót, és tessék sok jó horrorfilmet nézni, és várni a következő ismertetőmet (ami már kész is van, csak a fentebb említett okok miatt nem tudom közzétenni T_T...)
Év: 2009 Ország: Norvégia Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai Rendező:Pål Øie Szereplők: Kristoffer Joner, Cecilie A. Mosli, Anders Denielsen Lie,
A történet: Kai Koss 19 év távollét után hazatér szülőfalujába, mikor megtudja, hogy anyja meghalt. Letörve érkezik, de nem családtagja elvesztése miatt, hanem azért, mert újra találkoznia kell vele (bár, csak a holttesttől kell elbúcsúznia). Egy régi ismerősével, Saraval találkozik a hullaházban, aki elmondja Kainak, hogy mivel nem találtak az anyjánál semmi iratot vagy végrendeletet, a házat és minden egyebet ő fog örökölni.... Kai elmegy a régi roskadozó házhoz két benzines kannával, majd körbenéz. A halott anyja emléke kísérti őt, azt várja, mikor fog felbukkanni a semmiből, és bántani őt, mint ahogyan azt gyerekkorában tette. Mikor a férfi a pincefele jár, valaki odagurít hozzá egy piros labdát... A fickó rémült, szeretne túl lenni az egészen, úgyhogy magához veszi az egyik kannát. Azonban megjelenik ismét Sara, és félbeszakítja Kai terveit, elkobozza a benzines kannákat, mondván, hogy amit tenni akar az illegális... Kai egy közeli hotelben száll meg. Először a recepcióshölgy el akarta küldeni, mert lejárt a szezon, de egy telefonhívás miatt mégis beleegyezett, hogy maradjon. A hotelszoba ablakából rálátni a házra, a fickót pedig rémálmok gyötrik, ezért elmegy inni Sara szülinapi bulijára. Sara és Kai beszélgetéséből kiderül, hogy miután a férfi elkerült szociopata anyjától nem lett sokkal jobb a sorsa, 4 árvaházat járt meg. A férfit emlékei visszakergetik a régi házhoz, melynek egyik ablakából lámpafény szűrődik ki...
Személyes vélemény: Szép, lassú, gondolkodós film. Inkább riogatások vannak benne, amitől az ember összerezzen, de meg nem ijed, a hangulatát viszont remekül eltalálták, ott van az a folyamatos nyomasztó érzés a film nézése közben. A helyszínek nagyon szépek, a színészek játéka tökéletes, a filmet is jól építették fel, nekem mégis volt egy kis hiányérzetem... nem tudom, miért... Ettől függetlenül jó lett szerintem. Érdekes... bocs, nemtok mást mondani róla, még mindig a filmen jár az agyam XD... nehéz kiszakadni belőle... teljesen kikapcsol...
Ajánlás: Azoknak nem ajánlom, akik csak valami agyatlan kaszabolásra/belezésre vágynak, türelmetlenek, és fedetlen női kebleket akarnak csodálni (mert itt csak egy undorítóan hegesedett Kai felsőtest volt pucéran...). De akik egy szép, lassú, gondolkodós horrorfilmet akarnak látni (csak ismételni tudom magam...) nézzék meg ezt, mert szerintem nem fognak csalódni benne. Megjegyzés a trailerhez: nem volt normális méretben, úgyhogy vagy a fele le van vágva a képnek, szóval ha valakit érdekel, keressen egy trailert a filmhez a youtube-on, és ott mindent látni fog rajta normálisan (Bah...asszem ez a mondat teljesen értelmetlen lett o.O) XD... bocsi.
