Noroi

Év: 2005
Ország: Japán
Műfaj: horror, thriller, áldokumentum
Rendező: Koji Shiraishi
Szereplők: Jin Muraki, Rio Kanno, Tomono Kuga, Maria Takagi, Satoru Jitsunashi

A történet:
Masafumi Kobayashi újságíró 1995 óta foglalkozik természetfeletti dolgokkal, könyveket ír és interjúkat készít különböző jelenségekről. Azonban a 2004-ben Noroi címen dokumentált események után a férfi háza leégett, felesége meghalt, ő maga pedig nyomtalanul eltűnt.
2002 novemberében Kobayashit kihívja egy nő és lánya, mondván hogy furcsa hangokat hallanak a szomszéd felől, főleg kisgyerekhangokat. A szomszéd egy barátságtalan asszony, jóformán elküldi a fenébe a férfit, amikor az a hangok felől érdeklődik. A hangok rögzítésre kerültek, és egy analízis után megállapították, hogy legalább öt kisgyerekhez tartoznak a zajok. Pár nappal később, miután a nő elköltözött, abbamaradtak a fura zajok. A fickó körbenéz a nő udvarán, egy levél alapján megtudja, hogy a neve Junko Ishii, és mikor tuvább kutakodik, a sok szemét mellett néhány döglött galambot is talál... A nő és a lánya, akik kihívták Kobayashit, 5 nap múlva meghalnak....
Yano Kana egy 10 év körüli parafenomén lány, akit a TV hamar felkap képességei miatt...
3 fiatal híresség egy műsor kedvéért elmegy szellemeket keresni egy templomhoz, és az a körüli erdőhöz. A lány, Marika gyerekkorától fogva látja a szellemeket, nem sokkal odaérkezésük után észre is vesz valami különöset, de rosszul lesz, és a forgatást le kell állítani. A felvételeket egy varieté show-ban adják le, és egy Mitsuo Hori nevű paranormális jelenségekkel foglalkozó fickót is meghívnak, hogy kielemezze a történteket. A fickó beszámíthatatlanná válik, és rátámad Marika-ra, aki szintén ott van, és figyelmeztetni próbálja az embereket a galambokra...
Később a stúdióban megmutatják Kobayashinak a videót, és azt, amit csak kevesen vennének észre rajta... A különböző jelenségeket egyre több haláleset követi, és a megoldást keresve Kobayashi a Kagutaba névbe botlik, ami talán a legnagyobb problémát fedi mind közül.
Idővel több lesz az összefüggés az események között, és a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgoknak is nagy szerepük lesz, úgyhogy érdemes odafigyelni...

Személyes vélemény:
Hát így érdemes áldokumentumfilmet csinálni... A színészek játéka kifogásolhatatlan, a történet pedig jól felépített, folyamatosan fenn tudja tartani a néző érdeklődését. Amúgy már pár éve láttam ezt a filmet, úgyhogy nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, de néhány résznél még most is csendben anyáztam magamban... Azaz elég félelmetesre sikeredettXD...

Ajánlás:
Aki könnyen megijed, annak semmiképp sem ajánlom, hacsak nem akar az illető égő lámpa mellet aludni esténként... Amúgy mindenki másnak ajánlom, a horror műfaj egyik kiemelkedő alkotása szerintem ;)

nemtom, hogy mi legyen ennek a címe...

Nnnna, most akkor egy csomó fontos és jelentéktelen információ következik véletlenszerű sorrendben:
Először is, a képernyő jobb oldalán látható egy ilyen közvélemény-kutatásos izének a végeredménye, egy hétig lehetett szavazni, és abból a 2 szavazatból elég egyértelműen a válasz arra a kérdésre, hogy írjak-e olyan filmekről is ismertetőt, amik nem esnek a horror műfaji besorolásába, IGEN LETT!!!! (ezt nemtom, miért írtam más színnel, talán mert így figyelemfelekltőbb, és rájöttem, hogy a fekete háttéren rohadt jól néznek ki a színes betűk, bár néha elég giccses tud lenni... mindegyXD...)
A másik pedig az, hogy a mai napon lesz az uccsó bejegyzésem, legközelebb kb. júl. 4-én fogok írni, mert Volton leszek, szóval ha addig ír valaki ide, akkor az nem én leszek, hanem valami ügyes ember, akinek sikerült feltörnie ezt az izét o.O...
És még arról, hogy az utóbbi néhány napon miért nem írtam semmit: Anyámnál voltam Leányfalun (ott van Szentendre mellett). Általában, ha ott vagyok, ennyit csinálok: eszem, punnyadok... ennyi. Egyébként volt valami késztetés arra, hogy írjak, és akkor megszólalt a belső hangom: "Somorej, egyél egy sütit, és menj aludni!" Ez borzasztóXD... DE mingyá' jön egy ismertető egy baromi jó kis filmről, ami tényleg ijesztő (elég régen nem láttam ilyet...), úgyhogy ha valaki otthon van, és egyedül van, és pont sötét is van, nézze meg, hogy olyan paranoiás legyen, mint én, amikor először láttam ezt a filmet (asszem 2 éve, ami azt jelenti, hogy kb. 16 éves lehettem akkor...BWÁHÁHÁ!!!)... Ja, és persze olyan nincs, hogy ne bénázzak, úgyhogy a kárörvendőknek: elmentem biciklizni a nővéremmel (5 éve bicikliztem utoljára) a Duna partra, ami rohadt nagy baromság volt, mert nemrég volt az áradás, és most minden csurom sár, meg egyébként is alkalmatlan biciklizésre a hely, és sikerült a bringával egy csalánbokorba esnem HURRÁ! (ééés kiderüt, hogy a csaláncsípés egy nap alatt eltűnik, ha az ember békén hagyja, és nem vakarja...)
ööö... biztos akartam még valamit írni, de most nem jut több az eszembe, úgyhogy VÉÉÉÉGE!!! (egyébként fáradt vagyok (pedig semmit sem csináltam jóformán), úgyhogy bocs, ha értelmetlen a szöveg XD...(hmmm...zárójel a zárójelben o.O))

The last broadcast

Év: 1998
Ország: USA
Műfaj: horror, thriller, áldokumentum
Rendezők: Stefan Avalos, Lance Weiler
Szereplők: Stefan Avalos, Lance Weiler, David Beard, Jim Seward, Rein Clabbers

Egy kis háttérinfo a Jersey Devilről, mert a film nem nagyon magyarázza meg, hogy mi az a lény...: A születéséről 2 legenda is elterjedt. Az egyikben, mivel 13. gyerekként született, és az szerencsétlen szám, a csecsemőt a tengerbe dobták (erről ennyit tudok, azt nem árulta el az író, hogy ezután hogyan lettek szárnyai meg patái a gyereknek...). A másik szerint meg egy boszorkány 13. gyerekének születésekor megjelent az ördög, a kölyök meg ördögszerű lénnyé vált, és elrepült...

A történet:
A Fact or fiction (Tény vagy fikció) c. műsor megoldatlan rejtélyekkel és paranormális jelenségekkel foglalkozott. A két műsorvezetőt rejtélyes körülmények között meggyilkolták, David Leigh, egy dokumentumfilmes elhatározza, hogy utánajár a gyilkosságnak...
Az egyetlen gyanúsított az ügyben Jim Suerd volt, később el is ítélték, és börtönbe zárták. Jimnek nehéz gyerekkora volt, hamar antiszociálissá is vált. 2 dolog érdekelte: az internet, és az bűvésztrükkök...
A két Fact or fiction műsorvezető, Steven "Johhny" Avkast és Locus Wheeler a Jersey Devil rejtélyét próbálják megoldani New Jersey-ben, azon belül Pine Barrensben, ahol a legnagyobb az esélye annak, hogy megtalálják a lényt. Ez az ötlet onnan jött, hogy a F.o.f. kapcsolatot teremtett a nézőkkel az interneten keresztül, kérdésekre válaszoltak meg ilyenek... Abban reménykedtek, hogy ez majd megmenti a műsort a csődtől, mert nagy esély volt rá, hogy a show meg fog szűnni. Az egyik nap kaptak egy hívást, melyben egy eltorzított hang azt javasolta, csináljanak műsort a Jersey Devilről. Steven, akinek eleve nagyszabású tervei voltak a kis műsorral kapcsolatban kapott az ötleten, és elhatározta, hogy élőben fogják közvetíteni a show-t New Jersey-ből TV-n, interneten és rádión. Segítőket keresett a stáb, így találkoztak Jimmel és Rein Clackinnal, akik elmondásuk szerint mindketten értenek a paranormális dolgokhoz. Elindultak Pine Barrensbe, de csak Jim élte túl a kutatást. 2 holttestet talált a rendőrség, a negyedik személy pedig azóta sem került elő...

Személyes vélemény:
MEH... Úgy értem: ne máááááár.... egy jó ötletet így elrontani.... unalmas, túl sok a "hmmm...vajon mi történhetett ott?" meg túl sokszor ismétlik az emberek magukat, és a filmbevágásokat. Úgy ültem be megnézni ezt a filmet, hogy végre valami félelmeteset és izgalmasat fogok látni, erre meg majdnem elaludtam rajta -.-... A végén a csavar meg... hát, nem tudom eldönteni, hogy javított-e a filmen, vagy rontott-e rajta... Na jó, végül is elég eredeti volt, és érdekes volt ahogy előadták, a színészek meg baromi jól játszottak, de nem, nem fogom újra megnézni... soha többé!!!!! Amúgy egy évvel a Blair witch project előtt készült, részben ez is inspirálhatta a B.w.p. készítőit...

Ajánlás:
Hát... akiket érdekelnek az áldokumentumfilmek, azok belenézhetnek... meg azok, akiket érdekel a történet (nekik azt ajánlom, tekerjék át kb. a felét, mert onnantól talán egy fokkal izgalmasabb...) Amúgy meg ha valaki Jersey Devil legendára kíváncsi, az hagyja ezt a filmet, mert nem fog túl sok információhoz jutni a lénnyel kapcsolatban...

Вий (Viy)

Év: 1967
Ország: Oroszország
Műfaj: vígjáték, horror, dráma, fantasy
Rendezők:Georgi Kropachyov, Konstantin Yershov
Szereplők: Leonid Kuravlyov, Natalya Varley, Pyotr Vesklyarov, Aleksei Glazyrin

A történet:
Khaliava, Gorobetz és Brutus, a szerzetesnövendékek a szabadban kószálnak, de mivel közeleg az este, és nem akarnak a szabad ég alatt aludni (és persze jól le akarnak részegedni egy nagy adag vodkával) bekéredzkednek egy közeli farmhoz, hogy ott tölthessék az estét. Az idős hölgy csak azzal a feltétellel engedi be őket, hogy mindhárman külön helyen alszanak, amibe a 3 férfi bele is egyezik. Mikor Brutus a pajtában aludni próbál, megjelenik a vénasszony, és gyanúsan közeledni kezd a fickóhoz, aki menekülni próbál, de végül a vénasszony győz, beleül Brutus nyakába, és elnyargal vele, mint egy lóval. Elemelkednek a földtől, és messze elrepülnek, miközben Brutus könyörög a boszorkánynak, hogy azonnal tegye le őt. Mikor földre érnek, a férfi elveri a boszorkányt, aki egy gyönyörű nővé változik. Brutus megijed, és elmenekül. Mikor visszatér a szemináriumba, a rektor hívatja, és elmondja neki, hogy egy gazdag család lánya egyik nap összeverve tért haza, és most haldoklik. A lány utolsó kívánsága az volt, hogy Brutus üdvözítse őt. A fickó nem akar menni, de nincs más választása... Mire elérnek a házhoz, a lány már halott. Brutus a halottban a boszorkányra ismer, de amikor a lány apja megkérdezi a fickót, hogy honnan ismeri a lányát, azt válaszolja, hogy még sosem találkozott vele... 3 éjjel kell imádkoznia a halott lelkének üdvéért, mert ezt kérte a lány, az apja pedig rendesen megfizeti érte... Az első éjjel a családfő utasítására bezárják a templomba a halottal együtt Brutust. Furcsa dolgok történnek, a fickó pedig félelmében az egész templomot kidekorálja gyertyákkal, hogy világosabb legyen, de az sem segít, mert amikor elkezdi az imát a halott boszorkány feltámad, hogy bosszút álljon gyilkosán...

Személyes vélemény:
Az oroszok első horrorfilmje ennél jobb nem is lehetve... Az elejétől a végéig izgalmas, rendkívül ötletes és szórakoztató (a viccek nem erőltetettek), néhol kicsit szürreális. Egyáltalán nincs a nézőnek olyan érzése, hogy most egy régi filmet néz, valahogy az egész újszerűen hat, a "speciális effektek" elég jól sikerültek (szerencsébe nem vitték túlzásba, nincsen benne tűzgolyó dobálás (ami szerintem baromi idétlen dolog) meg ilyenek...) Ez még 10-20 év múlva sem fog elavultnak tűnni szerintem... Én nagyon élveztem, szerintem még jó párszor meg fogom nézni. Remélem, hogy másokat is érdekel, érdemes megnézni. Egyébként is csak 77 perces, ennyit meg igazán áldozhat mindenki egy ilyen jó filmre...