Eredeti cím: Showa kayo daizenshu Év: 2003 Ország: Japán Műfaj: dráma, thriller, vígjáték Rendező: Tetsuo Shinohara Szereplők: Ryuhei Matsuda, Masanobu Ando, Miwako Ichikawa, Sawa Suzuki, Hiroyuki Ikeuchi, Kayoko Kishimoto
A történet: Sugioka, a huszonéves srác barátaihoz indul, ám mielőtt odamenne hozzájuk, elrejt egy kést az övénél (ő az a paranoid fajta...). A megbeszélt helyen találkozik Ishiharával, akit akkor mutat be neki Nobu-chin. Miután még 4-en csatlakoznak, a csapat egy félreeső stéghez utazik, és megkezdik az előkészületeket... Az inspirációt még korábban kapták, mikor a szomszéd félmeztelen nő táncát végigcsodálva megvilágosodtak, és úgy érezték, énekelniük kell a csodára... A kamera készen áll, mindenki jelmezben, és eldalolják a régi nagy slágereket... Egy álmos délután, Sugioka unalmában sétálni indul, de az utcán véletlenül nekimegy egy középkorú nő, Midori Yanagi. A fiú minden meggondolás nélkül követni kezdi őt, majd mikor egy kihalt utcába érnek, megpróbálja felszedni. Midori nem megy bele, előbb elküldi, majd mikor Sugioka egyre durvábban viselkedik, segítségért kiabál. A fiú előkapja a kését, és azonnal elvágja a nő torkát, majd elrohan az esőben.... Midori Hemi, a középkorú nő felajánlja az esernyőjét egy fiatalabb férfi munkatársának, aki ezen felbátorodva dugásra invitálja őt. Midori visszautasítja a fickót, majd elmegy. Hazafele menet rátalál az utcán a másik Midori holttestére... A halottat 5 Midori nevű középkorú nő gyászolja, akik mindannyian elváltak, és szeretnek karaokézni. Miután a rendőrség nem találta meg a tettest, elhatározzák, hogy megbosszulják Midori halálát, minden középkorú nő sérelmeként. Megkezdik a nyomozást, és az akció sikerrel végződik, a huszonéves srácok táborából meghal a gyilkos, azonban a fiúk bosszút forralnak barátjuk elvesztéséért, és addig nem nyugszanak, míg a tettest ki nem nyírják...
Személyes vélemény: Nagy kedvencem ez a film, úgyhogy igyekszem nem sokat áradozni róla... Az egész fura, meghökkentő, zavaró, vicces... elég sok benne az ének, de távol áll a musicalektől... Még soha nem láttam ehhez hasonlót, és szerintem nem is fogok. A film lényege, hogy a bizonyos korcsoportokról szóló sztereotípiákat bemutassa, és azt hiszem, érdemes elgondolkodni azokon a dolgokon, amiket felvet... de nem fogok túl sok mindent elárulni róla, mert meg kell nézni a filmet, és kész ;) Amúgy nem azok az erőltetett poénok vannak benne, és inkább a fekete humor van jelen, úgyhogy nem szabad komolyan venni, mert különben nem fog tetszeni (azt hiszem, bár nemtom, hogy ki tudná ezt komolyan venni o.O...) Gondolkodtam azon, hogy a horrorok közé sorolom, mert a gyilkolászós részek baromi véresek benne, de egyáltalán nincs horrorfilm hangulata, úgyhogy inkább nem tettem...
Ajánlás: Tényleg véres, de attól függetlenül mindenkinek ajánlom, aki értelmesebb egy adag ceruzareszeléknél, és elmúlt kb. 15 éves...
Egyrészt azért, mert végre van elem a fényképezőgépben, másrészt, mert eszembe jutott, hogy eldicsekedjek a DVD-immel, mert szépen gyűlnek, ahhoz képest, hogy általában le vagyok égve (nem egyszer volt, hogy hetekig nem ettem a suliban, csakhogy összegyűljön a kajapénzem, és meg tudjam venni valamelyik filmet...-.-...ok, ez béna...) Szóval szerintem jó dolog DVD-t venni, mert támogatni kell a horrorfilmek kiadását!!! (Ezekről a filmekről nem fogok írni, hacsak nem lesz rá külön kérés, hiszen bárki megszerezheti, és megnézheti őket, én meg igyekszem olyanokról írni, amikkel ritkán lehet találkozni... kivétel: Carnival of souls (Lelkek karneválja), mert az az egyik kedvenc filmem, és már úgysem lehet elvileg kapni (én is a vateramániás anyám jóvoltából tudtam csak megszerezni... ;)))(Bah...ennyi zárójelet o.O...)