Ajánlás:
Ööö... az első Orosz horrorfilm, ráadásul baromi jó és vicces... mindenki átgondolhatja, hogy megszeretné-e nézni... (Írhatnám azt is, hogy kihagyhatatlan, de így sokkal rávezetőbb ;))


Megj. a trailerhez: csak ezt találtam, ami nem is biztos, hogy az igazi trailerje, és elég sok is benne a spoiler, szóval ha valaki meg akarja nézni a filmet, ezt a trailert inkább hagyja ki... bocsi

Megégettem a kezem o.O

Meh... sikerült ma szénné égetnem az eddig teljesen jól működő ujjaimat főzés közben... igen, mert én még azt is tudok... úgy értem főzni -_-... Vagy legalábbis főzésre vagyok kárhoztatva, mert apám sokáig dolgozik, nővérem meg folyton vizsgázik, és amúgy sem hajlandó bonyolultabb kaják elkészítésére... meh... ennek nem fordítva kéne lennie?!XD... mindegy, legalább jól csinálom... -_-'... Remélem, hogy holnapra már okés lesz a kezem, nem olyan vészes, csak érzéketlenné váltak az ujjbegyeim, ami kellemetlen dolog XD...

Sorozatok

A nyárral a nyakamba szakadt egy rakás szabadidő is, úgyhogy most végre elkezdhetek sorozatokat nézni.. egyébként nem vagyok jó benne, mert egyrészt a névmemóriám olyan rossz, hogy mire eljutok a következő részig, már azt sem tudom, hogy kik a szereplők, másrészt ha egy sorozatot nagyon megkedvelek, hajlamos vagyok nem megnézni az utolsó részt, mert zavar, hogy vége lesz... szóval ezért is néztem olyan keveset eddig, bár volt, amit szívesen megnéztem volna... Találtam néhányat, ami elég jónak tűnik. Majd kiderül, hogy milyenek, ha megnéztem az első részt, és amelyik tetszik, arról írok is... asszem fogok spoilerezni, mert a részeket fogom elmesélni, úgyhogy majd úgy tessék olvasni a bejegyzéseket ;)
Nagyjából már van egy listám, hogy miket szándékozom ezen a nyáron végignézni, ha találok még jót hozzáírom...

Íme a lista:

• Trick (Japán) (2000)
• 33pun tantei (Japán) (2008)
  
• Guren onna (Japán) (2008)
• 100 tales of horror (Japán) (2002)
• Masters of horror (USA/Kanada/Japán) (2005)
  
• Twilight zone (USA) (1959)
• Riget (Dán/Francia/Német/Svéd) (1994)
• Hello Franceska (Korea) (2005)
• Hon (Korea) (2009)
  

Takut: faces of fear

Év: 2008
Ország: Indonézia
Műfaj: horror, fantasy, vígjáték, dráma, thriller
Rendezők: Rako Prijanto, Riri Riza, Ray Naoyan, Robby Ertanto, Raditya Sidharta, Kimo Stamboel, Timothy Tjahjanto

A történet:
6db rövidfilm különböző rendezőktől...

I. Show unit
Egy pár házibulin vesz részt, a helyszín olyan közel van a házukhoz, hogy az erkélyről rálátni. Észreveszik, hogy a házukban égnek a lámpák, noha senki sincs otthon. Aggódnak, hogy betörő jár náluk, ezért Bayu elmegy megnézni, hogy minden rendben van-e. A házba biztos, hogy betörtek, Bayu félelmében szerez egy kést a konyhából, és körbenéz mindenhol. Zajt hall az emeletről, gyorsan felrohan, de senkit sem lát ott. Valaki kitárja az ajtót a háta mögött, és ráijeszt. A férfi hatalmas hibát követ el, ráadásul van egy szemtanú is...

II. Titisan Naya
Nayát elviszi anyja egy családi ünnepségre. A lányt nem érdekli az egész szertartás, de később kiderül, hogy ez nem csak egy egyszerű szertartás, Nayának központi szerepet szántak benne...

III. Peeper
Egy kukkoló elmegy egy tradicionális táncelőadásra, és ott nagyon megtetszik neki a fő táncosnő, bár észreveszi, hogy valami nincs rendben vele... Beles a nő öltözőjébe, és emiatt csúnyán pórul jár...

IV. The list
Andre arra ébred kanapéján, hogy egy tarantula mászik az arcán. Megpróbálja felkelteni Irinát, a barátnőjét, de nem jár sikerrel. Tehetetlenül ül a TV előtt, popcornt eszegetve, ám ekkor hirtelen egy csomó csótány mászik elő a pattogatott kukoricás dobozból, Andre rosszul lesz, és berohan a mosdóba. Mikor megmossa az arcát, piócák tapadnak rá a csapvízből, de ez még csak a kezdet... Valaki a fekete mágiát segítségül hívva egy nagyon gonosz listát állított össze, szegény Andre számára...

V. The rescue
Egy vírus miatt egész Jakartát karantén alá kellett helyezniük a hatóságoknak. A vírus gyakorlatilag zombikká változtatja a fertőzötteket. Mentőosztag érkezik, hogy kimenekítsék az egészséges túlélőket. Zombis mészárlás...

VI. Dara
Dara remek szakács, egy elegáns étterem tulajdonosa. Az éttermében megismerkedik Adije-vel, aki nemrég szakított barátnőjével, és nagyon le van törve. Dara áthívja magához, hogy főzzön neki valami finomat... A férfi egy furcsa szobában a falhoz láncolva ébred, és érkezik Dara gumikötényben, gumikesztyűben. Előkerül egy láncfűrész is, és megtudjuk, miért is olyan különlegesek Dara fogásai... Azonban a láncfűrész lefullad, pedig a vendég már megérkezett....

Személyes vélemény:
Nos, a leggyengébb azt hiszem a The rescue volt a 6 film közül, egyáltalán nem hatott meg... A legjobbak viszont egyértelműen a The list és a Dara voltak, nemcsak amiatt, mert nagyon viccesek voltak, ötletességük miatt is. Egyébként Dara történetét a Mo tesók pár évvel később a Rumah Dara-ban újramesélik, a színészek ugyan azok maradtak, a szerepek változtak egy kicsit, és a történet... Jó volt újra látni Dara-t, remélem, hogy lesz még folytatás, nálam már egy teljes Dara-kultusz alakult ki XD... A maradék három film pedig egész jó volt, szóval úgy összességében nem rossz a Takut: faces of fear, csak tényleg nincsenek egy szinten a filmek...

Ajánlás:
Ezt még az ijedősek is megnézhetik ;)... (Ha valaki nem is kíváncsi az egész összeállításra, a The list és a Dara megérdemli, hogy megnézzék :D)

Rabid grannies

Eredeti cím: Les mémés cannibales
Év: 1988
Ország: Franciaország/Belgium/Hollandia
Műfaj: horror, vígjáték, gore
Rendező: Emmanuel Kervyn
Szereplők: Danielle Daven, Anne-Marie Fox, Robert Du Bois, Catherine Aymerie, Elie Lison

A történet:
Percival atya hazakéredzkedik egy hétvégére, hogy Victoria és Elisabeth nénéi szülinapját együtt ünnepelhesse a család... Az ünnepeltek házában nagy a készülődés és az izgalom, de Miss Barnstable, a szakácsnő figyelmezteti Alice-t, a cselédet, hogy ne dőljön be a vendégek kedvességének, mert az csak a látszat, valójában mind pénzéhes, kétszínű alak. Ezt alátámasztandó, betekintést nyerünk az ünnepségre utazó családtagok terveibe, hogy mit hogyan mondjanak és csináljanak az idős hölgyek vagyonának elöröklése érdekében. Természetesen emiatt vetélytársként is tekintenek egymásra... Mikor elérkezik az idő, körbeüli a család az asztalt, az ünnepeltekkel az asztalfőnél. Mindenki kedvesnek próbál mutatkozni, úgy, hogy közben valakit rossz fényben tüntet fel a nénik előtt... Valaki csenget a kapunál, a szakács a félős Alice-t küldi ki. Egy idős hölgy várja őt, átad neki egy ajándékot, hogy továbbítsa azt Elisabethnek és Victoriának, boldog szülinapot kívánt hozzá, majd elment. Mikor a nénik megkapják az ajándékot, nagyon izgalmasnak találják azt, és mint ahogy az később kiderül, Christopher küldte, aki minden vendég megvetésének tárgya, a család fekete báránya, állítólag mindenféle szektának a tagja, és fekete mágiát gyakorol. A nagyik a fiú javulásának jeleként fogják fel az ajándékot, ami egy fa ládika. A kinyitott ládikóból furcsa füst gomolyog a nagyik pezsgőjébe, amit felhörpintenek a nagyik, mikor mindenki iszik az ünnepeltekre. Odarendelik Alice-t egy késsel, hogy felvágják a tortát, de ez máris szükségtelenné válik, hiszen az egyik néni hirtelen 30 cm-esre nőtt körmével szétcsapja a sütit. A nagyik átváltozása megkezdődött, és ezek után egyenként zabálják fel/gyilkolják le kétszínű vendégeiket....

Személyes vélemény:
Ekkora baromságot régen nem láttam. De jó volt, legalábbis engem szórakoztatott a nagyik leleményessége... A színészek többsége nem rendelkezett túl nagy tapasztalattal, ahhoz képest viszont egész jól játszottak, bár a hangjuk néhánynak olyan volt, mintha papírról olvasták volna a szöveget... Kevés benne a gore, de ha van, akkor az annyira undorító, hogy pont elég is annyiXD Tehát a lényeg: ha valakinek megfelelő hangulata van hozzá, élvezhetőnek fogja találni, vicces, undorító, de nem ijesztő.

Ajánlás:
Gyerekek semmiképp se nézzék meg, mert különben a nagymamájuk közelébe sem akarnak menni, és az nem szép dolog... Amúgy mindenki megnézheti, aki elég pihent hozzá.

The echo

Eredeti cím: Sigaw
Év: 2004
Ország: Fülöp-szigetek
Műfaj: horror, dráma
Rendező: Yam Laranas
Szereplők: Iza Calzado, Angel Locsin, Richard Gutierrez, Jomari Yllana

A történet:
Egy Bert nevű rendőr féltékenységből megveri feleségét, Annát a gyerekük szeme láttára. A kislány, Lara, kirohan a lakásból, és eltűnik a folyosón... Marvin furcsa zajra ébred. Megfordul az ágyában, és a plafonon lévő hatalmas foltra téved a szeme. A panellakás teljesen lerobbant, ráadásul a különös hangok sem maradnak abba, Marvin a leváratlanabb helyzetekben hallja meg a kopogást, kiabálást és üvegcsörömpölést. Bár nemrég költözött ide, barátnője, Pinky unszolására sem tud elköltözni, pénz hiányában. A legtöbb lakó már rég kiköltözött az elviselhetetlen zajok miatt. Mikor Marvin hazamegy, találkozik Laraval a folyosón, de a kislány nem veszi észre, a fiút. Megjelenik Anna is, és gyorsan elviszi onnan a lányát. Lakásában Marvin ismét sikolyokat és kiabálást hall, amiket a tévé zajával próbál elnyomni. Mikor másnap egy kávézóba igyekszik, ahol mint pincér dolgozik, a háta mögött a bejárati ajtó kinyílik és becsukódik, mintha valaki más is elhagyta volna a lakást... Később, mikor a fiú otthon dolgozik, kopogást hall, de az ajtó előtt nem áll senki. Az újabb kopogás után viszont már Anna áll az ajtó előtt, segítségért könyörögve. A nő szeretné nála bújtatni gyerekét, hogy amikor a férje hazaér, ne verje meg őt is. Persze Marvin ne küldheti el őket, így beleegyezik. Anna pont időben cselekedett, máris jön a férje. Órákon át veszekednek, a kislány pedig Marvin ágya alatt játszik, majd hirtelen felpattan, kifut a lakásból, és ismét eltűnik... Marvin a házmesternél tesz panaszt a folyamatos hangzavarra, de a részeges fickót nem érdekli a fiú problémája. Azt tanácsolja neki, hogy igyon ő is, így könnyebb elviselni... Marvin tehetetlenségében visszamegy a lakásába. az ágyban fekve olvas egy könyvet, mikor észreveszi a plafonon lévő foltban kirajzolódott emberi arcot... A házmester beavatja Marvint egy a panellakásban lakott család szörnyű esetébe, és a kísértetek nemcsak a fiúra, de barátnőjére, Pinkyre is veszélyesek lehetnek...