A képek (először jó nagyban raktam be, de az nem volt jó, szóval ha valakit érdekel, kattintson a képre, és nagyban meg fog nyílni...(remélem)):
Eredeti cím: Program na winyan akat Év: 2008 Ország: Thaiföld Műfaj: horror, thriller Rendező: Sopon Sakdapisit Szereplők: Worrakarn Rotjanawatchra, Chantawit Tanasaewee
A történet: Egy Bian nevű kislány lerobbant, romos házban ébred, megkötözve, körülötte kiszáradt hullákkal. Nincs sok ideje megijedni, mert máris felbukkan a házához hasonlóan lerobbant őrült vénasszony, Shomba, és kését szorongatva tudatja a gyerekkel, hogy meg fogja ölni őt. A lány a szekrényben rejtőzködik, de az asszony hamar rájön a rejtekhelyére... A gyerek menekülni próbál, de nem jár sikerrel. Megérkezik egy csapat helybeli, akik tudják, hogy Shomba gyerekeket rabol, és bántja őket, és azért is jöttek, hogy rendet tegyenek: összeverik a nőt, felvágják a száját, majd felakasztják... A kötélen rángatózó vénasszony látványa már túl sok a moziban ülő lánynak, ezért inkább kimegy a teremből... A lépcsőnél találkozik Pithou-val, egy barátjával, aki a filmet is csinálta. A fickó arra a kérdésre, hogy miért nem nézi meg a saját munkáját, azt válaszolja, hogy nem bírja Shomba felakasztásának jelenetét... Chen a moziban dolgozik, reménytelenül próbálja visszaszerezni exét, ráadásul a nő bátyja, Peoll rávette, hogy másolja le, és adja el az új filmeket a moziból. Így éjjel, mikor nincs biztonsági ügyelet, belopózik a vetítőterembe, és levetíti a legújabb horrorfilmet, hogy aztán Peoll felvegye azt kamerával a nézőtérről. Chen, míg várja hogy lemenjen a film, a múlton keseregve elalszik és csak sokkal később eszmél fel arra, hogy a filmnek vége, és nemsokára megérkezik a többi dolgozó is. Nem akar lebukni, ezért elmegy megkeresni a haverját, aki viszont eltűnt, és csak a kamerája maradt utána, amin nem éppen megnyugtató dolgokat rögzített... Peollt nem csak Chen keresi, hanem üzlettársai is, akik a filmet akarják. A fiúnak nincs más választása, végigcsinálja ugyan azt, mint a haverja: beül a kamerával a nézőtérre, és felveszi a filmet. Azonban a film közben furcsa hasonlóságokat vél felfedezni az ottani, és a Peoll házában talált lábnyomok közt. Felhívja a haverját, hátha felveszi. Telefoncsörgést hall a közelből, de Peoll telefonjára nem a székek közt, hanem a filmvásznon talál rá...
Személyes vélemény: Bár sok benne a klisé, mégsem annyira kiszámítható... Az egész történet bénának és idétlennek tűnik, de jól megcsinálták a filmet, izgalmas és ijesztő lett... Valójában amikor rábukkantam erre úgy kezdtem nézni, hogy kap egy esélyt, de ha nem tetszik, inkább nézek mást... ahhoz képest meg tényleg végig izgultam, és volt, hogy megijedtem néhány jelenetnél, pedig azt nem nagyon szoktam csinálni XD... Szóval emiatt a film miatt megbocsátok a thaiföldieknek a Shutterért (vagy kismilliárdan bizonygatták, hogy az a valaha létezett legijesztőbb a világon... hát, csak annyit erról, hogy NEM AZ -.-...) Egyébként nemtom hogy miért műxik ennyire ez a film... de műxik, az a lényeg... jó, és kész.
Ajánlás: ööö... igazán azoknak ajánlanám, akik kifejezetten egy ijesztő horrorfilmet akarnak megnézni...mert ez az. Nem több, és nem is kevesebb.
Év: 1980 Ország: USA Műfaj: horror, sci-fi Rendező: Max Kalmanowicz Szereplők: Martin Shakar, Gil Rogers, Gale Garnett, Shannon Bolin, Tracy Griswold
A történet: Néhány gondatlan munkás miatt egy ravensbacki atomerőműnél egy cső szivárogni kezd, és sárga radioaktív gáz keletkezik.... Egy iskolabusz 5 vidáman daloló gyerekkel áthajt a gázfelhőn, ami már az úttestet is ellepte. Később egy arrafelé tartó rendőr, Billy talál rá az úttesten keresztbe fordult buszra, de az utasai és a vezető viszont sehol. Billy elmegy az egyik szülőhöz, hogy utánanézzenek a dolgoknak. A helyszínen Billy értesíti Harryt, a fiatal rendőrtársát, hogy jöjjön ide, és derítse ki, hogy mi folyik itt, majd elmegy. A nő egyedül indul haza, ám útközben a közeli temetőben meglátja Tommyt, az egyik kisfiút a barátaival szaladgálni. Mikor a nő odakiált, a fiú eltűnik, ezért utánaered... Az egyik sírnál orra esik a buszsofőr szénné égett hullájában. Előkerül Tommy is, akinek látszólag semmi baja, csak a körmei lettek feketék. A kisfiú megöleli a nőt, aki nyomban a buszsofőr sorsára jut, majd egykedvűen tovaballag. A fertőzött gyerekek szétszélednek, és minden naiv felnőttet kinyírnak gonosz ölelésükkel... Vajon hogy fogják megállítani őket???