Személyes vélemény:
Sokan panaszkodnak a Fülöp-szigeteki horrorfilmekre, amiért a készítők nem veszik elég komolyan a műfajt. Kivételként pedig ezt a filmet szokták emlegetni, teljes joggal, hiszen tényleg jól sikerült alkotás ez. A romos panellakás, a sötét, szűk folyosóival, ahová épphogy beszűrődik egy kis fény remekül eltalált helyszín, kísérteties, már-már klausztrofób érzést áraszt magából. Egy szokásos kísértetfilm, de a jobbik fajtából.

Ajánlás:
Aki szereti az ilyen témájú filmeket, annak biztos tetszeni fog. Nem rémít halálra, csak megborzongat...

Rumah Dara

Év: 2010
Ország: Indonézia
Műfaj: horror, gore
Rendezők: Kimo Stamboel, Timo Tjahjanto
Szereplők: Shareefa Daanish, Ario Bayu, Julie Estelle, Ruly Lubis, Arifin Putra, Imelda Therinne, Sigi Wimala

A történet:
Egy bárban a baráti összejövetel verekedésbe fulladt, így inkább hazafele veszik az irányt főszereplőink. Az autóval épphogy elindultak, majdnem elütnek egy nőt, aki kétségbeesetten áll az úton, a zuhogó esőben ázva. A társaság segíteni akar rajta, megkérdik, mi történt vele, mire a nő azt válaszolja, hogy kirabolták, és megkéri őket, hogy vigyék el őt a házáig. Rövid tanakodás után a csapat beleegyezik. Mikor elérnek a főúttól félreeső villához, Maya beinvitálja segítőit, hogy bemutathassa őket az anyjának. Eko biztatására, akinek nagyon tetszik Maya, beleegyeznek a többiek is. A házban találkoznak Dara-val, aki arra kéri őket, maradjanak itt vacsorára, hogy meghálálhassa azt, amit a lányáért tettek. Ladya kimegy az erkélyre, hogy rágyújtson, de meglát egy gyanús fickót, amint egy fekete zsákot cipel, ezért visszamegy a házba. Megjelenik a gyanús férfi, akiről kiderül, hogy Maya bátya, Adam. A vacsora előtt kitűnik, hogy Dara különös figyelemmel van a várandós Astridra, és leendő gyermekére. Miután Astrid és férje felmentek az egyik vendégszobába pihenni, a földszinti ebédlőben összegyűlik a család és a baráti kör, hogy megvacsorázzanak. Evés közben társalognak, jól érzik magukat. Maya nem sokkal később távozik az asztaltól, maga után csalva Eko-t. Az asztalnál maradt társaság egyre furcsábban kezdi érezni magát, a család pedig elejt egy-két elég furcsa megjegyzést (pl, mikor Ladya azt mondja, hogy tele van, és nem biztos, hogy be tudja fejezni, Adam azt mondja rá, hogy más vendégek sem tudták még soha befejezni...). A vendégek egytől-egyig kidőlnek, ekkor Dara arra utasítja Armant (a 3. gyerekét) hogy vigye le őket a pincébe, Adamot pedig arra kéri, készítse elő a szerszámokat... Szóval a családdal valami gáz van... enyhén szólva... Ha valaki megnézi a filmet, egy rendes kis vérfürdőben lehet része, amit el is vár az ember egy ilyen forgatókönyvtől...

Személyes vélemény:
Hát... "ok". Csak ennyi. Nem annyira "jó", "hű de jó" meg végképp nem, de "rossz" sem. Szóval semmi extra, kiszámítható, tipikus, de legalább szórakoztató. A legjobb az egészben talán Dara karaktere volt azzal az ijesztő, hangsúlytalan beszédével, és a szemmeresztgetős kifejezéstelen arcával... asszem nem szívesen találkoznék vele éjjel egy elhagyott sikátorban... Már csak miatta is érdemes volt megnézni a filmet, nálam fent van a főgonosz toplistán... meh... az a nő tényleg ijesztő volt XD...

Ajánlás:
Akik nem bírják a vért, és annak látványát, és hogy valaki láncfűrésszel embereket szeletel, azok természetesen kerüljék el ezt a filmet, de szerintem a trailerből mindenki rá fog jönni, hogy akarja-e ezt látni, vagy sem ;)... Amúgy ha valaki szereti a gore-t tegyen egy próbát ezzel, sokaknak tetszik a film...

Martin

Év:1977
Ország: USA
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai
Rendező: George A. Romero
Szereplők: John Amplas, Lincoln Maazel, Elyane Nadean, Christine Forrest, George A. Romero

A történet:
A főszereplő vonattal utazik Pennsylvaniába. Este, mikor már szinte mindenki alszik, ő belopózik a mosdóba, és orvosi csomagból injekciós tűt vesz elő. Megtölti azt valamilyen szerrel, és elmegy. Miután sikerül bejutnia egy nő fülkéjébe, rátámad, de a nő kiüti a tűt a kezéből. Martin lebírkózza őt, majd pengével egy vágást ejt a nő csuklóján, és megissza a vérét. Dolga végeztével eltünteti a nyomokat, és csendben távozik. Martin egy vámpír, vagy legalábbis annak tartja magát. Nem bírja ki vér nélkül, mindig újabb áldozatok után kutat. Zsákmányát nem vonzerejével vagy hipnózissal ejti el, hanem injekcióval, amiben altató van, és nem tűhegyes szemfogaival ejt vérző sebet rajtuk, hanem egyszerű borotvapengével... A vonatállomáson idős, fanatikus vallásos Cuda unokatestvére várja, nála fog lakni ezentúl. Látszik, hogy a család nincs oda Martin vámpírkodásáért, azért is küldték ide, hogy kineveljék belőle ezt, és kiűzzék belőle a gonoszt. Az idős férfi megtiltja Martinnak, hogy bárkivel is beszéljen, vagy bármilyen kapcsolatba kerüljön. Mikor Martinnak elege lesz abból, hogy mindenütt fokhagymafüzérek lógnak, unokatestvére pedig nosferatunak szólítja, a fiú elárulja neki, hogy sem a fokhagyma, a kereszt, sem a szertartásos szövegek nem fognak használni ellene. A házban él még Cuda unokája, Christina is, aki próbálja meggyőzni nagyapját, hogy nem kéne Martint bezárva tartani, és hogy kizárt, hogy a fiú vámpír legyen, de nem jár sikerrel. Később, mikor Martin és Christina beszélgetnek, a srác elmondja neki, hogy ő már 84 éves. Christina szerint Martin beteg, kórházban lenne a helye, és nem itt, a fiú viszont azt mondja, teljesen jól van... Így kell Martinnak élnie ebben az ingerszegény környezetben, azonban mivel szüksége van a vérre, újabb áldozatokat kell találnia...

Személyes vélemény:
George A. Romeroról szerintem mindenkinek a zombik jutnak eszébe, pedig mást is csinált a hatszázmillió zombisfilmen kívül. Például ilyen gyöngyszemeket is, mint a Martin. Egyébként utálom a vámpírokat, mert (bár van egy-két kivétel) mindegyik folyton pózol, túl szép, de közben meg túl gagyi, mindig drámáznak, nagyon könnyen ki lehet nyírni őket, és egyáltalán nem ijesztőek... de Martin a kivételek sorába tartozik. Nem normális a kölyök, de én bírtam... Ja, és a fekete-fehér bevágások, amik Martin szemszögéből mutatták a különböző helyzeteket, pedig külön tetszett. Szóval, a lényeg ennyi: emberek, nézzétek meg mert ez egy jó film. Bravó, meg minden XD...

Ajánlás:
Talán az, aki nem szereti az elvont dolgokat, nem biztos, hogy érteni fogja vagy tetszeni fog neki, de amúgy mindenkinek ajánlom, hogy tegyen egy próbát vele. Mindenképp valami újat fog látni, nincs benne semmi klisé, amit el lehetett volna sütni egy ilyen filmmel kapcsolatban.

6 japán+ 1 kínai ---->ha valaki valami érdekeset és jót akar hallgatni, nézzen utána ezeknek

Elszántan kutakodom a jó együttesek és énekesek után, de csak keveset találok... azok viszont baromi jók, szóval ha úgy vesszük, megériXD... Na mindegy, a lényeg annyi, hogy ha valakit érdekel, én ezeket tartom a listám tetején az ázsiai vonalon:

Number Girl (ok, ez mondjuk az egyik kedvenc együttesem is, bár sajnos a tagok szétszéledtek már... :'(....)


Usotsuki Barbie (Amilyen idióta klipeket csinálnak, olyan jók...)


Mass Of The Fermenting Dregs


Kaji Meiko (Rettentő cool, régebbi bűnözős-bosszúállós-gyilkolászós filmekben játszott főszerepeket, és a filmekhez ő is csinálta a dalokat...)


Yura Yura Teikoku (Pszichedelikus rock, fura kinézetű muksók, és többek közt Sion Sono Love Exposure-jának filmzenéje is hozzájuk köthető...)


Seagull Screaming Kiss Her Kiss Her


Faye Wong ( A kínai énekesnő, aki szerintem a legjobb az országában...)

Merchandise-1

Már arra sem emlékszem, hogy hogyan és mikor, de volt egy hirtelen megvilágosodásszerűségem, és csináltam egy ilyen 4-paneles hülyeséget... azóta, ha van még hasonló ötletem, megcsinálom, és az alakuló sorozatom része lesz... szóval néha ilyeneket firkálok... nemtom miért... talán úgy indult, hogy megláttam egy nénit a metrónál a mozgólépcsőn, giccses Szűz Máriás kendővel a fején... egyébként nem szemétkedésből csinálom, csak úgy...

Alma-Mater koncertek

Másodjára jártam a Francia Intézetben, egyébként nem szoktam,arra járni, mert... ööö... hát, nem is tudom, miért. De szeretem a komolyzenét, és apám még áprilisban jött az ötlettel, hogy menjünk el Balázs János Chopin-estjére. Péntek este, amikor az ember már általában olyan fáradt, hogy még a kedvenc sorozatán is elalszik egy komolyzenei koncert talán nem a legjobb ötlet... De sikerült leküzdeni az első 5 percet, amikor legszívesebben felragasztottam volna a szemhéjam, csak hogy ne legyek az a bunkó, aki átalussza mások előadását. Azután az 5 perc után viszont egészen felélénkültem. Egy huszonéves kölyök ült a zongoránál, és elképesztően jól játszott. Már nem is érdekelt az alvás, meg semmi más, mert olyan jó volt hallgatni. Azt hiszem, ezért érdemes ilyen programokra járni... A mostani koncert (különböző szerzőktől voltak a dalok) előadói, Mód Orsolya (cselló) és Borbély László (zongora) szintén nagy lelkesedéssel zenéltek, ráadásul olyan átéléssel, hogy minden egyes hangot és hangulatot mimikájuk is követett. Szóval elmenni egy ilyen előadásra mindenképp élmény, szórakoztató és kikapcsol. Szerintem mindenkinek legalább egyszer el kéne mennie egy ilyen koncertre, én mindenképp ott leszek :D

Zoo

Év: 2005
Ország: Japán
Műfaj: horror, dráma, romantikus, sci-fi, thriller
Rendezők: Masaki Adachi, Ryu Kaneda, Komiya Masatetsu, Junpei Mizusaki, Hiroshi Ando
Írók: Otsuichi, Usamaru Furuya

A történet:
Tulajdonképp ez különálló rövidfilmek gyűjteménye, úgyhogy különírom én is:

I. Kazari and Yoko
Egy testvérpár furcsa helyzetével szembesülünk: míg Yokoval úgy bánik az anyja, mint egy darab szeméttel, addig Kazarival kedves és normális. (Ezt azzal magyarázza, hogy ha már ő adott életet neki, ő is dönti el, hogy éljen vagy meghaljon.) Mindebből Yoko viszont csak annyit fog fel, hogy milyen kedves a testvére, mert odaadja neki a reggeli maradékát... Egyik nap Yoko iskolába menet meglát egy hirdetést, miszerint valaki elvesztette a kutyáját, és hogy jelentkezzen, aki megtalálta azt. A lány megtalálja a kutyát, és visszaviszi a hálás gazdához, aki megjutalmazza őt. A kutyatulajdonos magányos, idős hölgy, látja, hogy valami nem stimmel Yokoval, de mivel az is szembetűnő, hogy milyen jószívű, így felajánlja neki, hogy nála ebédelhet néha. Egyik este a néninél Yoko a kérdésre, hogy milyen az ikertestvére, azt válaszolja, hogy gyenge és szánalmas. Erre a hölgy azt mondja, biztos van rá valami oka, hogy ilyen legyen, hiszen ha valaki nagyon akarja, meg tud változni...