Személyes vélemény: Nem tudom elhinni, hogy tetszett ez a film XD... Mondjuk többször nem vagyok hajlandó megnézni, de egyszeri megtekintésre szórakoztató (bár én kb. úgy néztem, mint egy vígjátékot, valójában nem tudom, hogy milyen szándékkal csinálták a készítők az egyes részeket...) Szóval vicces, abszurd és a gyilkolászós részek nagyon műre sikeredtek... Lehetne azt mondani, hogy "De hát milyen régen csinálták már...!" Csak emlékeztetném azokat, akikben felmerül ez a mondat, hogy többek közt ebben az évben készült a Friday the 13th, Cannibal holocaust és a japánok meg majdnem minden évben kiadtak egy Guinea pig részt '80 körül... (SPOILER: szóval, ha valakinek levágják a kezét, elvárható, hogy legalább egy kis vért produkáljon a csonk XD...) Tehát egy csomó mindenbe bele lehet kötni, tele van kisebb-nagyobb hibával, de jobb, ha a többségével nem foglalkozik az ember, és jól elszórakozik ezen a filmen. (Engem nem nagyon rázott meg a film, én mindig is tudtam, hogy genyák a gyerekek :P...)
Ajánlás: Óvónénik, terhes nők inkább ne, rajtuk kívül viszont bárki megnézheti 10 éves kor fölött ;).
Reggel 10 körül érhettem haza, és ezek után meg majdnem az egész napot átaludtam, de még most is úgy kóválygok (ok, kreténül hangzik ez a szó, de tényleg azt csinálom) mint egy zombi...
Szóóóóval hogy legyen valami használható is ebben a bejegyzésben: végül is az egész jó volt, de már nagyon hazamehetnékem volt, mert hiányoztak a napi teendőim...na mindegy. Néhány koncertről: Billy Idol és az Air nagyon tetszett (bár az utóbbi vagy fél órát késett...)a Bin-jipet nem ismertem, de elég jó volt, úgyhogy majd utánanézek. Aztááán...ööö...(sorrendben próbálok haladni) kevés magyar együttest szeretek, de a The moog és a Heaven street seven közéjük tartozik, amúgy a Hss-re úgy tudtunk menni, hogy a Prodigyről elmentünk, és a másik színpadnál csúszás volt, ezért még nagyjából az uccsó fél órán ott voltunk... ja, és a Prodigy szintén jó volt, szerintem értékelendő, hogy a kölykök így kitesznek magukért a koncerteken, rendesen megcsinálták. A probléma velem volt, mert inkább a lelkesedésük, mintsem a zenéjük kötött le... valahogy pont nem volt hangulatom hozzá -.-... De amit úgy hű-de vártam, az a Massive attack volt,(gyerekkorom óta hallgatom őket)és nem is tudom hogy, de amikor elkísértem F.-t a Kispálra (a M.a. előtt játszottak a nagyszínpadon, de én nem nagyon bírom őket)mikor vége lett, egy csomóan elmentek, és mi meg elindultunk előre amíg tudtunk, és így jutottunk a 2. sorba nagyjából. He-he... A koncert rendesen kezdődött, még a rettentő zavaró mellettem dugó hármas sem szegte kedvem, mikor egyszer csak, mintha elvágták volna, az együttes lelépett, és ennyi... semmi hello, vagy hasonló... szóval ez elég fura volt... amúgy elég sok számot játszottak az új CD-jükről, de ez már sejthető volt a 4-5 mikrofonból elől, mert abban sok a vendég énekes, én meg a régebbi lemezeiket jobban bírom... mindegy. Ééééés, bár rajta van nálam a legidegesítőbb dolgok listáján, de azért sikerült szerezni egy olyan sípoló játékkalapácsot... Ja, és azoknak meg akik a sátrunkat baszogatták: DARA TUDJA A CÍMETEKET!!!!! HÁHÁHÁÁÁÁ!!!! ...asszem visszafekszem aludni...-.-....
Igen, ez az anime is közte lesz azoknak amikről írni fogok...
_posterek.JPG)
ezt a Volton csináltam, amikor az árokban ültem, és nagyon rajzolhatnékom volt...
ez szintén a Volton készült, a címe: A wc szelleme (csakhogy mindenki értse, hogy mit ábrázol a kép XD...) amúgy nemtom, miért lett Elvis haja... o.O
az egyik földrajzóra termése...
nagyon nincs kész, de nem rossz eddig, csak egy részletet fényképeztem, mert torzít a gép...
a wc szelleme előtt készült ...
itt az összhatást kell nézni, és nem azt, hogy mennyire elcsesztem az arányokat XD... (nem nagyon szoktam festeni...)
polipcsaj...vagymi...6 ujja van (he-he)...