II. Seven Rooms
Egy lány és az öccse egy furcsa szobában ébrednek fel. Nincs más ott csak egy nyitott csatornaszerűség, ami keresztülmegy a szobán. A lány, miután megvizsgálta a csatornát, kitalálja, hogy mivel a fiú pont átfér rajta, és így ki tud jutni a szobából, másszon át rajta az egyik irányba, és hívjon segítséget. A kölyök úgy tesz, de nem sokkal később visszatér, és elmondja, hogy három ilyen szoba van még, mindegyikben egy-egy nővel, és nem tud kijutni, mert a harmadik szobánál lezárták a csatornát egy ráccsal. Ezek után a másik irányba indult el a fiú, találkozott egy lánnyal, aki még aznap érkezhetett, az azutáni szoba üres volt, az azutániban pedig egy zakkant nőszemély volt. A gyerek mindenkit kikérdez, és kiderül, hogy minden nap, 6 órakor megölnek valakit, ha az már 6 napig ott volt...

III. SO-far
A családi idillbe közbeszól egy autóbaleset, melyben 2 ember életét veszti, 3man pedig megsérülnek. A kisfiú otthon várja szüleit, akik elmentek valahova az autójukkal. Éppen a puzzle-al játszik, mikor hirtelen megjelennek a szülők. Minden folytatódik, mintha misem történt volna... a probléma csak az, hogy mindkét szülő szerint a másik meghalt az autóbalesetben, és úgy tűnik, csak a gyerek látja mindkettőjüket...

IV. Hidamari hoshi (animációs film)
Egy robotlány születése után készítőjének utasítására a házimunkát végzi, miközben sokat tanul a világról és társaságot nyújt a magányos tudósnak. Később megtudja, hogy valójában miért is alkották őt, és megismerkedik a halál fogalmával is...

V. ZOO
A főszereplő fickó egy oszlott női holttestről készült képet néz, majd rátekint egy sokkal élőbbnek tűnő nőről készült képekkel teli falra. 104 nappal ezelőtt még ő volt a nője. Imádta fotózni őt, de a nő utálta ezt, azonban mostanra ő már csak egy halom fotó, ami holttestének oszlását meséli el. 92 nappal ezelőtt a pár autóval utazott valahová, mikor a nő észrevett egy hirdetőtáblát a közeli állatkertről. Rávette a férfit, hogy menjenek oda, aki bár kelletlenül, de teljesítette a kérést. A nőt az sem tartotta vissza, hogy a létesítmény zárva volt, bemászott a kerítésnél, a fickó pedig követte őt. Az állatkert teljesen kihalt volt. Mikor a nő elmesélte, hogy gyerekkorában elveszett egy állatkertben, a férfi ismét lefotózta őt. A nő szakítani akart vele, mire a férfi könyörögni kezett neki, de hiába. A fickó kiborult, és megölte a nőt, holttestét pedig az állatkertben hagyta, de mindennap visszatért, hogy készítsen róla egy újabb képet...

Személyes vélemény:
Nekem mindegyik történet tetszett valamiért... volt, ami a szokatlansága miatt, volt ami a mondanivalója miatt, és olyan is volt, ami a hangulata miatt jött be... Elég érdekesek voltak, nem is mondanék róluk semmi mást, inkább mindenki jól nézze meg magának, hogy véleményt alkothasson, mert megéri :D

Ajánlás:
Azt hiszem, a történetek sokszínűsége miatt mindenkinek ajánlani tudom. (Ez eléggé fura, mert mindegyik kisfilm annyira más volt, de így egymás után mégsem lógott ki a sorból egyik sem o.O)

Parents

Év: 1989
Ország: USA
Műfaj: horror, vígjáték, dráma, thriller, pszichológiai
Rendező: Bob Balaban
Szereplők: Randy Quaid, Brian Madorsky, Mary Beth Hurt, Sandy Dennis

A történet:
A Laemle-család nemrég költözött új otthonába, egy kedves kisvárosban. Hamar összebarátkoznak mindenkivel, a tökéletes család képét adják: a keményen dolgozó apuka (Nick), a csinos, házias anyuka (Lily) és a bár kicsit visszahúzódó, de egyébként rendes gyerek (Michael). Azonban, mint ahogy az lenni szokott egy ilyen horrorfilmben, hamar kiderül, hogy ennél a családnál sincs minden rendben... Michael furcsa viselkedése az iskolájában szemet szúr tanárának, aki megpróbálja kideríteni az iskolapszichológus segítségével, hogy mi lehet a kiváltó ok. A kölyök összebarátkozik egy másik újonnan érkezett osztálytárssal, aki bevallása szerint a holdról jött, és korához képest mintha túl sokat is tudna a felnőttek világáról. Michael gyanakodva figyeli szüleit, és furcsa dolgaikat, sejti, hogy valamit titkolnak... De a gondok igazán csak akkor kezdődnek, mikor Michael belopózva apja munkahelyére, a patológián valami gyanús dolgot lát... Ezek után felmerül benne a kérdés, hogy vajon honnan szerzik szülei azt a rengeteg húst, amit nap mint nap esznek...

Személyes vélemény:
Mikor elkezdtem nézni a filmet, arra számítottam, hogy egy bugyuta horror-vígjátékot fogok látni, csupa móka és kacagás vár rám... ehhez képest nem is volt annyira vicces, inkább nyomasztó és zavaró hangulatú. Mondjuk ez inkább javára vált, hiszen így egy elgondolkodtató, kicsit szürreális, egyedi művet kaptunk. Tulajdonképp a film azt mutatja, milyen ijesztő lehet a gyerekek szemében a felnőttek világa (bár az is biztos, hogy Michael sem teljesen komplett...). Az 50-es éveket idéző képi világ, és a már-már émelyítően boldog családi idill éles kontrasztot alkot a cukormáz alatti hátborzongató valósággal, ami csak a film vége felé tárul elénk.

Ajánlás:
Kötél idegekkel rendelkező, filozofikus vegetáriánusok nyugodtan megnézhetik.

Diary: Wishful thinking

Eredeti cím: Mon seung
Év: 2006
Ország: Kína
Műfaj: dráma, horror, thriller, pszichológiai, romantikus
Rendező: Oxide Pang Chun
Szereplők: Charlene Choi, Isabella Leong, Shawn Yue

A történet:
Leung Wing-na szeret főzni, bábukat készíteni és naplót írni. Magányosan él, amióta a párja lelépett. Hogy megkeresse az exét, elmegy az irodaházba, ahol dolgozik, de a recepciós hölgy arról tájékoztatja, hogy a férfi kilépett munkahelyéről. Mivel a telefonját sem veszi fel, Wing-na egy kávéházban ülve figyeli az embereket. Észrevesz egy fickót, aki teljesen úgy néz ki, mint az exe. Először azt hiszi, hogy tényleg ő az, de mikor kérdőre vonja őt, kiderül, hogy egy teljesen más személy. Ekkor eszébe jut a nőnek, hogy a recepciós valójában nem azt mondta, hogy kilépett, hanem azt, hogy nem is dolgozik ott... Este a barátnőjével beszélgetve úgy adja elő az egészet, hogy találkozott a volt barátjával, de az úgy tett, mintha nem is ismerné őt. Majd kijavítja magát, és közli, hogy összetévesztette valakivel. A barátnője azt javasolja, kezdjen el járni valakivel, így könnyebben túl fogja tenni magát az egészen. Megfogadva a tanácsot, Wing-na követi az exe hasonmását. Összeszedve bátorságát elhívja beszélgetni a férfit, aki felajánlja, hogy a nő bármikor hívhatja őt... Megtudjuk, hogy bár néhány fura dolgát leszámítva egész normálisnak tűnik, de valójában súlyosan beteg, zavart elméjű Wing-na (többek közt erősen paranoid, skizofrén). De mivel majdnem mindig egyedül van, nincs jele a gyógyulásnak, hallucinációi miatt pedig szinte egy alternatív valóságban él...

Személyes vélemény:
Sokadszorra néztem meg ezt a filmet, de képtelen vagyok megunni. Lassú, de nem unalmas, szépen lassan kapjuk meg a puzzle darabokat, hogy aztán a végére az egészet ki tudjuk rakni. Az egyértelmű, hogy Wing-na őrült. A kérdés csak az, hogy mennyire... erre a film végi csavarból kapunk választ, ami eléggé meglepő... Nagyon szép, jól megcsinált film, egyébként a rendező az egyik Pang tesó (The Eye), de az írásban a másik is besegített... ez a kedvenc filmem tőlük, és talán az összes kínai film közül is.

Ajánlás:
Azoknak ajánlom, akik semmi pörgősre nem vágynak éppen, de egy jó horrorfilmet szeretnének nézni, szeretik megdolgoztatni az agyukat és nem borulnak ki, ha valami sokkolót látnak. (Meh... ebből a kombinációból asszem túl kevés van XD...)

House on haunted hill

Év: 1959
Ország: USA
Műfaj: horror, dráma, thriller
Rendező: William Castle
Szereplők: Vincent Price, Carol Ohmart, Richard Long, Alan Marshal, Carolyn Craig, Elisha Cook Jr., Julie Mitchum

A történet:
A film még el sem kezdődött igazán, de már hallhatjuk a női sikolyokat, az elmaradhatatlan ajtónyikorgás és lánccsörgés kíséretében. Majd megjelenik egy fej a képernyő közepén, és felvezeti, hogy mennyi borzalmat fogunk látni... ezután Frederick Loren (Vincent Price) invitál minket a feleségének szervezett 'kísértetház buliba' , lesz étel, ital, szellemek... ráadásul, ha egy teljes éjszakát képesek leszünk eltölteni ott, 10000 dollárt kapunk.
Bemutatja a szereplőket egyenként (Lance Schroeder, Ruth Bridges, Watson Pitchard, Dr. David Trent, Nora Manning). Mindannyiuk közös vonása, hogy szükségük van a pénzre, ezért jönnek el. Miután a játékosok bemennek a házba, és beszélgetnek, kiderül, hogy még soha sem találkoztak Frederick Lorennel. A játék gyakorlatilag akkor kezdődik, mikor az ajtó magától becsapódik, így másnap reggelig senki sem juthat ki. Frederick jelenti feleségének, Anabelle-nek, hogy a vendégek megérkeztek, és még életben vannak. Megtudjuk, hogy bár a parti a feleség ötlete volt, a vendégeket a férje hívta meg, Anabelle számára idegenek. Később Frederick tudatja a játékszabályokat az emberekkel, azt is elárulja, hogy hét embert gyilkoltak meg ebben a házban, pont annyit, ahányan most vannak, és úgy tűnik, a holtak szellemei is csatlakozni akarnak a partihoz....

Személyes vélemény:
Még jó pár éve láttam a barátaimmal az 1999-es feldolgozását ennek a filmnek... akkor még kicsi voltam, úgyhogy még szép, hogy megijesztett. De most, hogy láttam az eredetit, és ismerem az újabb verziót is, azt kell mondjam, hogy az 1999-es House on haunted hill csak arra volt jó, hogy az embert emlékeztesse arra, hogy a régebbi filmek mennyivel jobbak tudnak lenni, mint az újak. Külön tetszett Vincent Price alakítása, aki olyan , mintha egy Edgar Allan Poe-műből lépett volna ki (talán ezért is szerepel sok olyan filmben, ami Poe történetet dolgoz fel.) A csavar a legvégén pedig annyira jó volt, hogy akaratlanul is elkezdtem vigyorogni...

Ajánlás:
Ez egy remek klasszikus. Nagyon izgalmas, és bár semmi ijesztőt nem mutat, mégis igazi horrorisztikus hangulata van, úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt, és nem csak a mészárlás meg a szörnyek áradata érdekli...

Hogy mi a fenét is műveltem az utóbbi pár héten?

Ööö... akkor asszem kezdem az elején... Szóval még vagy két hete elmentem a képregényfesztiválra, de annyira semmilyen volt, hogy eszembe sem jutott, hogy írjak róla (még a tombolán sem nyertem T_T...) aztán még aznap megnéztük a tesóimmal és a húgom nagymamájával az Operaházban a Pomádé király új ruhája c. előadást (igen, aminek a végén pucér a király, csak a nővérem kedvéért :P...) ... aztán... aztán semmi sem volt, mert az összes tanárnak év végén jut eszébe, hogy tz-t irasson -.-... ja, és asszem múlt hét kedden meg képregényboltban voltam, és végre megszereztem a 2. kötetét is az MPD Psycho-nak!!! éééés, így akkor megvan az 1., 2., 3., 4. kötet, és végre normálisan tudok haladni XD... Úgy szeretem ezt a mangát!... Ja, és persze az ismertetőírást sem hanyagoltam el, megnéztem egy rakás filmet, és már meg is van hozzájuk az ismertető, csak ahhoz már lusta vagyok, hogy föl is tegyem őket -.-'... Szóval akkor most jönnek az ismertetők, mert van rá időm (holnap megyünk a sulival terepgyakorlatra, szóval tudok a buszon is aludni XD...)
És a 2. kötet Mr. Buddhának is nagyon bejön: